Élet egy Deloreannel

Másfél hete, szeptember 8-án a velencei filmfesztiválon bemutatták a Driven című filmet, ami John Delorean egyik újonnan elkészült életrajzi filmje. Korábban írtam már róla, hogy készülnek John Deloreanes filmek, de ahogy nézem, ez nem azok közül való. Azokról igazából azóta sem hallottam. Őszintén szólva még nem sokat tudni erről sem, de amit innen-onnan tudok, összeollózok.

Ez a film főleg a John Delorean (Lee Pace) és Jim Hoffman (Jason Sudeikis) közötti kábítószerügyre koncentrál, elsősorban Hoffman és az FBI szemszögéből. Van pár általános kritika a filmről, általában jókat írnak a forgatókönyvről és főleg a színészekről, de az ilyenekkel én óvatos vagyok, inkább megpróbálom majd valahol megnézni, de ahogy a marketingjét nézem, ebből inkább torrentezés lesz. A film stílusa elég érdekesnek tűnik, mert hol a thriller, hol a vígjáték elemeket emelik ki belőle, bár ahogy nézem az előzetest, inkább a vígjátékhoz lesz közelebb.

Több helyen olvastam, hogy maga a film készítése sem ment egyszerűen, mert Puerto Rico volt a helyszín, de a forgatás alatt két hurrikán is áthaladt a szigeten, amik egy részét romba is döntötték. Emiatt sok jelenetet újra kellett venni, vagy éppen olyan szögekből folytatni, ahol még megfelelően álltak a házak. Külön gond volt az áram előállítása, valamint az amerikai stáb igényeinek kielégítése. Szerencsére túljutottak a gondokon és végül sikerült befejezniük a filmet, bár emiatt kicsit hasonló is az elkészülése a DMC sikeréhez.

A velencei fesztivál után Torontoba vitték a filmet, ahol próbáltak neki forgalmazót találni, remélem sikerrel.

Az alábbi linken van két videó, beágyazni sajnos nem tudom őket, de megéri megnézni. 

Ide kattintsatok!

 Aki pedig több képet szeretne, az mehet a Twitterre.

Ez a hétvége is sűrű lesz, mert ha minden jól megy, akkor lesz esküvős fotózás és egy sima találkozó is. Persze mindennek a feltétele, hogy elkészüljön péntekig a Delorean. Erre egyébként jó esély van, elvégre már múlt héten leadtam. Aztán ahogy nézem, októbertől nyugisabb idők jönnek.

Előző rész itt.

A túra útvonala elméletileg nagyon szép volt és ismét csak elméletileg egy csodálatos kis élményautózás lett volna az egész. Sajnos a gyakorlat, főleg az út elején, nem éppen ezt a tervet erősítette. Indulás után, az első kanyarban máris rossz fele indultunk, de aztán gyorsan összekaptuk magunkat és innentől a tájékozódással nem volt gond. Annál inkább a forgalommal. Az útvonal a következő volt:

Dunakeszi - Vác - Nagymaros - Letkés - Nagybörzsöny - Ipolytölgyes - Esztergom - Visegrád - Pilisszentlászló - Szentendre

Mivel az M2-t bővítik, ami jó dilettáns magyar szokás szerint az egész útvonalon 60-as táblákat jelent évekig, ezért az ottani szarakodás helyett nagyon sokan inkább a városokon keresztül menő 2-es utat választják. Így viszont az M2 és a 2-es út is igazi katasztrófává válik, valamint egy orbitális dugóvá, ahol lépésben lehet csak közlekedni. Emiatt az első váci megállóig igazi szenvedés volt eljutni. Szerencsére nem volt túl feszített a tempó, ezért nem stresszeltük túl magunkat, pluszban pedig még Dubniczkia is készített rólunk egy frankó képet. Ja és volt egy olyan előnye ennek az egésznek, hogy megbizonyosodhattam arról, hogy így sem forr és gyullad fel az autó, tehát akkor máshogy sem fog.

Végül csak sikerült elszenvedni magunkat Vácra, ahol a Duna partján kellett egy szlalomozós ügyességi feladatot végigcsinálni időre, pontosan 50 másodperc alatt. Leírom megint: Szlalomozást. Deloreannel. Aminek a fordulóköre akkora, mint egy repülőé. Hát mondom erős kezdés lesz, álljunk neki. Az eleje jól ment, de a bója körül forgásnak az lett a vége, hogy még tolatnom is kellett egy kicsit, mert elvittem volna a másik bóját, pedig végig koppon volt a kormány. Utána meg aztán megint lehetett nyomni, hogy behozzam az időveszteséget. Ami pont jól jött ki, mert éppen 50 másodperc alatt értem be. Faszaság, a Dudu jól mérte az időt.

Innen elég nehezen értünk oda Nagymarosra, mert egy traktoros úgy gondolta, hogy leszarja a sűrű szembeforgalmat, ő azért sem áll félre, ellenben a 30 km/óra mindenkinek elégnek kell hogy legyen, elvégre ő ráér. Őszintén szólva ott helyben gyújtottam volna rá a traktort, pedig szakmabeli vagyok, de ezzel a fajta gyökérséggel tényleg ritkán találkozni. Szerencsére Nagymaroson csak egy pecsétet kellett begyűjteni, aztán Ipolydamásdon a helyi templomról tettek fel kérdéseket, amiről az út elején adtak egy összefoglalót. Szerencsére ezt a Dudu addigra nagyjából betanulta, nem volt gond, bár a végső pontszámunkat nem tudtuk meg. 

Innen Nagybörzsöny, az ebéd helyszíne volt a következő. Itt volt egy nehezen elmondható lengőtekés feladvány, amit gond nélkül megoldottunk, majd háromnegyed órát vártunk az ebédre. Itt azért kicsit megbicsaklott a szervezés, de mivel továbbra sem siettünk, ezért nem vágott földhöz a dolog. Az ilyen bandázós várakozásokat szeretem, ellentétben az országúti pöcsöléssel. Egyébként a kaja finom volt, a hely meg oké, szóval megérte a várakozás.

Innen jött Ipolytölgyes, egy újabb próbával, amiben megint nem lettünk a legjobbak. Itt egy botra erősített fémkarikát kellett végighúzni úgy egy fémdróton, hogy az ne érjen hozzá. Ha hozzáér, sípol. Ez egy átlag autónál nem annyira nehéz, mert rátámasztja az ember a nyitott ablakra, aztán végigmegy, de a Delorean túl alacsony, ezért az ablakos megoldás nem működik, hanem ki kell rendesen tartani vezetés közben a rudat. Csipogtunk is rendesen. Mindegy, jó móka volt.

Aztán innen mentünk Esztergomba, ahol alkatrészek felismerése volt a következő feladat, ami őszintén szólva csak a többiekkel összedolgozva és néha lelesve tudtam nagyjából megoldani. Hát nem vagyok egy nagy szerelő. Innen már csak az utolsó pilisszentlászlói próba volt hátra, ahol egy véletlenszerűen levágott madzag hosszát kellett megbecsülni. Ez elég jól sikerült, 61 helyett 58-at becsültem. 

Végül pedig jött a szentendrei cél, ahol volt egy díjátadás is, ahol sajnos ezúttal nem nyertem semmit. Azért reméltem, hogy benne leszünk a díjazottak között, de így visszaolvasva tényleg nem voltunk túl nagy zsenik. Ennek ellenére is jó szórakozás volt ez a túra, a forgalom volt egy egyetlen, amit utáltam benne, de az meg nem a szervezők hibája volt. Innen aztán kompozás, másik autó összeszedése, gyors élménybeszámoló, majd a hazaút volt hátra. 

És elmondhatom, hogy ennél keményebb hazautam még soha nem volt semmilyen autóval sem. Már Párkánynál látszott, hogy szép vihar van mifelénk, de belementem, mert visszafordulni már csak nem fogok. El is eredt az eső, ami szokás szerint az autósok jó részét egyből leresetelte, és 90 helyett maximum 60 lett a sebességük. Pedig itt még tényleg csak egy szabványesőről volt szó. Aztán persze ahogy durvult a dolog, már én is kénytelen voltam lassítani, a többi autós pedig szépen lassan állt meg. Mire hazaértem, volt, hogy teljes erővel meresztettem a szemem, hogy legalább az utat megtaláljam, és 70 fölé szinte soha nem is tudtam menni, de inkább az 50 volt a szint. Szerencsére eddigre már csak én voltam az úton, legalább a többi autós nem zavart.

Zárszóként még leírom, hogy a Delorean marha jól bírta a strapát. Egyszer sem csúszott meg, soha nem éreztem, hogy bizonytalan lenne. Nagyon jók a gumik is, meg úgy egyáltalán is nagyon jól egyben van az autó. Az meg már csak bónusz, hogy jól bírta a napközbeni forralást és a napvégi özönvizet is.

A héten megint lesz egy kis mászkálás, megrendeltem a szelepfedéltömítéseket, megyek a szerelőhöz. Plusz megvettem a nyomástárolót vagy mi az a fuel accumulator, azt is berakatom. Még a végén patent lesz az autó a szezon végére.

Jól alakult a nyár vége, elég sok dolog történt. Ebből egy volt ez az Oldtimer Túra, ahova azért mentem csak el, mert hívtak, egyébként nem is tudtam volna róla. Viszont így visszanézve jó szórakozás volt, megérte felkerekedni.

Valamikor még pár hónappal ezelőtt jött a felkérés és kb. egy héttel az esemény előtt jeleztem vissza. Mint a neve is mutatja, a túra a Dunakanyarban volt és igazából ez volt a fő oka, hogy mentünk, elvégre a Dudu odavalósi. Ezért aztán péntek este már Deloreannel mentem arrafelé, hogy aztán szombat reggel innen induljunk a túra kezdőpontjához, a Megyeri híd mellé.

Azonban az előző kirándulásokkal ellentétben ezt a mostanit nem úsztam meg hiba nélkül. Még múlt héten letakaríttattam az autót, mert a NAAF pora eléggé odavert a kinézetének, és már akkor is éreztem a hazaúton, hogy valami nincs rendben. Amikor beálltam a garázsba, fura szaga volt. Olyan égett szag, mint amikor a kuplung vagy a fék megég. Gondoltam csak valamelyik a kettő közül, biztos kicsit beállt a fék vagy akármi ideiglenes, de igazából inkább csak nem akartam foglalkozni a problémával. Ha megmarad a hiba, úgyis észreveszem. Hát megmaradt. Ahogy mentem, néha megállva szaglásztam egy kicsit és éreztem a szagot. A felnik nem melegedtek, az autó alján nem láttam semmit, nem tudtam egyelőre mire fogni, de mivel semmi rendelleneset nem éreztem, néztem a hőmérsékletet és mentem tovább.

Mivel Dubniczkiaval találkoztunk útközben, mert egyébként mentünk a csajok miatt minisünnézőbe, ezért a találkozás után együtt álltunk neki szaglászni. Ekkorra szerencsénk lett, észrevettünk a motortérben egy kis füstöt, ami után hamarosan meglett a hiba is. A szelepfedél tömítésénél kicsit csöpög az olaj, és pont a forró kipufogóra csöpög rá, ahol elég, és ez csinálja a büdöset. Hát ez olyan hiba is, meg nem is. Persze, nem jó, meg meg kell javítani, de emiatt nem kell elhalasztani a túrát, szóval mentünk sünt nézni, majd pizzázni.

Másnap pedig indultunk reggel, majd a meghatározott gyülekezési kilenc óra előtt egy kicsivel begördültünk a találkozópontra, az ottani Aquaworld parkolójába. Szép cuccok voltak a parkolóban, 77 autó érkezett, ami elég szép egy ilyen találkozótól. Őszintén szólva én 50-nél többre nem számítottam volna. Voltak szép darabok a meglehetősen nagy számban levő régi Merciken túl is. Személy szerint két kedvencem volt. Az egyik egy Jensen nem tudom micsoda, ami egy gyönyörű formájú gép volt, valamint egy igazi hupikék - fehér Transporter, pont, mint a Líbiaiaké a filmben, csak a tetőablak nélkül. Velük még mentünk is egymás után párszor, gondolom, akik láttak minket, duplán jól érezték magukat. Ezen kívül volt még több érdekesség. Citroen Kacsák, szép régi BMW-k, egy olyan Nissan Figaro, ami Skynetnek is van, hiába nem oldtimer, meg még más jó cuccok.

Az indulás egy perces időközönként történt, persze mindenki tülekedett, meg járatta az autóját, de nekem ehhez nem volt kedvem. Így aztán én lettem az utolsó előtti, a Transporter pedig az utolsó. Legalább volt időm egyesével megnézni minden autót, meg átnézni a programot, az itinert, habár a Dudu mire indultunk, jó részét a kérdéseknek pusztán helyismeretből kitöltötte. Szóval nyugisan elindultunk az erős túlzással égő autónkkal, de igazából mindez a legkevésbé sem zavart minket. A néha észrevehető szagot levéve. Jövő héten innen folytatom.

Van ez a kép, amiből akár egy pénteki bejegyzés is lehetne, ha tudnám, hogy mi van rajta, de mivel csak tippem van, ezért inkább megy hétfőre, aztán hátha valaki okosabb lesz.

Mire lett volna ez való? Azt írják, hogy az amerikai lámpák európai szabványnak való megfeleltetése miatt lett volna ez fontos, de őszintén szólva én annyira nem érzem ezt elégnek. Ötletek?

UPDATE: Találtam még egy képet, és azt, hogy az AXI 1697-es és az AXI 1699-es autóra lettek ezek ráapplikálva.

Mit lehet írni a NAAFról, amit eddig nem írtam le az elmúlt 9 évben? Elsőre fogalmam sincs, de majd úgyis alakul, mert ez is más volt mint a korábbiak, de mégis ugyanaz. Kezdésnek máris jobb volt, hogy mivel Mentos hétfőn kiköltözött, én pedig erősítettem a saját sátrunkkal, ezért a tavalyi pofátlan Corvettesek ezúttal nem tudtak beállni közvetlenül elénk, hogy aztán egész végig takarják a kilátást és a kijárást. Ehelyett visszamentek a saját helyükre. Mögénk pedig nem lengyelek jöttek a hektoliteres vodkásballonukkal, hanem pár teljesen jó fej család, kiskölökkel, jópofa járművekkel. Innentől már látszott, hogy ez a NAAF is frankó lesz.

A táborunk viszont ezúttal kicsit kisebb lett. A régebbi banda egyik része lentre költözött, egy jó része meg idő vagy autó hiányában el sem jött. Ez elsőre nem volt jó érzés, de miután észrevettük, hogy ez azt jelenti, hogy csak Delorean klubos emberekből állt az egész környék, túljutottunk a szomorkodáson. Ez azt jelenti, hogy Mentos, mint fő tag, McFly, Hannibal és jómagam + oldalbordák lazáztuk végig a négy napot a hegytetőn. Külön öröm volt, hogy policecaprice is megjelent, miután neki is újra sikerült autót szerezni és beöltözni a szokásos rendőrgúnyájába.

Aztán persze megint találkoztunk érdekes emberekkel. Voltak nagyon jó fej érdeklődők, akik közül több olyan is volt, akik csak a Delorean miatt jöttek el a NAAFra. Szeretem az ilyet, magamra emlékeztet. :) Aztán előkerültek régi ismerősök is, megnyugodva konstatáltam, hogy Bói kft. idén sem vezeti a Deloreant, pedig 5 éve megígértem neki, hogy ha egyszer józanul látom, akkor mehet vele egy kört. Aztán találkoztam új emberekkel is, akik közül a legjobb talán egy kipufogós csávó, aki kimondottan bepörgött, amikor mondtam neki, hogy a Deloreanre kéne új kipufogót eszkábálni. Mondjuk lehet, hogy az abszint is segített. Majd valamikor szezon végén megkeresem, aztán összehozunk valami jó cuccot a gépre.

A szombati felvonulás - mint kötelező kellék - idén is megvolt és meg kell említeni, hogy a szervezés idén sikerült szerintem eddig a legjobban. Alig volt megállás, teljesen jó sebességgel végig lehetett nyomni az egészet. Pedig nehezen indult a dolog, mert a szokásos felvonulási gyülekezőutunkat lezárták, de mégis igen jól sikerült. Volt mondjuk egy jó rész, amikor szokás szerint nyitott ajtóval mentünk az utcán, és egy megállónál egy rendőrnő fejcsóválva nézett. Látszott rajta, hogy azon gondolkodik, hogy ez így biztosan nincs rendben, de odakiáltottam neki, mutatva az becsatolt öveket, hogy teljesen szabályosak vagyunk. Erre elvigyorodott, de szerintem azóta is azon kattog, hogy legközelebb hogyan büntessen meg az ilyen rebellis viselkedésért.

Meg persze voltak jó beszólások is. Mint amikor a Hannibal nem értette, hogy minek van állósátor, hát abban nem is lehet aludni! Aztán felvilágosították, hogy az zuhanysátor. Mondta is, hogy így már azért több értelmét látja az egésznek. Vagy egy kiskölök, akit tologattak az autók között és úgy nézte a Deloreant, hogy majd kiesett a babakocsiból. Persze az apuka és az anyuka is mutatta neki, hogy nézzed milyen szép Mustang, de a kiscsávót egyáltalán nem hatották meg. Ő folyamatosan nézte a Deloreant. Lehet még valami belőle.

Egy negatív dolog volt, ami mondjuk nem minket érintett, de mégis felháborított mindenkit. Pár éve már együtt van a NAAF, a rodeó EB döntővel. Eddig még csak kisebb problémák voltak ebből, de idén hat rodeós gyökér elég csúnyán megvert egy rossz helyen és rossz időben levő gyereket, akinek úgy kellett összeszerelni az arcát a sebészeten. Persze másnapra, mikorra elterjedt, hogy mit műveltek, már nem voltak annyira kemény gyerekek, elvégre párszáz üvöltő amerikai autós nem annyira szép látvány. Először a rodeódöntőt üvöltötték végig az autósok, majd este kb. 30-40 rendőr és biztonsági ember kísérte ki a rodeós faszagyerekeket, mert különben lehet, hogy már eltűntként lennének számon tartva. Ezen túl más balhé már nem lett, de valószínűleg lesz a fiúknak egy pár kemény napjuk a bíróságon. Valamint a rendezők bejelentették, hogy a rodeó ezentúl oda megy, ahova akar, de ide nem fog. Helyes.

A vasárnap meg ugyanúgy telt, ahogy az előző is. Döglöttem és smirgliztem. Tavaly ugye volt egy kis baleset, amikor rádőlt a Deloreanre egy kordon és elég jól megkarcolta. Ennek egy részét tavaly megjavítottam, idénre maradt a nagy mű befejezése. Sok okosat nem tudok írni, tökéletesen sikerült a művelet, csodaszép lett az autó. Ez a rozsdamentes acél elképesztően jó dolog.

Innentől már csak a pakolás és hazacuccolás volt hátra. Meg a szokásos megegyezés, hogy jövőre találkozunk.

Lesz most hétvégén egy Veterános találkozó, ami a Dunakanyar északi részén megy végig. Jó mókának tűnik, elmegyek. 40-50 autóval megyünk, biztos lesznek szép darabok. Aki meg akar nézni minket az itt tájékozódhat.

Előző rész itt. Most pedig a melegindítási probléma potenciális okai valószínűségi sorrendben.

1. Nyomástároló (Fuel Accumulator K100519) - A nyomástároló a benzinpumpa és a motor között helyezkedik el, és a korábban említett benzinnyomás megtartásához szükséges. Belül egy gumimembránból és egy rugóból áll.

A gumimembránból adódóan a nyomástároló fokozottan hajlamos az öregedésre. Az élettartama nagyban függ a tankolt benzin minőségétől, valamint a hosszan benne pangó benzintől. Ezektől függően 10 és 20 évet szokott kibírni, de etanolos benzinben hosszú ideig állva, ez pár évre is rövidülhet.

A nyomástároló jellemzően folyamatosan romlik el, nem egyik napról a másikra. Ha azt veszi észre a tulajdonos, hogy az autó először 30 perc után indul nehezen, majd ez az idő egyre rövidül, esélyes, hogy a nyomástároló öregszik. Ez még valószínűbb, ha az eredeti alkatrész van az autóban! Ezt onnan lehet megismerni, hogy vastag fekete csövek csatlakoznak hozzá, amikről már foszlik a borítás, és előtűnik alóla a cső anyaga. Ez jellemzően az eredeti nyomástárolót jelzi, de lehet, hogy az előző tulajdonos csak a nyomástárolót cserélte ki, a hozzá tartozó kisebb csöveket azonban nem.

A nyomástárolót az alvázban találjuk, középtájon, a sebváltó és a sebváltókar között. Egy ovális lyukon keresztül lehet elérni. A cserealkatrész egy leírással jön, amiben fontos tanácsok vannak a cserével kapcsolatban.

A következő teszt a nyomástároló legbiztosabb tesztje, mivel azonban a szerelőt eláztathatja benzinnel, ezért nagy odafigyeléssel kell végezni, mert fokozottan tűzveszélyes! Először vegyük le azt a csövet a nyomástárolóról, amelyik az autó hátulja felé néz. Rakjunk a helyére egy rövidebbet, amit aztán egy vödörbe irányítunk. Ezután indítsuk be az autót. A kezdeti egyszeri löketet levéve ezen a csövön nem szabad menet közben benzinnek távoznia. Ha mégis így történik, akkor tönkrement a belső membrán. 

2. Benzinpumpa szelep - Az eredeti benzinpumpák tetején van egy nyomástároló szelep, ami a pumpa leállítása után is tartja a nyomást. A korai hosszú nyakú pumpákban van ez a szelep, ami hajlamos volt a meghibásodásra. A későbbi rövid nyakú pumpákban különálló szelep van, ezek azonban ritkán romlanak el. Mostanában már egyik szelep, illetve pumpa sem szerezhető be könnyedén, jobban járunk, ha veszünk egy új benzinpumpát.

Ha a benzinnyomás leállítás után nagyon hamar (15-30 mp) esik le nullára, akkor esélyes, hogy egy ilyen pumpával, illetve szeleppel van dolgunk.

Ennek az alkatrésznek a tesztjét úgy végezhetjük el a legkönnyebben, ha a motor leállításával egy időben teljesen elszorítjuk a benzinpumpából kimenő benzincsövet, olyan közel a pumpához, amilyen közel csak tudjuk. Ha így a nyomás tovább megmarad a rendszerben, akkor a szelep a hibás. Azonban vigyázzunk, hogy ha még az eredeti benzincsöveink vannak az autóban, tehát az eredeti fekete vagy narancssárga csövek, akkor ne végezzük el a tesztet, mert ezeket a régi csöveket ez erősen igénybe veszi és könnyen károsítja.

3. Üzemanyagelosztó, tömítés - Az üzemanyagelosztóban van egy kis fél centis tömítőgyűrű, aminek a hibája esetén a benzinpumpa szelephez hasonló hiba léphet fel. Ez a gyűrű nincs benne a kézikönyvben és az alkatrészkönyvben, mert főleg akkor szokott vele baj lenni, ha valaki az üzemanyagelosztót buherálja. Amennyiben felmerül a gyanú, hogy ez az alkatrész a hibás, akkor külön kell kérni egy DMC szervizből.

4. Üzemanyagfolyás - A legegyszerűbb, és egyben a legveszélyesebb probléma. Meg kell nézni, hogy hol folyik a benzin és minél hamarabb megszüntetni.

5. Rossz keverékbeállítás - Jellemzően üzemanyagelosztó cseréje vagy pusztán a CO csavar elállítása után is jelentkezhet rossz járással vagy nehéz indulással jellemezhető probléma. Ilyen esetben a benzin-levegő keverék helyes beállításával orvosolhatjuk a problémát, de ez már egy másik rész témája lesz.

Messziről tartozik csak ide, de ezen a címen felröhögtem.