Szeptember már eléggé a szezon vége, ilyenkor meg kell ragadni a kínálkozó alkalmakat egy jó kis vezetésre, mert bármikor bevágódhat a rossz idő, aztán lőttek az élménynek tavaszig. Ezért aztán majdnem egy hónapja, mikor éppen szép volt az idő, megbeszéltem két jó barátommal is, hogy meglátogatom őket. Ha meg már látogatok, akkor Deloreannel teszem ezt meg, hogy összekössem a kellemest a még kellemesebbel.

Munka után indultam el, valamennyivel öt után és szűk fél óra - és a kötelező fotózkodás után - már mentünk is kajálni valamit. Na persze a Deloreanhez számomra két dolog kötődik. Az egyik a Tesco, ami okkal alakult ki, a másik meg csak úgy lett és ez a McDonalds. Valószínűleg az egyszerűsége miatt, de nagyon gyakori, hogy ha megéhezek Deloreanezés közben, akkor annak McDonalds lesz a vége, ahogy ezúttal is történt.

Beálltunk, kikértem a BigMacet, ami az általános választásom 1993 óta és leültünk úgy, hogy lássam az autót. Imádom ilyenkor nézni az embereket. Leparkolnak, észreveszik a Deloreant és már mennek is rá és nézik. Persze nem mindenki, de a férfiak nagy része igen. A nőket annyira nem köti le, az ő arcukon inkább azt a vágyat lehet leolvasni, hogy mennyire örülnének, hogyha egyszer a szívük választottja ugyanilyen rajongással lenne őfeléjük is.

Miután végeztünk és pár szót beszéltünk néhány éppen arra járóval, mentünk egy kisebb eseménytelen kört, majd megszereltem a számítógépét és mentem a következő checkpointra. Sok mesélnivaló itt sem történt, ellenben a hazaúton muszáj volt pár képet készítenem, mert szép tiszta volt az idő és ilyenkor nagyon jól le lehet fotózni a Delorean lámpáinak a teljesítményét, ami a fenti képen meg is tekinthető. Az alsó képen pedig a Passat fényszórói láthatóak összehasonlítási alapként. Hát a tompított esetében azért elég jelentős a különbség, pedig ezek már a javított verziók.