Élet egy Deloreannel

Huhh. Ez kemény menet lesz az biztos. Egyszer írtam már a töréstesztekről, megéri azt is elolvasni, de ez a mostani egy sokkal bővebb kifejtése lesz a témának. A DML-en volt egy nagyon jó téma pár hónapja, ami erről szólt és abból szeretnék pár jobb gondolatot és fontosabb értéket kigyűjteni. Valamint abból a 162 oldalas .pdf-ből, amit a neten találtam és a Delorean töréstesztjének a telemetriai értékelését tartalmazza. Őszinte leszek, ezt a rettenetes mennyiséget eszemben sincs végig lefordítani (habár a nagy része kép és grafikon), inkább csak a kivonatát közlöm annak is több részben. Akit esetleg érdekel a teljes doksi, az itt letöltheti. Akkor álljunk is neki.

Az 1980-as évek elején a töréstesztek nem voltak túlzottan elterjedtek és az autógyáraknak semmiféle kötelezettségük nem volt elvégeztetni őket az autóik forgalmazása előtt. Ezért a Delorean töréstesztje már maga ritkaságnak számított. Ez okból a DMC négy korai autót adományozott az NHTSA-nak (National Highway Traffic and Safety Administration), amik a VIN 515, 517, 531 és 537 voltak. Ezekről az autókról itt már írtam. A töréstesztekben a VIN 515-ös és valószínűleg a VIN 517-es vett részt.

Miután az NHTSA megkapta az autókat, 1981 márciusában megbízott egy céget a tesztek elvégzésével. Ez a cég az indianai Fitzpatrick Engineering és a Dynamic Science volt, akik fejlett számítógépes rendszerrel rendelkeztek és ezáltal gyorsan és olcsón tudtak dolgozni. Ezt a momentumot többször kiemelik a dokumentációban, szóval valószínűleg nem volt egy gyakori dolog. 

Fontos megjegyezni, hogy ezeknek a törésteszteknek az elsődleges célja nem az volt, hogy megvizsgálja a DMC-12 biztonsági rendszereit, hanem az, hogy a tesztek fényében ajánlást tegyen egy már gyártásban levő autóban a légzsákok ideális elhelyezésére és arra, hogy hatékonnyá tehető-e egy utólagosan beszerelt légzsák vagy sem. Ez a tesztleírás egyértelművé teszi, hogy a Delorean soha nem készült légzsákkal. Az itt használt autókban utólagos légzsákok voltak beszerelve, tehát a prototípusba beletervezett légzsák tévhit.

A másodlagos cél egy könnyű autónak a letesztelése volt, amit ebben a tesztben, mint egy 3000 fontnál könnyebb jármű határoztak meg. Ez azért volt fontos, mert akkor úgy látták, hogy a trend szerint egyre kisebb autók jönnek. (Bizonyára nem látták, hogy mekkora divat lesz a SUV.) Ennek ellenére én elsősorban a töréstesztekre fogok koncentrálni.

Érdekesség, hogy a leírás említ (12. oldal) egy 30 mérföld/órás töréstesztet is, amit a DMC maga végzett el és amiben az autó nagyon jól szerepel. Éppen emiatt a teszt miatt gondolták úgy, hogy a 35 illetve a 40 mérföld/órás teszt elvégzésére használják fel a két autót.

Nagy különbség ezek között a tesztek és az új NCAP és a még újabb IIHS tesztek között, hogy itt az autót a teljes elejével ütköztették a betonfalnak. Az NCAP csak az autó elejének felét, az IIHS az autó elejének a negyedét használja fel energiaelnyelésre, ami mindkét esetben jelentős nehezítés. Akit érdekel ez az egész, az itt tájékozódhat. Ezt azért szükséges elmondani, mert azok az eredmények, amik ebben az esetben 1981-ben születtek, azok a kor viszonyai között érvényesek. Habár a tesztelők - ! spoiler alert ! - abszolút pozitívan nyilatkoztak a Deloreanről, a jelenlegi teszteken erősen kétséges, hogy ugyanilyen eredményeket érne el az autó. 

Hát akkor ennyi előkészítés után, jövő héten érkezik a 35 mérföld/órás teszt leírása.

Ismét folytatás és egyelőre utolsó rész. Később még biztosan lesz ötletem.

Craig stereo / műszerfalóra:

Nem egy kimondottan fontos alkatrész, de azoknak, akik fontosnak tartják az autó eredetiségének megőrzését, azoknak elég nagy gondot okozhat, ha a 30 év során egy előző tulajdonos lecserélte ezt a kazettás egységet. Külön gond, hogy ez a magnó a korai autókban volt jellemző, a későbbiek már nem ezzel jöttek. Ugyanis amikor ennek a magnónak a készlete elfogyott, sikerült a DMC-nek olyanra lecserélni, ami tudta mutatni az időt. Ez után pedig a műszerfalóra feleslegessé vált, így a magnócsere és a műszerfalóra eltűnése nagyjából egyszerre történt valamikor '81 közepe, vége felé. Természetesen van kivétel, mert sok az olyan autó, amiben még megvan a különálló óra, de már az új ASI egység teszi a dolgát és az összelegózott '83-asokról még nem is beszéltünk. Szóval mindezek után a Craiget kivonták forgalomból és nem nagyon lehetett hozzájutni. Ezen túl pedig a hangerőszabályzó és az állomáskereső hajlamos volt eltörni, ami a még megmaradt készletet is gyorsan apasztotta. Jelenleg egy kicsivel frissebb modell elérhető, aminek már van beépített órája, de ára 500$ (Európában inkább 500 euró) körül van.

Ducellier generátor:

Hasonló a probléma, mint a Craig esetén. A 4538-as VINnel bezáróan kivonták a forgalomból. Mivel a teljesítménye kicsit kisebb volt a szükségesnél, ezért egy Motorolára cserélték. Szerencsére csak egy esetben van rá szükség, ha valaki concourse győztest akar csinálni az autójából, minden más esetben jobban jár a Motorolával. Ha valakinek mégis ez kell, akkor jobb, ha felkészül, hogy a 200$-os Motorola helyett két-háromszor annyit fog fizetni a gyengébb Ducellierért.

Szélvédő (főleg beépített antennás):

Ez is egy érdekes dolog volt régebben. A szélvédők elég gyorsan fogynak más karosszéria alkatrészekhez képest és emiatt egy időben alig lehetett hozzájuk jutni (ami volt, az is 2000$-ért cserélt gazdát), az antennások pedig teljesen elfogytak. Emiatt aztán elterjedt a pletyka, hogy a Lotus Esprit szélvédője csereszabatos, de igazából nem az. Be lehet nagy nehezen szerelni, de alapvetően nem illik bele a Deloreanbe. Emiatt aztán a DMCH rendelt egy pár száz darabos utángyártott készletet. Ezeknek az újaknak az ára 450$ illetve 550$ attól függően, hogy beépített antennával vagy anélkül kell a vevőnek. Mindegyik szélvédő rendelkezik UV védelemmel (és DMC logóval :) ), de újdonságként 1000 dollárért van UV/IR védős szélvédő is, bár az IR nem tudom mit jelenthet. Valószínűleg valami féle infra védelem. Mondjuk nem minden szállítmány érkezett meg gond nélkül.

Szerencsére a biztosítás fedezte a kárt. Akit érdekel itt több információ is van.

Csomagtartófedél (a csapóajtós fajta):

Ez megint egy szép dolog. Hasonlóan a generátorhoz és a Craighez, ezt is kicserélték újabb verzióra, ami miatt a régi nem kapható. Ha pedig egy valahol megsérül, akkor biztosan lesz legalább egy valaki, aki sajnálkozik egy gas flap hood elvesztésén. Itt egyébként írtam már az okokról, nem ismétlem magam.

Inkább arról írok, hogy jelenleg már csak a teljesen lapos '82-es verzió kapható könnyedén (1000$), a korai (csapóajtós, csíkos) vagy késői (csíkos) verzió csak akkor, ha éppen van egy bontott. Deloman mutatott egy csapóajtósat mikor ott voltunk (és szerintem Ednek is van), de hát neki bal első acéleleme is van. :) Szóval Bopat, amiatt a karc miatt nehogy lecseréld a tiedet! :)

És ha már itt járunk, szerintem Bopat tudna igazán sokat beszélni nehezen beszerezhető alkatrészekről. Van pár amire én is emlékszem, mint a tetőkárpit faháttere, a biztonsági öv tartó csavar és a szürke kárpit. Más van Bopat?

A Velodrom kimaradt, a szezon a végéhez közeledik. Mára csak egy idézet:

- Being a DeLorean owner is kind of like being a passenger on the Titanic.

- Deloreantulajdonosnak lenni olyan, mintha a Titanicon lennél utas.

Nem tetszik az idő, nem megyek a Velodromra. Majd májusban remélhetőleg jobb lesz és megyek.

Nekiálltam kitakarítani a delorean.hu-s emailjeimet és közben nézegettem, hogy miket raktam el későbbi felhasználásra. Nyilvánvaló, hogy a zöméről már ezer éve megfeledkeztem, ezért nem várok tovább, hanem az ilyen kis történeteket, amik egy bejegyzésre kevesek, de kihagyni nem szeretném őket idemásolom. Remélem titeket is érdekelni fog. Lesz egy John Deloreanről, egy pár sor a gyárból és egy egész új, egy aktuális tulajtól.

Pár éve volt egy érdekes beszélgetésem egy gyártó cég elnökével. A '70-es évek elején a GMI-nél (GM technológiai intézet) dolgozott és így a GM-nél kezdte a karrierjét Buffaloban. Hét barátjával volt ott, akik mindahányan pályakezdők voltak a GMI-nél. Amíg ott voltak addig meg kellett felelniük a rendkívül szigorú GM öltözési előírásoknak. Fehér ing, nyakkendő, felhajtott ingujj, stb. A szokásos lemmingeknek való céges öltözködés.

Ezért aztán JZD volt számukra a hős. Hosszú pajesz, színes ingek, stb. Ezért aztán nagyon várták már, hogy JZD végre átvegye a cég irányítását. habár számukra is nyilvánvaló volt, hogy sokkal inkább a könyvelők veszik majd át a hatalmat. Ugyanis három év alatt a 129 féle hátsó tengelyből mindössze 20 féle maradt. Aztán JZD is kilépett. Kicsivel később pedig ők is. Nagyon sok tehetséges ember hagyta el JZD után a GM-et, mert ezek a "hippik" nem illettek bele a vállalati kultúrába. Kár hogy a GM bőven Detroiton túlra nőtt és feláldozta a forradalmi meglátásokat a céges lemmingkultúrával.

Bob Brandys

---

A gyárban mindössze egyszer volt tűz és ez 1981 május 5-én kora reggel történt. Azon a napon, amikor Bobby Sands meghalt. Egy épület (60m*15m) teljesen leégett és sok dokumentum elpusztult. Főleg személyi anyagok, mérnöki rajzok és minőség-ellenőrzési anyagok váltak hamuvá. A személyi anyagokat elég hamar pótolták és ennek köszönhető, hogy a legkorábbi céges beléptetőkártyák is 1981 májusiak, júniusiak. Akkor is, ha az adott dolgozó régebb óta dolgozott a cégnél. A cég ettől a naptól kezdve minden alkalommal értesítést kapott, amikor várható volt, hogy egy éhségsztrájkoló meghal.

Nick Sutton

---

Egy kisvárosban lakok a nosztalgikus 101-es útnál. Nyaranta elég sok stoppost látni az út mentén, ahogy mindenféle járművel tartanak céljuk felé. Néhány éve az út egyik szélesebb részénél - ahol a stopposok elég gyakoriak - egy szép fiatal lányt láttam meg, aki a fickójával együtt stoppolt. Pontosabban a lány stoppolt a barátja pedig az út mellett ült a cuccaikkal. Éppen jöttem le az autópályáról, ezért elég lassan haladtam a Deloreanemmel az út szélén mikor a közelükbe értem.

A lány rám nézett, majd a párjára, majd megint az autóra, aztán elvigyorodott és a barátja felé elhajtó mozdulatokat tett, aztán magára mutatott éreztetve, hogy ő bizony itt hagyja a fickót, ha elviszem. Alig tudtam abbahagyni a nevetést miközben elhagytam őket. Öreg vagyok én már és régóta nem veszek fel stopposokat, de ennek a lánynak majdnem megálltam, hogy igazán kiélvezzem a helyzetet.

Folytatom a két héttel ezelőtti írást pár új dologgal.

Bal oldali torziós rugó / Left side torsion bar:

Egy időben ez az alkatrész is hiánycikk volt, de ennek okáról nem nagyon tudott senki történeteket. Igaz, hogy a bal oldali ajtót jóval többször használják egy autón, ennek ellenére aránylag ritkán hallani torziós rugó törésről, meghibásodásról. Általában egy nagy durranás a sofőr feje fölött, aztán már nem is nyílik az ajtó vagy legalábbis nehezen. Most ahogy végiggondolom, egy kezemen meg tudnám számolni hányszor hallottam ilyen esetet, pedig 5-6 éve már túrom a net Deloreanes bugyrait. Mindegy is, elég sokat írtam már róla itt, többet nem is mondanék. Ide is csak azért vettem bele, mert egy időben kb. nulla volt a fellelhető torziós rugók száma és emiatt sok autó kényszerült állásra. Aztán a szervizek közbeléptek.

Műszerfal 1/ Binnacle:

Hát ez egy elég szar fordítás, de jobb most nem jut az eszembe. Ha jobb jut az eszetekbe kommenteljétek már meg! Ez azt a nagyjából ellipszis alakú alkatrészt jelenti, amiben benne vannak a műszerfal mérőeszközei. A fenti képen látszik, hogy a tetején nekem le van varrva egy nagyon nem gyári szürke bőrdarabbal. Mindez valószínűleg azért történt még Amerikában, mert a Binnacle hajlamos a nagy hő (mondjuk kaliforniai napsütés) hatására megtöredezni. Úgy, ahogy a következő képen is látszik:

Ez viszont szemben a korábban említettekkel nagyon jellemző hiba és sok ilyen hibás Deloreant látni. Emiatt aztán elképzelhető, hogy itt tényleg kifogyott a készlet, ami a gyárból maradt és azért nem rendelhető. Ha valakinek égető szüksége van rá, akkor biztosan hozzá lehet jutni, de nagyon ritkán láttam belőle jó állapotú eladót és emiatt az áráról sem tudok semmit mondani.

Ami viszont biztos, az az, hogy a DMCH már készen van az újak előgyártásával. Valószínűleg rövid távon újra elérhetőek lesznek, bár elég régóta (pár éve) húzódik a bevezetésük. Emiatt a dmctalkon elég sokat heccelik is őket. Kíváncsi vagyok mi lesz a vége.

Műszerfal 2 / Dash

Az előző képet tudnám ide is belinkelni, mert azon jól látszódik a Dash hibája is. A Dash a hosszú lapos izé, amiben a Binnacle is van. Talán felső műszerfalnak mondanám. Mivel hasonló anyagból van, mint a Binnacle, ezért a sok napsütés sokszor ez is megtöredezik. Nekem is van egy csúnya törésem rajta, de mégsem erőltetem a cserét. Elsősorban azért, mert az autó fél elejét szét kéne borítani, másodsorban pedig azért, mert az eredeti drága és nem kapható, az utángyártottról pedig páran elég rosszakat mondtak. Igaz, hogy ha ezeket a DMCH-nál szerelték be soha nem volt gond, szóval esélyes, hogy valami beszerelési hibát vétettek, de akkor is elgondolkodtató. Az viszont mindenképpen jó, hogy most már legalább van opció utángyártottat venni kb. 100000 Ft-os áron, ami egész olcsó.

Most hétvégén, ha minden jól megy, akkor a elnézünk a Velodrom Millenárisra. A videók alapján jó móka lehet, gyertek ti is!

Sokszor gondoltam úgy, hogy nekem már nem lehet Deloreanekkel kapcsolatban újat mondani. Jó, persze részletkérdésekben, érdekes történelmi részletekben igen, de általános dolgokban nem. Aztán mindig belefutottam valamibe, ami miatt megint átértékelem az elbizakodottságomat. Jöjjenek hát azok az autók, amiknek az alváza nem szürke, hanem fekete!

Mert milyen is a Delorean alváza alapból? Egy sima acélalváz epoxybevonattal. Ennek normál esetben szürke a színe, ahogy ezen a képen is látszik (az egykori rozsdafoltoktól most vonatkoztassatok el):

Ezzel szemben van sok autó, aminek a szürke alvázára rá van kenve még egy fekete réteg is. Ilyen beállítású képet nem találtam, de a következő két képen is látszódni fog az a kátrány szerű izé, ami az egész alvázat beborítja:

Van viszont még egy kérdés. Hogyan került az oda? Nagyon úgy tűnik, hogy nem gyári opció volt, hanem vagy viszonteladói vagy QAC megoldásként kenték fel az autókra. A 70-es években elég gyakori volt, hogy a gyárilag nem túl jól alvázkezelt autókat a viszonteladó saját pénzen (kb. 15$) feljavította, majd így drágábban (kb. 150$) el tudta adni őket és ez a fekete massza volt az a bizonyos alvázkezelés. Valószínűleg a DMC viszonteladók (akik általában más márkákkal is foglalkoztak) is így tettek. Úgy tűnik azonban, hogy nem csak ők, hanem a QAC-ok is benne voltak a buliban. Itt már jobb kérdés a miért, elvégre ők tisztában voltak vele, hogy a Delorean megkapta az epoxys védelmét. Ez viszont azért lehetett, mert 1981 novemberétől elég sok autó maradt a dokkokon, közvetlenül az óceán mellett a sós levegőn. Valószínűleg előfordult, hogy ez a fajta sokszor egy-másfél évig tartó rideg tartás kikezdte a futóműalkatrészeket, és esetleg a kevésbé jól sikerült alvázvédelmeken is rozsdapöttyöket okozott. Hát lekenték ők is, hogy elfedjék ezeket a hibákat. Ez megmagyarázná azt is, hogy miért jellemzőbb ez a szín a későbbi autókon. Mellesleg a keleti parti autók többször vannak lekenve, ami meg gondolom azért lehet, mert ide a végén már olcsóbb volt áthozni az autókat, mint Kaliforniába.

Ez a fekete festék egyébként valami sima spray szóval nem volt vele egy nagy művészet átfújni az autót, bő 10 perc alatt lehetett vele végezni. Felhordás után ez az új réteg megkeményedik és amíg meg nem töredezik, addig védi az alvázat. Tehát végülis ugyanaz a működése, mint az epoxyé. Van viszont két hátránya is. Az egyik, hogy egy idő után koszosnak tűnik és az alváz csúnya lesz tőle. A másik, hogy ahogy ráfújták ezt az anyagot az alvázra nem szórakoztak a csavarokkal és emiatt az összes csavar a környéken be van ragadva és alig lehet kiszedni őket. Emiatt többen is írták, hogy ha egyszer kiszedik az alvázat az autó alól, akkor ezt a spraymaradványt is leszedik róla.

Hát íme még egy dolog amire Deloreanvásárlás közben oda kell figyelni.

Elméletileg most nem ennek a bejegyzésnek kéne következnie, hanem egy alkatrészesnek, de volt hétvégén egy kis autózásom, aminek a vége ez a gondolatmenet lett:

Mostanában elég sokat mentem és úgy általában sokat voltam a Deloreannel. Voltunk Münchenben haverlesen, rettentő módon elkoszolódtunk az amerikai autós találkozón és volt, hogy csak mászkáltam körbe úgy élményautózási jelleggel. Márpedig szokták mondani, hogy lakva ismered meg az embert. Meg az autót is.

Először egy másik autó, a Passatom, mert összehasonlítva majd jobban érződik, hogy mit is akarok mondani. A Passat egy tipikus új autó. Na jó, 13 éves, de legalább nem 31. Szóval új autó abból a szempontból, hogy teljesen semleges érzetet kelt. Beülsz, mész, néha megnézed az olajat (de inkább nem), aztán mész, tankolsz, mész. Nem nyikorog, nem döglik be, csak teszi a dolgát, és igazából észre sem veszed, hogy van. Igazi munkagép és annak tökéletes is.

A Delorean más. Ez az autó máshogy viselkedik és hangulata van. Érezni rajta ha kelletlen, ha lusta vagy nyűgös. Ha nem mész vele pár hétig, akkor indulás után nyiszog, bóklászik az alapjárat, ha nyomod neki, akkor nem akar menni annyira mint szeretnéd. Aztán ahogy elkezdi megszokni, hogy megint munka van, akkor minden a helyére kerül. A motor gyönyörűen duruzsol, a gyorsítások már olyanok amilyennek lennie kell és úgy általában elkezd jó autóként viselkedni.

Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok az a lelkendezős fajta és az érzelmi intelligenciám annyira fejlett mint egy betonkockáé, de valahogy ezeket a dolgokat észreveszem és megszemélyesítem vele az autót. Persze lehet, hogy mindez csak az autó kora miatt van és egy restauráció megszüntetné ezeket a tökéletlenségeket, de egy Deloreanben (és talán az összes öreg autóban) éppen ez a jó. Ha kicsit tökéletlen, ha benne van az izgalom, hogy esetleg valami bedöglik, de aztán mégsem.

Láttam már restaurált autókat és nem mondhatom, hogy minden esetben lenyűgözött a végeredmény. Persze csillogott ott minden mint a Salamon töke, de egyszerűen nem olyanok voltak, mint amilyennek én szeretném őket. Tipikus példa erre a Deloreanek szaga. Egy restaurálatlan Deloreanben az eredeti hangszigetelésnek van egy szaga és ezt lehet is érezni. Egyesek szerint jó, mások szerint nem. Én szeretem. Egy restauráció után ez elveszik úgy, ahogy Zsiga autójából is. És nekem ott ez hiányzott. Valahogy úgy tudnám még ezt leírni, hogy gondoljátok egy tipikus nagymamára aki finom sütiket süt. Előttetek van a kép? Na ilyen egy tisztességben megöregedett oldtimer. Ellenben egy lélek nélkül iparilag restaurált oldtimer olyan, mint Stallone 90 éves anyukája. Képet ide ki nem rakok, de meg lehet nézni a linken.

Most hétvégén Tatán lesz egy minitalálkozó. Igazából annyi lesz csak, hogy a NAAF után elég sokan meg akarták nézni az autót, és pluszban lesz még pár egyéb ember is, akik levélben jelentkeztek, hogy valamikor szívesen körbenyálaznák a gépet. Mivel egyesével nincsen esélyem mindenkivel találkozni, ezért lesz ez az alkalom. Akit érdekel a hely és a pontos időpont az írjon levelet a delorean.hu-n található mailcímemre!

Aki nem jön, az meg menjen a Budapest V8-ra!