Élet egy Deloreannel

Tegnap volt 40 éve, hogy az első Delorean legördült a gyártósorról, legalábbis a hivatalos információk szerint.  ( Majd lehet, hogy ezzel kapcsolatban írok még egy kiegészítést. ) Addig emlékezzünk meg a napról ezzel a bejegyzéssel. Na de visszatérve az eredeti témára, természetesen elég nagy sajtóeseményt rendeztek az első autó legyártásához, és akkor már le is filmezték az egészet. Ez a videó pedig kikerült a netre, nagy örömömre.

 Ugyanennél a kapunál mi is álltunk még 2011-ben, Az meg itt megnézhető a 24. perctől. Élő történelem.

Ez a klipforgatás még tavaly júniusban volt, de folyamatosan jöttek infók arról, hogy készül, készül, ezért úgy gondoltam, megvárom a végeredményt, aztán azzal együtt írom meg az egészet. Hát nem ment gyorsan, de mint tudjuk, jó munkához idő kell, az ennyire profi munkához meg aztán főleg. Na de ne szaladjunk előre, kezdjük az elején.

A klub facebook oldalán kerestek meg még márciusban, ahol egy kis kérdezgetés, beszélgetés után nagyjából kezdett nekem is körvonalazódni, hogy akkor mi is lesz ez az egész, és tetszett. Néhány csúszás már itt is volt, de sikerült összehozni egy júniusi estét, amikor 8 körül találkoztunk egy Komáromot elkerülő úton, aztán megbeszéltük a részleteket, majd elkezdődött a forgatás.

Ami baromi hosszú volt. Éjjel egy-két óra körül értem haza, addig pedig nagyon sokszor játszottunk el vagy az én esetemben inkább vártam végig egy-egy jelenetet. Nagyobb különlegességek nem voltak, a csapat végig profi volt, csak a végére már kicsit kezdtem unni, úgyhogy nem sajnáltam, hogy vége lett. 

Pár hónap múlva megérkeztek az überbrutál méretű nyersvideók, ott már látszott, hogy ez jó anyag lesz, majd tegnap előtt éjfélkor végül megjelent a klip is. Igaz csak másnap tudtam megnézni, de leesett az állam, annyira jól lett megcsinálva. Úgyhogy gyorsan megnéztem még egyszer, azóta pedig még egyszer. Nagyon sok kikacsintás, filmes utalás van benne, ebben kicsit a Ready Player One-hoz hasonló, a zene tökéletesen passzol a képi anyaghoz, az autók csodálatosak, meg az egész jól van összerakva, na! Meg kell nézni. Íme:

Voltam már pár forgatáson, de eddig ez lett a legprofibb klip. Még a 2013-as Interkozmosz lett ennyire a kedvencem, örülök, hogy én is hozzájárulhattam.

Hát akkor még egy év végi bejegyzés, mert pont van mit írni. Bő egy hónapja nem mentem a Deloreannel, ilyen nem nagyon volt még, ezért karácsony előtt mindenképpen menni akartam még egyet, de nem sikerült. Mégpedig azért nem, mert - ilyen sem volt még - lemerült az aksi. Egyébként érdekesen merült le, mert a lámpák, meg minden tökéletesen működött, semmi nyoma nem volt a lemerülésnek, de annyi kraft nem volt, hogy az önindítónak elég legyen. Amikor próbáltam indítani, csak kattogott és ennyi. Mivel se nem gyengült a kattogás, valamint sehol máshol nem látszódott a lemerülés nyoma, telefonáltam párat és esélyesnek tűnt, hogy az önindító lehet a hibás. Hát az bajos dolog, reméltem, hogy nem így van, de aznapra ott hagytam a Deloreant.

Pár nappal később jobban volt időm vele foglalkozni, ezért beálltam a Passattal, szereztünk egy bikakábelt, majd nyitottuk a motorháztetőt és óakurvaéletbe! a Passat motorterében, szépen ráfeküdve a motorra oda volt sülve egy patkány. Nabasszameg, ilyenre nem számítottam. Kétségtelen, hogy mivel a Passat elég új autó, ezért nem nagyon szoktam a motorháztetejét nyitogatni, de ez azért váratlan volt. Igaz, valami állat már kétszer elrágta az egyik jó ízű turbócsövet, és ez a szerencsétlen is jól láthatóan arra haladt, de beszorult, én meg jól megsütöttem. Hát így lehet megspórolni egy 40e Ft-os alkatrészt.

Na de miután túltettem magamat a dögön, kiszedtem, a jó büdös darabkáit kitakarítottam, ismét meg lehetett próbálkozni a Delorean beindításával, és az pikkpakk be is indult. Fuhh, szerencsére csak aksihiba, az meg még kibír pár téli hónapot, jövőre meg majd veszek be újat. Eddig nagy tél úgysem volt, ha majd januárban megjön a hideg, inkább a régi aksit nyírja ki, akkor úgysem megyek vele.

Viszont ha már beindult, akkor menni is kell vele egy kört, hogy rendesen bemelegedjen és kicsit visszatöltsön az aksi is. Mivel benzinnel is elég gyengén álltam, már indultam is tankolni. A tankolás után könnyen indult, látszott, hogy már jól érzi magát az autó. Viszont odajött egy fickó, akivel jól eldumáltunk, meg még egy kört is vittem, jó móka volt, plusz egy ismerős, ráadásul karosszériás, sosem jön rosszul egy ilyen. Ezután indultam haza, de a hazaút sem ment könnyen, mert szembejött három rendőrautó, és az egyik naná, hogy megforult utánam. Követett elég sokáig, de nem villogott, látszott, hogy csak nézelődik. Ezért inkább megálltam, és be is álltak mögém, elnézést kértek, mert tényleg csak az autót akarták megnézni. Hát megmutattam, velük is jól eldumáltunk, jó fejek voltak. Ezután ismét elindultam hazafelé, és ezúttal már nem is történt semmi különleges. 

Azt hiszem ezzel az úttal zártam az idei évet. Visszatekintve elég gyenge lett ez a 2020, remélem a jövő év jobb lesz. Mellesleg idén ezzel együtt 15 bejegyzést sikerült írni, de mentségemre legyen szólva, az idei évben tényleg nem volt a kétszer elhalasztott Oldtimer Shown kívül semmi, ahova el lehetett volna menni és még kedvem is lett volna. Egy bejegyzéssel tartozok, mert még júniusban volt egy klipforgatás, aminek januárban lesz a premierje, azt majd azután megírom egyben. Mondjuk az Eurofest - ha megtartják - az biztosan jó anyag lesz ismét.

Ahogy korábban is említettem, idén év végén is foglalkoztam a Delorean jólétével és megcsináltattam rajta néhány olyan dolgot, ami már érett egy ideje, de valahogy soha nem találtam meg rá az időt, hogy foglalkozzak vele. Ebből egyértelmű, hogy egyik probléma sem olyan volt, amivel nem lehetett együtt élni, de azért zavart.

A könnyebbik a néhány szükséges optikai tuning volt, ami már nem is tudom hány éve váratott magára. Három probléma volt, ebből kettőt sikerült megoldani. A legidegesítőbb a hátsó légterelőn levő kifakulás volt, ami egyszer csak odalett. Komolyan nem tudom hogyan került oda, próbálom visszaidézni az emlékeimet, de tényleg egyszer csak megjelent. Elsőre arra gondoltam, hogy talán egy madárszar lehetett a bűnös, de semmi ilyenre nem emlékszem, hogy ne töröltem volna le. A másik tipp, hogy talán egy forró kávésbögrét vagy valami ilyesmit tehettünk rá. Ezt már nem tartom annyira lehetetlennek, de emlékeim erről sincsenek. A lényeg, hogy le lett festve, és így most már jó. Meg egyébként is volt pár kevésbé látható fakulás, azok is eltűntek. Képem sajnos nincs.

Aztán a másik az volt, hogy a szélvédő fölött van egy fekete nem is tudom micsoda, talán díszcsík vagy védőlemez, aztán arról pattogzott le festék több helyen. Gondolom néhány kapott kavics sokat segített ezen az idők folyamán, még jó, hogy nem az üveg kapta ezeket. Ezt is sikerült megcsináltatni. Zárójelben jegyzem meg, hogy ez fémből van, érzésre nem acél, inkább valami könnyebb dolog, talán alumínium. Hát ha valóban erről van szó, akkor ezentúl nem mondhatom, hogy nincs az autóban semmi alumínium.

A harmadik az ajtókereteken levő gumi, ami a vezető oldalon elég jól feljött már több helyen, és alatta kilátszik a barna ragasztó, ami elég ronda. Meg is vettem Edtől az újakat, mert elég valószínű, hogy a jelenlegieket már nem lehet újra szépen visszaragasztani. Jó drága volt, majd hagytam is a dobozban, mert a szerelő szerint túl hideg volt a ragasztáshoz, így ez maradt tavaszra. Háromból kettő nem is rossz, főleg, hogy ez a harmadik egy fél nap alatt meglesz.

Aztán volt egy komolyabb szerelés, egy olyan, ami egyszer már volt. Egy ideje amikor ötösbe kapcsoltam, mindig reccsent a váltó, kivéve, ha hagytam a fordulatot 800-1000 körülre esni, akkor nem volt ilyen gond. Ez nagyjából előrevetítette az egyszer már cserélt ötös szinkrongyűrű hibáját, így megvettem azt is, és elvittem a szokásos szerelőmhöz, hogy rendberakja. Nem is volt gond, pár nap alatt szétszedték, összerakták, és úgy tűnik, jó is lett. Talán ez volt a mindegyik közül a legfontosabb, remélem megint kibírja 8-10 évig legalább.

Az alkatrészek ára 70e Ft volt, a szerelés további 60e Ft, de ebben azért nem vagyok teljesen biztos, bár a nagyságrend biztosan stimmel.

Azt hiszem az idei évet most már lezárhatom szülinapos szempontból, bár egy még lesz januárban, de az már ugye a jövő évre számít. Hát a lényeg, hogy a szülinaposok száma tökéletesen hozta a 2020-as év elvárásait, azaz alig voltak. Ahogy visszanézem, összesen három volt egész évben, bár lehet, hogy néhány év elejire nem emlékszem, ami eléggé gyenge, mert volt, hogy tavaly egy hétvégén volt ennyi. Hát hiába, idén senki nem megy sehova. Mondjuk ennek volt egy olyan előnye, hogy mivel emiatt kevesebbet ültem a Deloreanben, ezért egész sok olyan hibát megjavíttattam, ami már évek óta várta a sorát, erről majd legközelebb írok.

Mondjuk az biztos, hogy nem tudtam volna mindegyikről külön bejegyzést írni, mert nagyjából a szokásos módon ment le mindegyik, bár idén valahogy mindegyik hosszabb volt, senki sem fért bele az egy órába. Az első egy pólógyáros volt, aki a találkozóra hozott több pólót is, úgyhogy idén sem maradtam Deloreanes póló nélkül. Nagyon jó minőségű cucc, igazán örülök neki.

Aztán a második találkozó egy régi kötelesség volt már, egy kvázi klubtaggal. Kvázi, mert habár mi beszélgetünk már egy ideje, de hivatalos klubeseményen eddig még egyszer sem volt. Vele is jó hosszan beszélgettünk, ezúttal már élőben, de sokszor úgy, mintha már nagyon régóta ismernénk egymást, ami részben igaz is. Ő egy nagyon szép rajzot csinált a Deloreanről, amit be is kereteztem, bár a falra a lustaságom miatt még nem került ki.

Végül pedig szintén egy régi "ismerős" volt a harmadik, akit habár szintén ismerek egy ideje, az autót rendesen megnézni nem tudta sem ő, sem a családja. Végül ővele is sikerült összehozni a találkozót, bár kicsit nehezen, mert folyton elkerültük egymást a városban.

Hát ennyi volt az idei év szociális szempontból, ezeken kívül még egy klipforgatás volt, ahol a klip még nem készült el, ezért nem írtam még róla, valamint még némi korábban már említett szerelés. Hamarosan jön az is,

Végül pedig, ha már pólókról volt szó, még egy kicsit kilógó dolog. Kaptam volna karácsonyra egy Deloreanes pólót, nagyon egyedi, nagyon fasza cuccot, legalábbis az Aliexpresszes képe alapján. Aztán ami érkezett nem egészen olyan lett. Nem azt mondom, hordható, de ismerjük be, nem egészen olyan, mint a képen. Kár érte.

2016-ban voltam utoljára az Oldtimer Shown, kicsit visszaolvastam, hogy mik is voltak akkor, és nagyjából ezekre emlékeztem. Ez a találkozó volt az utolsó az írországi út előtt, és ezután álltunk neki a motor felújításának. Akkor volt a Melkus kiállítva, és akkor néztem először rendesen körbe egy Lotus Espritet. Elég jó kiállítás volt.

Azóta szinte minden évben hívtak a szervezők, de vagy nem volt jó az időpont vagy egyszerűen csak nem volt kedvem megküzdeni a budapesti dodzsemmel. Ezért aztán az idei év eleji kérésre igent mondtam, mert néha ide is jó elmenni, elvégre egy elég komoly találkozónak tartom, nem baj, ha a Deloreant nem csak nyakig koszosan látják az emberek a NAAFon vagy valami más kommersz találkozón.

Aztán persze igazán elindult 2020, a vírus első hulláma, majd halasztás előbb júliusig, majd októberig. Őszintén szólva még ebben sem voltam biztos, hogy megtartják, de aztán mégis minden klappolt, lehetett menni. Múlt szerdán volt a beköltözés, ezért kedden lemosattam, kitakaríttattam a Deloreant, aztán szerdán kimentem a zuhogó esőbe. A héten két napra mondtak akkor még esőt, szerdára, amikorra vittem az autót, majd vasárnapra, amikor meg hoztam. Tökéletes.

Az odaút a rettentően szar idő ellenére egész jó volt, persze délután 4-5 körül Budapesten simán belementünk a dugóba, ezért onnantól kevésbé lehetett élvezni, de annyi előnye volt, hogy ismét letesztelhettem az autót ilyen körülmények között is, és nyugtázhattam, hogy még mindig minden rendesen működik.

Aztán mikor odaértem, a beállás és a többi rész már zökkenőmentesen ment, levéve azt az egyetlen kis problémát, hogy nem kaptam karszalagot, mert elfelejtettem én is és a főszervező is. Cserébe legalább már ekkor átnéztük egy kicsit a kiállított autókat, pedig még elég foghíjas volt mindkét terem. 

A kiállításra rendes időben aztán nem értem oda, az volt a terv, hogy mielőtt elhozom az autót, előtte bemegyünk fél órával hamarabb, aztán akkor átfutjuk a két termet, és az elég is lesz. Hat óráig tartott a show, fél hatra már ott voltunk, csak éppen itt jött elő a korábban említett probléma, hogy nem kaptam karszalagot, anélkül meg nem engedtek be. Felhívtam a főszervezőt, aki megmondta, hogy nem tud kijönni, majd fél hétkor. Ezennel így megbukott az eredeti terv, a Duduék inkább hazamentek, én meg nekiálltam az egy óra csövezésnek a teherportánál, miközben megfogadtam, hogy ide még egyszer nem jövök.

Eltelt fél óra, a teherportás őrrel elég jól elbeszélgettünk, aztán hat órakor egyszer csak bemehettem. Mondtam neki, hogy az autómért jöttem, de nincs szalagom, aztán vagy emiatt engedett be, vagy az is lehet, hogy ekkorra a főszervező ideszólt, őszintén szólva nem tudom mi történt, de a lényeg, hogy elindultam befelé, összeraktam az autót, visszaraktam az áramot, körbenéztem gyorsan a többi kiállított járművet, aztán jött a legjobb rész.

Megérkezett a mellettem álló Bricklin tulajdonosa. Hoppá. Vele aztán kb. 10-15 percet beszéltünk, telefonszámot cseréltünk, megvitattuk egymás autóját, aztán mentünk a dolgunkra. Nem volt hosszú idő, de jó volt látni, hogy van itthon egy rendes, kiállításra alkalmas Bricklin. Ez egyébként nem az a fehér, amit az elmúlt években itt-ott láttunk, ez nem rég érkezett az országba.

Innen már csak a hazaút volt hátra, ami tökéletes volt. Igaz este volt, de tiszta volt az idő, a beígért eső késett, a forgalom nagyon jó volt, a Delorean pedig a szokásos indulási nyűglődése után ment, ahogy kellett. Aztán miután lejöttem az autópályáról, teljesen elfogyott a forgalom, és onnantól jött az igazán élvezetes vezetés, és őszintén szólva ez azért eléggé hiányzik / hiányzott az idei évből. Emiatt már megérte ez a show.

Ilyen bejegyzés még nem volt, de ez is eljött. Meghalt a Zsiga. Nehéz ilyenkor írni, nem is tudom, hogy mit kéne és hogyan, de majd összejön valami. Múlt héten pénteken volt a temetés, én képviseltem a Delorean klubot, aminek ha nem is oszlopos tagja, de mindenképpen fontos szelete volt. Annak idején ő volt az első, aki felújított egy Deloreant, még 2009-ben. Vett egy nem túl rossz állapotút, de aztán darabokra szedte, és újat varázsolt belőle. Erről a felújításról szól az "Egy Delorean újjászületése" blog, aminek a linkje itt van a jobb oldalon. Viszont ez, habár egy fontos dolog volt, még nem lett volna elég a megemlékezéshez.

A megemlékezés oka Zsiga személyisége. A szarkasztikus, olykor beszólongató őszintesége az, ami nagyon hiányozni fog. Ő volt az első, aki a nála tartott klubtalálkozón, egy baromi hideg novemberi napon, a még bőven minden Deloreant rózsaszín ködben figyelő klubtagságnak felnyitotta a szemét, és kimondta, hogy a Delorean javítása egy agyrém, és az életben újra neki nem állna. Ez nekünk, akkor, egy évvel az alakulás után kisebb szentségtörésnek számított. Viszont már akkor is mondta, hogy egy elektromos Deloreanben látna fantáziát, mert igazából a K-Jetet és a PRV-t utálta igazán. Aztán ahogy telt az idő, és megtanultuk az autó hülyeségeit, elkezdtük érteni, hogy miről is beszélt, és most már reálisabban látjuk a dolgokat.

Mikor felújította az autóját, majd eladta, utána is a tágabb klub tagja maradt: Habár én csak kb. évente beszéltem vele és néha meglátogattam, Zsolt és Bopat nálam rendszeresebben tartotta vele a kapcsolatot. Amikor beszéltünk, akkor mindig előjött a Delorean mellett az összes régi autó, természetesen főleg Jaguárok, az Amphicar, párszor a Tesla. Volt neki egy Vissza a Jövőbe flippere, ami példás elhivatottságról és bolondságról tesz tanúbizonyságot, a fekete nem tudom milyen Jaguárja pedig azóta is az egyik leggyönyörűbb autóként él az emlékezetemben.

55 évet élt, az utolsó pár évet egyre betegebben, de meg kell, hogy mondjam, ő tényleg élt. Nem csak úgy átvergődött az életen, elmúlt, majd egy év múlva elfelejtették, mint sokakat, hanem az ő életének volt hatása, értelme, és ez látszott a temetésen is. A megjelenő veteránautók, a Tesla Roadster, mint halottaskocsi, a zene (Talán Led Zeppelin), mind olyan Zsigás volt. Az utána hagyott felújított veteránok, a mi szempontunkból legfontosabb VIN 6724, a jellemének a különlegessége, a humora mind olyan dolgok, amik nagyon hiányozni fognak. 

Kösz Zsiga amit tettél, kösz, hogy voltál.

Dubniczkia megemlékezése pedig:

Van, hogy nem kell teljesen megismerni valakit, hogy tudd, hogy jó ember. Hogy lásd, különleges személy. Csak néhányszor volt szerencsém vele találkozni és beszélgetni. És hogy mit hagyott itt nekem? Gondolatokat az öregautózásról, a ki nem érdemelt kedvességet és egy szája szélén felejtett félmosolyt, amiben olyan sok minden benne volt. Amikor először találkoztunk, láttam rajta, hogy tudja, hogy mit beszél, kedves volt és önzetlen. A következő találkozásunknál már régen látott ismerősként kezelt. Jó volt a közelében lenni. Ígértél valamit, emlékszel? …majd még találkozunk odafenn és beváltom a régi ígéretedet, vezetem a tizenkét hengerest. Ég veled Zsiga és viszlát!

Még a július végi klubtalálkozón merült fel, hogy ha nem lesz NAAF, akkor megismételjük az akkori bulit, majd gyorsan el is neveztük az új, lehetséges eseményt NAAF siratónak, habár bíztunk benne, hogy nem fog sor kerülni rá. Sajnos a vírushelyzet nem javult, a NAAFot először szeptemberre csúsztatták, majd végül mégsem tartották meg, mi meg itt maradtunk szomorúan. A lemondást követő első héten Mentos már hívott is, hogy akkor csináljunk valamit, elvégre ő komolyan gondolta, ezért neki is álltunk a szervezésnek.

Elég jól alakultak a számok, Mentosék, mi és Hannibal fixek voltunk a három napra, mert ugye ha már NAAF sirató, akkor nem lehet csak egy estés bulit tartani, ezen felül pedig péntek estére McFlyék, szombatra pedig Dubniczkia és Skynet lett a sztárvendég. Zsoltéknak és Attillának, az új tulajdonosnak sajnos nem volt jó az időpont, Bopat pedig habár jött volna, a határátlépés miatt mégsem tudott megjelenni. A helyszín pedig Mentosék jól bejáratott agárdi nyaralója lett.

Egy kellemes szeptember középi pénteken, hat óra körül érkeztünk Agárdra, Mentosék nem sokkal előttünk, Hannibal pedig, aki hamarabb elnyerte aznap a szabadságát, addigra be is vásárolt majdnem a teljes hétvégére. Mi is oda tudtunk volna érni hamarabb, csak mindenképpen vörösáfonyalevet kellett találnom, mert az aktuális kedvencem egy vodka - vörösáfonya - bodzaszörp kombó. Kicsit nehezen ment, de azért a székesfehérvári Tescoban sikerrel jártam.

Szóval odaértünk, McFlyék is begördültek kicsit később, majd konstatáltuk, hogy ez bizony az első olyan találkozónk, amikor nincsen jelen Delorean. Igaz, ez most elméletileg amerikai autós találkozó volt, abból meg azért akadt, de hát így múlik el a világ dicsősége. A nagyobb család már nem fér bele a kétülésesbe. Viszont nem sokat problémáztunk ezen, inkább nekiálltunk megbeszélni a világ óriási problémáit, sztorizgattunk a korábbi NAAFokról, és úgy általában jól éreztük magunkat.

Egészen addig, amíg a már stabilan mászkáló kölök úgy nem gondolta, hogy míg mi elfoglalva éppen matatunk valamivel, kihasználva lanyhuló figyelmünket, ő megnézi, hogy mi ez a kályha dolog, amit aztán gyorsan meg is fogott. Nincs erről sok mondanivaló, kapott a kórházban egy csinos kis kötést a kezére, ami azóta már le is került róla, valamint egész szépen meg is gyógyult. Viszont a "legjobb" nem is ez volt, hanem hogy mivel nem a 104-et, hanem a 112-t hívtam, ezért miután mi elmentünk a kórházba, megjelent két rendőr, akik felvettek minden adatot, megtekintették a helyszínt, majd továbbálltak. Hivatalból küldték ki őket egy potenciális gyermekbántalmazás helyszínére, de mikor látták, hogy ez nem olyan banda, leléptek, és szerencsére azóta sem keresett minket az ügyben senki. Azért tegyük hozzá, hogy itt elmormoltam néhány krvnyd-ot, mert ilyen hülyeségre van pénz, de ... hagyjuk. Volt viszont egy jó beszélgetés a rendőr és Mentos között, amit meg kell említeni:

R: - Történt bűncselekmény?

M: - Dehogy történt!

R: - Honnan tudja? Mi maga, jogász?

M: - Nem.

R: - Hányas fokú az égés?

M: - Mi vagyok én? Orvos?

Szó, mi szó, emlékezetes este volt, ahol az ijedtség nagyobb volt, mint a valódi baj, utána legalább jót tudtunk aludni, habár az első napos ivászat elég komoly gellert kapott, legalábbis részemről. A legnagyobb gond viszont az volt, hogy habár mi elég keveset aludtunk a gyerekek nem egészen így gondolták a dolgot, nekik elég korán indult a műszak.

A szombat, a NAAFos megszokásoknak megfelelően nyugisabban telt, lazulgatás, beszélgetés, valamint a gyerekekkel foglalkozás tette ki a nagy részét, akik nem meglepő módon aznap már kerülték a kályhát, mindez indokolatlanul kulturált alkoholfogyasztással karöltve. Sajnos Dubniczkia mégsem tudott eljönni munkaügyek miatt, de cserébe Skynet komplett családdal jelent meg, amivel aztán gyorsan elment a délután. Estefelé összeszedték magukat, nálam meg beütött az előző napi fáradtság, ezért 7-8 között én eldőltem, mint a rohadt nád.

Másnap a reggeli elég olaszosra sikerült, aztán készülődés és hazaút jött, gyorsan elment a vasárnap. Ahogy így visszagondolok, egy nagyon jó találkozó volt, ami sok szempontból (rendőr, sérülés, röhögés) elég NAAFosra, sok szempontból pedig (Delorean nélküliség, gyerekpesztrálás) elég antiNAAFosra sikerült. Végeredményben lehet még ilyen, kicsit kevesebb kórházzal.

Szerencsére mivel nem vagyunk túl nagy klub, ezért simán meg tudtuk tartani az idei klubtalálkozónkat. Majd akkor leszünk bajban, ha fölötte leszünk az ötszáz főnek, de ahogy nézem ez idén még nem történik meg. Szóval elkezdtük valamikor júniusban szervezni a találkozót, de mivel a klub eléggé átment standby módba, ezért nem ment könnyen. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a fórum bedöglött, úgy tűnik afölött eljárt az idő. A facebook oldalunk megy, de ott ilyet nem lehet megszervezni, ezért maradt a telefonon mindenkit felhívás. Elég hamar kialakult, hogy valamikor július második felében kéne ezt megoldani, aztán meglett a pontos hétvége is. Viszont a helyszín idén más lett, mert nem mentünk Mentosékhoz Agárdra, hanem inkább maradtunk Budapest mellett, mert hát az az emberek nagy részének mégiscsak közelebb van, aki meg nem fővárosi, annak meg úgyis mindegy. Ezért aztán megegyeztünk, hogy megyünk McFlyhoz a Pilisbe.

Így aztán az adott napon, ami ezúttal ráadásul péntek lett, mindenki összekapta magát, és munka után húzott fel a hegyekbe. Elég sokan sikerült összejönnünk, McFlyék ugye adottak voltak, de jöttek Mentosék ketten, plusz Hannibal, Bopat és a Deloreanje, Attiláék és az új Delorean, mi is mentünk ketten két autóval, plusz bónusznak vittük a porontyot és a járókáját a Deloreanben! valamint megérkezett kisebb műszaki zavar után Zsolt is. Sajnos Dubniczkia nem tudott jönni, de az utolsó pillanatig baszogattuk, hogy változtasson ezen, de nem jártunk sikerrel.

Természetesen a legnagyobb látványosság az új Delorean volt, amit jól átnéztünk mindenhonnan, megbeszéltük minden csavarját, és kifaggattuk a tulajdonost mindenről amit tudhatott róla, és amiket nem. Az este végén, mivel ők sajnos nem tudtak éjjelre maradni, még egy gyors lámpaszerelés is történt, mert a hátsó helyzetjelzői és az egyik féklámpa is rakoncátlankodott. Szerencsére McFlynál a létező legjobb helyen volt, pillanatokon belül darabokban volt az autó és fél óra múlva már újra is lett építve a hibás részlet. 

A nap innentől szinte teljesen a Deloreanek nélkül telt, de ahogy korábban is írtam, ez a klub már inkább baráti társaság, nem pedig egy autórajongói klub. Az elmaradhatatlan sütögetés és ipari mennyiségű mindenmegivás, valamint tortaevés után szinte mindenki belezuhant az ágyba, csak Zsolt, McFly és Hannibal gondolták azt, hogy teljesen oké éjjel háromkor zuhogó esőben kint (bár eresz alatt) jacuzzizni, de hát ez egy ilyen banda. Bopatnak külön örömöt okozott alvás közben McFlyék egyik macskája. aki mindenképpen kapcsolatot szeretett volna Bopattal, aki ezt annyira nem díjazta.

Hát a másnap, az tényleg másnap volt. Bőven délután volt, mire összeszedtük magunkat és leléptünk, bár McFlyékat eddigre még nem sikerült kirobbantani az ágyból. Nekik eléggé más a bioritmusa, mint egy átlagembernek. Mivel akkor még csak sejtettük, amit most már tudunk, ezért megegyeztünk, hogy ha nem lesz NAAF, akkor ebből a buliból csinálunk még egyet. Hát most már úgy tűnik ideje lenne nekiállni megszervezni magunknak a pótNAAFot.

Ja igen, és még valami. A poronty tökéletesen jól bírta a bulit. Elvigyorgott, játszogatott, időben elaludt meg minden. Igazi wellnessbaba és úgy tűnik tökéletes partiállat lesz. 

Most már összekapom magam, mert elképesztő, hogy mennyire trehányul nem írom meg azt a pár dolgot sem, ami idén történik. Oké, hogy 2020 eddig katasztrófa minden szinten, emiatt a Delorean is többet áll, mint bármikor amióta nálam  van, de azért ez már tényleg több a soknál. Szóval akkor ventilátorszerelés.

Ez a hiba olyan lassan alakult ki, hogy már az idejét sem tudom, hogy mikor kezdődött. A lényeg, hogy már 2008-ban sem volt túl jó a Delorean által befújt levegő mennyisége. Akkor McFly segítségével szétszedtük a középkonzolt, ahol aztán vissza és átdugdostuk a vákuumcsöveket, és sokkal jobb lett. Akkor annyiban hagytuk a dolgot, mert a légkondi megszerelése után már kielégítő lett az utastér hűtése. Nem mondom, hogy 35 fokban bent 20 fokra le tudott hűlni a hőmérséklet, de kibírható volt. Azonban mostanra megint előjött a probléma, hogy habár a légkondi megy, mégis alig van befújt levegő. Mivel ez a vákuumcsövekkel már nem magyarázható probléma volt, utánanéztem, hogy mi lehet a gond. A dmctalkon többen mondták, hogy könnyen lehet, hogy a levegőcsövek egyszerűen eltömődnek a behulló falevelektől, hát nekiálltam körbenézni, hogy mi lehet a megoldás.

Először a vezető oldalon szedtem szét a kormány alatti csöveket, ez aránylag könnyű művelet, de ameddig be tudtam nyúlni, semmi érdekeset nem találtam, teljesen tiszta volt minden. Ezután leszedtem az ablaktörlőket, majd az alattuk levő rácsot műtöttem ki. Ez már sokkal cifrább volt, de azért nem egy motorcsere. Ezután benyúltam addig ameddig tudtam, és már ki is tudtam szedni egy jó maréknyi szemetet, érződött, hogy jó helyen járok. Ezután egy slagból levágtam egy kb. 30 centis darabot, majd porszívóval lejjebb mentem, és onnan is ki tudtam porszívózni még valamennyi szemetet. Viszont a levegő mennyisége nem változott jelentősen, valahol volt még egy dugulás, mentem vissza a dmctalkra keresgetni. Mondták, hogy ilyenkor jön a ventilátormotor.

Hát akkor ventilátormotor. Ez az utas ülése előtt van, nagyjából a jobb lábfej fölött. Négy csavar tartja, nem bonyolult kiszedni, viszont oda bepréselni magam és kicsavarozni a csavarokat már más téma. A Deloreanszerelés és a jóga közvetlen rokonok, mondtam már? Kisebb bazmegolások után sikerült kiszedni, majd ahogy ott körbetapogattam bent, további két marék szemetet szedtem ki, főleg az autó közepe felől. Bingó, megvan a fő szemétkupac. A porszívóval további darabkákat szedtem ki, majd visszaraktam mindent.

Így most már sokkal jobb a levegőmennyiség, főleg oldalról, már van értelme járatni ventilátort, nem csak a búgást hallom, hanem haszna is van. Viszont a közepe még mindig nem az igazi, azzal még kell egy kört futnom valamikor.