Huhh. Ez kemény menet lesz az biztos. Egyszer írtam már a töréstesztekről, megéri azt is elolvasni, de ez a mostani egy sokkal bővebb kifejtése lesz a témának. A DML-en volt egy nagyon jó téma pár hónapja, ami erről szólt és abból szeretnék pár jobb gondolatot és fontosabb értéket kigyűjteni. Valamint abból a 162 oldalas .pdf-ből, amit a neten találtam és a Delorean töréstesztjének a telemetriai értékelését tartalmazza. Őszinte leszek, ezt a rettenetes mennyiséget eszemben sincs végig lefordítani (habár a nagy része kép és grafikon), inkább csak a kivonatát közlöm annak is több részben. Akit esetleg érdekel a teljes doksi, az itt letöltheti. Akkor álljunk is neki.
Az 1980-as évek elején a töréstesztek nem voltak túlzottan elterjedtek és az autógyáraknak semmiféle kötelezettségük nem volt elvégeztetni őket az autóik forgalmazása előtt. Ezért a Delorean töréstesztje már maga ritkaságnak számított. Ez okból a DMC négy korai autót adományozott az NHTSA-nak (National Highway Traffic and Safety Administration), amik a VIN 515, 517, 531 és 537 voltak. Ezekről az autókról itt már írtam. A töréstesztekben a VIN 515-ös és valószínűleg a VIN 517-es vett részt.
Miután az NHTSA megkapta az autókat, 1981 márciusában megbízott egy céget a tesztek elvégzésével. Ez a cég az indianai Fitzpatrick Engineering és a Dynamic Science volt, akik fejlett számítógépes rendszerrel rendelkeztek és ezáltal gyorsan és olcsón tudtak dolgozni. Ezt a momentumot többször kiemelik a dokumentációban, szóval valószínűleg nem volt egy gyakori dolog.
Fontos megjegyezni, hogy ezeknek a törésteszteknek az elsődleges célja nem az volt, hogy megvizsgálja a DMC-12 biztonsági rendszereit, hanem az, hogy a tesztek fényében ajánlást tegyen egy már gyártásban levő autóban a légzsákok ideális elhelyezésére és arra, hogy hatékonnyá tehető-e egy utólagosan beszerelt légzsák vagy sem. Ez a tesztleírás egyértelművé teszi, hogy a Delorean soha nem készült légzsákkal. Az itt használt autókban utólagos légzsákok voltak beszerelve, tehát a prototípusba beletervezett légzsák tévhit.
A másodlagos cél egy könnyű autónak a letesztelése volt, amit ebben a tesztben, mint egy 3000 fontnál könnyebb jármű határoztak meg. Ez azért volt fontos, mert akkor úgy látták, hogy a trend szerint egyre kisebb autók jönnek. (Bizonyára nem látták, hogy mekkora divat lesz a SUV.) Ennek ellenére én elsősorban a töréstesztekre fogok koncentrálni.
Érdekesség, hogy a leírás említ (12. oldal) egy 30 mérföld/órás töréstesztet is, amit a DMC maga végzett el és amiben az autó nagyon jól szerepel. Éppen emiatt a teszt miatt gondolták úgy, hogy a 35 illetve a 40 mérföld/órás teszt elvégzésére használják fel a két autót.
Nagy különbség ezek között a tesztek és az új NCAP és a még újabb IIHS tesztek között, hogy itt az autót a teljes elejével ütköztették a betonfalnak. Az NCAP csak az autó elejének felét, az IIHS az autó elejének a negyedét használja fel energiaelnyelésre, ami mindkét esetben jelentős nehezítés. Akit érdekel ez az egész, az itt tájékozódhat. Ezt azért szükséges elmondani, mert azok az eredmények, amik ebben az esetben 1981-ben születtek, azok a kor viszonyai között érvényesek. Habár a tesztelők - ! spoiler alert ! - abszolút pozitívan nyilatkoztak a Deloreanről, a jelenlegi teszteken erősen kétséges, hogy ugyanilyen eredményeket érne el az autó.
Hát akkor ennyi előkészítés után, jövő héten érkezik a 35 mérföld/órás teszt leírása.
Ducellier generátor:
Szerencsére a biztosítás fedezte a kárt. Akit érdekel
Műszerfal 1/ Binnacle:
Ez viszont szemben a korábban említettekkel nagyon jellemző hiba és sok ilyen hibás Deloreant látni. Emiatt aztán elképzelhető, hogy itt tényleg kifogyott a készlet, ami a gyárból maradt és azért nem rendelhető. Ha valakinek égető szüksége van rá, akkor biztosan hozzá lehet jutni, de nagyon ritkán láttam belőle jó állapotú eladót és emiatt az áráról sem tudok semmit mondani.
Ezzel szemben van sok autó, aminek a szürke alvázára rá van kenve még egy fekete réteg is. Ilyen beállítású képet nem találtam, de a következő két képen is látszódni fog az a kátrány szerű izé, ami az egész alvázat beborítja:
Van viszont még egy kérdés. Hogyan került az oda? Nagyon úgy tűnik, hogy nem gyári opció volt, hanem vagy viszonteladói vagy QAC megoldásként kenték fel az autókra. A 70-es években elég gyakori volt, hogy a gyárilag nem túl jól alvázkezelt autókat a viszonteladó saját pénzen (kb. 15$) feljavította, majd így drágábban (kb. 150$) el tudta adni őket és ez a fekete massza volt az a bizonyos alvázkezelés. Valószínűleg a DMC viszonteladók (akik általában más márkákkal is foglalkoztak) is így tettek. Úgy tűnik azonban, hogy nem csak ők, hanem a QAC-ok is benne voltak a buliban. Itt már jobb kérdés a miért, elvégre ők tisztában voltak vele, hogy a Delorean megkapta az epoxys védelmét. Ez viszont azért lehetett, mert 1981 novemberétől elég sok autó maradt a dokkokon, közvetlenül az óceán mellett a sós levegőn. Valószínűleg előfordult, hogy ez a fajta sokszor egy-másfél évig tartó rideg tartás kikezdte a futóműalkatrészeket, és esetleg a kevésbé jól sikerült alvázvédelmeken is rozsdapöttyöket okozott. Hát lekenték ők is, hogy elfedjék ezeket a hibákat. Ez megmagyarázná azt is, hogy miért jellemzőbb ez a szín a későbbi autókon. Mellesleg a keleti parti autók többször vannak lekenve, ami meg gondolom azért lehet, mert ide a végén már olcsóbb volt áthozni az autókat, mint Kaliforniába.