Élet egy Deloreannel

Csodálom, hogy erről még nem írtam, de nem találom, szóval úgy tűnik, így van. Tehát miből is van a Delorean? Alkatrészekből. Oké, na de milyen alkatrészekből? Deloreanalkatrészekből! Hát nem.

Ahogy szoktam mondani, a Delorean a globalizáció első, igazán úttörő mintapéldánya. Igaz, a DMC-t a pénzhiány vette rá arra, hogy összelegózzon egy autót, aztán sajátjaként adja el, de ez a módszer mostanra teljesen általánossá vált. A Jalopnik össze is szedte egy szép képre, hogy ki kivel milyen viszonyban van, és ember legyen a talpán, aki ezt kibogozza. Viszont ez a megoldás a '70-es években még nem volt általános, ezért is működött kicsit nyögvenyelősen az DMCnél. Annyiban már elindult ez a munkamegosztás, hogy voltak beszállítók, akik egy adott kapcsolót, tekerőt, bizbaszt és bigyót kitaláltak, legyártottak, aztán mindenki megvehette tőlük. Tehát ezek az alkatrészek nem azért hasonlóak sokszor, mert valóban más autógyáraktól vették meg őket, hanem mert több autógyár is ugyanazoktól a beszállítóktól vásárolt.

Szoktam mondani, amikor kérdezik, hogy ez amerikai autó-e, hogy ahogy vesszük. Mert hát John Delorean apja román volt, az anyja magyar, aki Észak Írországban, angol pénzből, német acélból, olasz formaterv alapján, svéd motorral, francia váltóval készítette az autót az amerikai piacra. Emellé meg az alváz nagyjából Lotus, az első fék Ford, a hátsó Jaguár és a többi, és a többi. Na most fogok még pár dolgot összeszedni ezekre és még pár "és a többi"-re.

Először vegyük azt, ami saját. Nagyjából ezt úgy lehet meghatározni, hogy ami egyből látszik az autón, tehát az acél és műanyag külső elemek és a beltér, az jó eséllyel saját. Persze kivételek itt is vannak, de általános szabálynak ez jó. Ami viszont elsőre nem látszik, az biztosan valamelyik polcról lett leemelve. Elvégre nem hiába volt még a legelső 2008-as szerviznapomon, hogy miután a szerelőm 2 percig meredten bámulta a Delorean motorterét, csak annyit mondott, hogy: "Hát bazmeg, én itt az összes alkatrészt ismerem, de így együtt még sehol nem láttam."

Na de haladjunk tovább. Ahogy már írtam korábban, az alváz Lotus. Nagyjából. Mert valóban a Lotus Esprit volt az alapja, de azért az Esprit és a Delorean alváza közel sem csereszabatos. Az eredeti alvázat át kellett tervezni farmotorosra a középmotoros elrendezésről, valamint az első felfüggesztés is eléggé más. Az első Y a Lotusból teljesen hiányzik, mert az Esprit alváza T alakú elől. Egyébként a Lotus is nagyon sokat tanult a DMC-vel való együttműködésből és a későbbi autóikban használták is ezeket a tapasztalatokat. Pl. habár a műanyag karosszéria szintén Lotus technológia, de így ebben a formában szintén egyedi a Delorean esetében, de a gyors szárítási DMC megoldást később ők is használták, ahogy egyes felfüggesztéses megoldásokat és javításokat is. (Ide csak mellesleg jegyezném meg, hogy az első felfüggesztés nem az igazi a Deloreanen, ennek a fejlesztése az első autóktól kezdve tervben volt. Még a Porsche is kapott egy tesztautót, hogy találjanak ki valami jó megoldást, amit a Porsche el is fogadott. Helmut Bott, a főmérnök vezetésével neki is álltak a munkának, majd a DMC tönkremenetele után meg is tartották maguknak, fizetés gyanánt.)

Aztán a motor egy PRV-6-os, amit főleg a Renault használt, de ez a K-Jetes elrendezés Volvokban volt jellemző. Itt nincs sok hozzáfűznivaló. Végül pedig az apraja, de a legérdekesebb részek:

Ahogy írtam, az első fék Ford, méghozzá Ford Cortina, a hátsó valamelyik Jaguar. Nem tudom a pontos típust, de Zsiga is megerősítette ezt az információt, márpedig nem sok nála Jaguarosabb ember van a környéken. Szintén Ford Cortina a kormánymű is, amit megerősíteni nem tudok, de első ránézésre tényleg olyan. Azonban a kormányoszlop már GM gyártmány, ahogy a műszerfal több része is. Nagy kedvencem, hogy a kesztyűtartó nyitója az VW Poloból való. A hamutartó a Porsche 924-nek és a TVR280i-nek megfelelő, a biztonsági öv Countach és Ferrari egyben, az index és ablaktörlő kapcsolója British Leyland, azaz Land Rover, bár mifelénk inkább Skodának tűnik, de lehet, hogy ez nem véletlen. A gyújtáskapcsoló, a villanykapcsolók a Rover SD1-ből kerültek át és esélyes, hogy a zárak bizonyos részei pedig az Austin Allegroval azonosak.

És biztos vagyok benne, hogy van még bőven hasonlóság más autókkal, de egyelőre ennyit tudtam összeszedni. Ezen a linken további általános alkatrészek is találhatóak, néha szoktam csak úgy nézegetni, vannak érdekes dolgok.

... hogy a DMC minden eladott autó után 375 dollárt fizetett a brit kormánynak, ami a kapott támogatás törlesztésére szolgált. Ez az adó az első 90000 autóra vonatkozott volna.

A DMC tönkremeneteléről már sokat írtam, elvégre ez a cég legizgalmasabb és legtöbbet idézett momentuma. Eddig annyiban maradtam, hogy a kokainügy után bezárt a gyár, aztán a Consolidated felvásárolta a maradék raktárkészletet, áthurcolkodott Amerikába, ott még összeszerelt pár autót, aztán jött a Deloreanek életének a második felvonása. Hát most ide találtam most még pár érdekes részletet, miszerint ez a felvásárlás nem volt annyira egyértelmű, mert volt egy másik érdeklődő is, Charles Delorean, John Delorean testvére. Korábban pár dologról már írtam, de most egy kibővített, rendezői változat következik.

Az UPI (United Press International) 1982 november 16-án írt az akkori helyzetről. Aznap hagyták jóvá a Consolidated felvásárlási ajánlatát, 1,5 millió dollárért, plusz azért, hogy a Consolidated lemond a saját 9 millió dolláros követeléséről a céggel szemben. Az eredeti ajánlat még 1,2 millió dollárról szólt, azonban ekkor érkezett Charles Delorean és Don Massey 10,5 millió dolláros ajánlata, akik ebben az időben Cadillac kereskedőként működtek. Erre a Consolidated is jelezte, hogy ugyanazt az árat ő is megadja, majd ezután döntött a bíró a Consolidated mellett, arra hivatkozva, hogy ez a döntés a legjobb a 700 hitelező számára. Charles Delorean csalódottan nyilatkozta, hogy így most már biztosan nem lesz esély a márka feltámasztására, utalva arra, hogy a Consolidated a tönkrement cégek felvásárlásával és kiárusításával foglalkozik. (Annak idején a Bricklint is ők számolták fel, és ott is újraszámozták az autókat és szintén új modelléveket vezettek be az eladáshoz.)

A Consolidated ezzel az üzlettel megszerezte a DMC teljes raktárkészletét, 649 még el nem adott autót (ezek azok a '82-esek, amiket majd átszámoznak vagy már átszámoztak '83-asra (VIN 16-17000+)), valamint néhány félkész darabot, amiket aztán valódi '83-asként fognak majd eladni (VIN 20000+). Ez 16180 dolláros darabonkénti árat jelent autónként, szóval eddig nem egy rossz üzlet, mivel egyébként 25000 dolláros áron mentek újonnan. Ezen felül a Consolidated nyilatkozott, hogy korábban a brit felszámolóktól is megvettek további 1090 autót (amikből tippem szerint szintén '82-esek voltak, amiket szintén átszámoztak).

Ez a felvásárlás a hitelezőknek minden 1 dollár adósságukért 3 centet fizetett vissza, mire Charles Delorean ügyvédje azt mondta, hogy ők a profitjukból is juttattak volna vissza a cég hitelezőinek. Tehát a hitelezők nagy része bebukta az adósságát, az Amerikai Nemzeti Football liga, az angol kormány vagy éppen a Renault soha nem lettek kifizetve. Szóval elmondható, hogy a Deloreantulajdonosoknak lopott motor van az autójában. Vagány. :)

Van itt egy videó, ami egész jó, ezért megosztom. Nagyon sok Deloreanes videó van, de ez két dologban is nagyon érdekes. Először is egy Delorean legyőz egy másik autót gyorsulási versenyben, és ilyen azért nem sok van. Másodszor pedig jól mutatja, hogy a nálunk fiatalabbak, akik már újabb generációs autókban nőttek fel, mit gondolnak ezekről a régi gépekről. Mellesleg nem is mondanak nagy hülyeségeket, szóval megéri végignézni és hallgatni ezt a 10 percet.

A Delorean és az idő fogalma teljesen összefonódott, ezzel nem árulok el nagy titkot. Valószínűleg ezért van az, hogy időről időre újabb órák kerülnek ki valamilyen Deloreanes háttérrel. Az első természetesen John Delorean korán bebukott órabiznisze volt, aztán jött egy túlárazott svájci csoda, ami még most is kapható leárazva ugyanannyiért, most pedig ismét itt egy új versenyző. Ez a mostani inkább az elsőhöz hasonlít, mert eredeti DMC óráról van szó, ugyanis a DMCH az eladó.

Személyes véleményem szerint ez a mostani az eddigi legszebb, egy ideig még én is elgondolkodtam rajta, hogy kéne szerezni egyet. Annak ellenére, hogy nem hordok órát és úgyis csak dísznek lenne. Az ára 35000 Ft körüli, ami alacsonynak nem mondható, de azért olyan nagyon elszálltnak sem. Szerintem pont az az ár, ami már ad egy kis exkluzivitást az órának, de még egyáltalán nem elérhetetlen. Hat órát lehet venni, ami két hármas csoportba oszlik. Az egyik a Live the Dream, a másik pedig az Alpha csoport, nekem az Alphák kicsit jobban tetszenek, főleg természetesen az ezüst színű. Mindegyik óra jól hozza az autó hangulatát. Most pedig egy kicsit technikaibbra terelem a szót, valamint kimazsolázom a tesztekből a jobb megállapításokat.

Az óra egy szép, DMC logós fekete dobozban érkezik, amit kinyitva egy az óra eredetiségét igazoló kis kártya fogad. A második ami feltűnik, hogy az óra nagy. 44 milliméter (49 mm a Live the Dreamnek) az átmérője és 11 milliméter magas, ennek megfelelően elég nehéz is. Az, hogy az óra anyaga rozsdamentes acél, teljesen egyértelmű, ahogy a jó minőségű bőrszíj is alapvető ebben a kategóriában. Az előlap erősített karcálló kristályüvegből van, a hátlapba pedig egy Delorean van belegravírozva, az eredetiséget mutató szöveggel. Az óra mechanikáját a Miyota szállítja, ami a Citizen egyik részlege, tehát a minőséggel itt sem lesz gond. A gyár szerint a havi maximum 20 másodperces pontatlanság az elfogadott, és három éves elem élettartamra lehet készülni.

Szóval úgy tűnik jó cucc ez, még az is lehet, hogy mégis beszerzek egyet, mert határozottan kedvet kaptam hozzá. Jól mutatna a gyűjteményben. Fent már linkeltem egyszer a beszerzőhelyet, de iderakom megint. Errefelé lehet nézelődni.

Tegnap lett 37 éves a Delorean. Szép kor, remélem meglesz neki még egyszer ennyi. Ajándékul ma beindítom, mert egy hónapja már nem mentem vele.

John Deloreannek nem volt rossz dolga a '70-es években, azt hiszem ebben megegyezhetünk. A GM-nél a legjobb évében 650 000 dollárt keresett, most pedig találtam egy jó kis papírt, ami az első DMC-s fizetéséről szól.

John Delorean munkaszerződése

A következő munkaszerződés 1978 június elsején lép életbe, és Mr. Delorean foglalkoztatását írja le, mint a cég Igazgatótanácsának az elnöke és mint Vezérigazgatója. A munkaszerződés leszögezi, hogy Mr. Delorean legelső prioritásának mindig is a cégben töltött munkavégzésének kell lennie. A feladatköreinek a bővítése, illetve a szűkítése csak az ő írásos beleegyezésével történhet.

Mr. Delorean cégnek nyújtott szolgálatainak az ellentételezéseként a fizetését évi 298,750 dollárban határozzuk meg. A fizetés növelése a Munkaügyi Minisztérium által kiadott inflációs adatoknak megfelelően történik. Ennek az összegnek a pontos meghatározása az Igazgatótanács feladata minden 1978-at követő évben, azonban a teljes összeg nem lehet kevesebb, mint a korábbi évi fizetés. Ezen túl Mr. Delorean további bónuszokra is jogosult, amennyiben azt az Igazgatótanács jóváhagyja.

Nem rossz kezdő fizetés az biztos. Valamint olvastam egy olyat, hogy 1982-re már 500 000 dollárra emelték ezt a fizetést, ami már simán a GM-es szint. Nem volt szívbajos a fickó. Bár kétségtelen, hogy máshol igyekezett megspórolni a pénzt, főleg az ír munkásokon. Ahogy arról itt is írtam annak idején.

Ennek ellenpontozásaként pedig egy számla, amit a londoni Ritzben szedett össze, két nap alatt. 580 font még ma is 200 000 Ft, ami ha nem is csillagászati összeg, de két nap szállásért azért nem szívesen fizeti ki az embert. Az inflációval is számolva, ez jelenleg úgy 2100 fontot, tehát kb. 733 000 Ft-ot jelent.

Eladó egy Deloreannek kinéző légpárnás izé. Írtam már róla korábban, jópofa dolog. 31 mérföldes maximális sebességre képes sima vízen és 45000 dollár az ára. A hülyének is megéri, nem?

John Deloreannek voltak érdekes és értékes barátai. Zora Duntovot már többször említettem, most azonban jöjjön egy levél, amit ő maga írt. Ebből, valamint az előző említésekből is körvonalazódik, hogy a Delorean legnagyobb hibájának a kiküszöbölésében játszott szerepet, abban, hogy a Delorean menetdinamikája nem volt olyan jó, mint  kellett volna. A korábbi cikk a turbós Deloreanekről szólt, ez a levél pedig a gyári felszereltségű autók oldalgyorsulásának a fejlesztéséről szól.

Kedves John,

Tudom, hogy ebben a pillanatban nem a Delorean oldalgyorsulásának a növelése a legnagyobb gondod, de azért leírom, hogy a hátsó stabilizátorainkkal elértük a 0,792g-s értéket, szemben a gyári 0,753g-s értékkel.

Két autót teszteltünk le január 27-én, egy gyári és egy hátsó stabilizátorral ellátottat. A tesztkörnyezet ugyanaz volt, mint amit az R&T is használt korábban. Meggyőződésem, hogy az újabb autók esetében elérhető lenne a 0,800g fölötti gyorsulás is.

A tesztautók olyan korai, 1981 márciusi gyártású autók voltak, amiket az irvine-i QAC is használt kiképzési célokra. A stabilizátoros autónak elég darabos és szoros volt a kormányműve.

Azonban az az ötletem támadt, hogy rakjuk rá a stabilizátorrudat egy új autóra és ismételjük meg a mérést az R&T-vel.

Két stabilizátort készíttettünk a Triaddal New Yorkban, egy 0,5-öst és egy 0,625-öst, az összes szükséges kiegészítő alkatrésszel. Az irvinie-i tesztek azt mutatták, hogy több (erősebb?) stabilizátorra lesz szükségünk.

Felvettem a kapcsolatot a Briggs Cunninghammel és a központjukban hideghajlítottunk egy 0,75-ös stabilizátort is. Az összes sikeres tesztet ezzel a 0,75-ös stabilizátorral végeztük.

A helyzet bizonytalansága miatt hazatértem Detroitba és ott várom meg a fejleményeket.

A levél keltezése 1982 február 1. azaz pár héttel a csődvédelem előtt íródott. Látszik, hogy John Delorean is tudatában volt annak, hogy a végén járnak a pénzüknek és ezt elmondta kollégájának is. Ezen túl már csak egy kérdésem maradt. Fennmaradt valami más is erről a tesztről? Esetleg pár stabilizátor?

Ha feltenném azt a kérdést egy átlag halandónak, hogy melyik cég gyártotta a Deloreant, akkor jó eséllyel azt a választ kapnám, hogy a GMC. Na ezt akkor most ne vegyük figyelembe. Ha viszont ez a halandó már rendesen le tudja írni az autó nevét és esetleg még a Facebook csoportunk tagja is, akkor rávágja, hogy a DMC. Ez már közel van a valósághoz, de még nem helyes. Ha azonban egy olyat kérdezünk, aki egy itteni fekete öves blogolvasó, az rávágja, hogy a DMCL, Dunmurryben. Ez így már elfogadható válasz.

Azonban...

Azonban a Delorean Motor Company nem arról híres, hogy minden ilyen egyszerű lenne. Mert oké, szigorúan véve a DMCL, azaz teljes nevén a Delorean Motor Cars Limited a gyártó, de John Delorean nem ezt a céget alapította Írországban. Mert a Delorean Motor Cars Limited egy átnevezés után keletkezett 1978 augusztus 16-án a Delorean Limited nevű cégből.

Azonban...

Azonban ez még mindig nem az a cég volt, amit John Delorean alapított annak idején. Mert a Delorean Limited szintén egy átnevezés után keletkezett 1978 július 28-án a - most kell megkapaszkodni - a Jarsm Securities Limited nevű cégből. Ami a neve alapján egy biztonsági cég volt. És valószínűleg eredetileg ezt a céget alapította John Delorean. Bár azt sem tudom kizárni, hogy megvett egy céget, majd azt alakította át a neki megfelelőre, mert az volt az egyszerűbb. Elvégre a bürokrácia ott is bürokrácia, John Delorean meg nem volt annyira szabálykövető, ha nem volt igazán muszáj, mint tudjuk. Elvégre félig magyar volt.

Bár azért az alapítós történet a valószínűbb, legalábbis a felső dokumentum szerint, ami azt írja, hogy a Jarsm Securities Limitedet 1978 július 11-én alapították, tehát ezen a néven mindössze 17 napot létezett, igaz Delorean Limited is csak 19 napig volt. Ez mondjuk felvet kérdéseket. Ennyire nem tudták mit akarnak? Vagy már a köztes cégeknél is volt pár pénzmozgás, amit jobb volt nem tökéletesen nyomon követni? Tudja fene, de ahogy egy kicsit utánanéztem, hát nem pont ekkor (1978 július 31. körül) jelentette be John Delorean, hogy nem Puerto Ricoban építi a gyárát, hanem Észak Írországban? Elég érdekes egybeesés. Szóval lehet, hogy csak a hivatalos hátterét teremtette meg a gyártásnak, de azért ez nekem kicsit necces a két névváltoztatással.

Zárszóként pedig visszatérve a bürokráciára, iderakok még egy levelet, ami 1978 október 25-én érkezett a cég akkori központjába, és - ha jól értelmezem - arról tájékoztat, hogy a Jarsm Securities név még nem foglalt. Hát ott is pörögnek a dolgok, addigra a cég már három hónapja nem is létezett.