Élet egy Deloreannel

Elég érdekesen kezdődött a legutóbbi szülinapos kérés teljesítése. A megkeresés még szokásos volt, de egy kis beszélgetés után rájöttem, hogy a levelezés másik oldalán levő helyileg elég közel lakik hozzám. Konkrétan a szemben levő házban. Mikor ez kiderült, elég hamar a személyes találkozó mellett döntöttünk és a kinézett dátum előtt már egy hónappal összeismerkedtünk.

Általában az ilyen szülinapos kérések pár órásak szoktak lenni, de itt nagyon másról volt szó, ugyanis itt egy elég komoly, a Passatos utat is beleszámítva több mint 400 kilométeres útról volt szó. Az esetek nagy részében nem szoktam ezeket vállalni, de ezúttal volt kedvem egy komolyabb autózásra és mivel az út túlnyomó része autópályás volt, ezért a Delorean szempontjából is megfelelőnek ítéltem a kiruccanást.

Ami az utolsó pillanatig kétséges volt az időjárás miatt. Szerencsére aztán a nagy napra elállt a szél, az eső, kisütött a nap, minden csak azt várta hogy menjünk. Mondtam én hogy ez egy időgép. Jó időt csinál. :)

El is indultunk, habár a vízfolyásos hiba még megvolt, sőt ekkorra jutottam el odáig, hogy most már azért rá kell nézni. Ezért indulás előtt alánéztem az autónak egy műhelyben, de nem látszott semmi. Annyit már tudok hogy valahol jobb elöl csöpög, de fogalmam sincsen hogy pontosan hol. Kell egy csápos emelő hogy rendesen meg lehessen vizsgálni és javítani. Gondolkodtam is egy kicsit, hogy ilyen állapotban elinduljak-e vagy sem, elvégre indulás előtt egy liter desztvizet úgy nyelt el a víztartály hogy csak bő félig lett, de azt hiszem egyértelmű hogy nem maradtunk otthon. Elvégre mi baj lehet? Ha csöpög, akkor nincs baj, vittem vizet. Ha meg eldurran a cső, akkor meg nem mindegy hogy most vagy egy hónap múlva kell trélert hívni az autópályán? Ja hogy közben meg is lehet javítani? Kit érdekel? Veszélyesen élek. :D

Szóval nagyjából terv szerint elindultunk, majd M1, M0, M3, végig semmi történés. A vízhőfok ideális, a fogyasztás ideális, meg minden más is pont olyan mint kellett. Az emberek néznek, szól a zene, mi meg boldogan beszélgetünk és utazunk. Egyszer megálltunk pár percre, mert kellett fújni egy kis levegőt a jobb első kicsit sunnyogós kerékbe, de mással nem kellett foglalkozni akkor sem.

Végül odaértünk Nagyrédére, ami Gyöngyös előtt van nem sokkal és a meglepetés azt hiszem tökéletesen sikerült. Boldogság, öröm, kedves emberek, szokásos kérdések, szokásos válaszok. Plusz egy igazán érdekes és finom torta. Azt hiszem rizses és áfonyás így egyben. Elmentem az ünnepelttel egy próbakörre, aztán mentünk tovább Petőfibányára. Ott ettünk egy finom ebédet és újra fel a pályára. Itt az autó kicsit nehezen indult, annak ellenére hogy csak pár csepp eső esett, de ezt már ráhagytam. Ez is fent van a szép nagy - hamarosan ránézek - listámon.

Hazafelé vettünk egy nagy levegőt és úgy döntöttünk hogy átjövünk Budapesten és nem megyünk körbe az M0-n. Bele is álltunk a dugóba a Hősök terénél, mint a gerely. Már éppen kezdtem anyázni hogy jó hülye vagyok, de szerencsére elindult a sor és egészében véve sok időt megspóroltunk a városon átjövéssel. Innen már csak az ismerős részek voltak és semmi különleges dolog. Hazaértünk és konstatáltuk hogy ez egy igen jól sikerült nap volt. És a vízből sem fogyott semmi.

Most hétvégén folytatom, igaz csak a környéken.

A hétvégén Tatán leszek, szülinaposokkal találkozok. Ha valaki akar még ismerősnek, havernak meglepetést, az ezen a hétvégén megteheti nagyobb szervezés nélkül is. Csak gondoltam szólok.

Ja és éppen nem folyik a Delorean hűtővize. Hihetetlen ez az autó.

Ma belefutottam (hathatós segítséggel) egy érdekes doksiba az eBayen. Akit érdekel, az kattintson ide mihamarabb, mert már lejárt a licit és valószínűleg egy idő után az eBay le is szedi. Egy 1980 végi papírról van szó, ami az aktuális év végi jutalmak kiosztásáról rendelkezik. Pontosabban két papírról. Az egyik a '79-es jutalmak emlékeztetőül, a másik pedig a tervezett '80-as jutalmak. Sajnos egyik lista sem teljes, ezért komplett alkalmazotti névsort és ebből adódóan létszámváltozást nem lehet látni, de pár egyéb dolgot igen.

Először is itt van két irodának a címe: Fifth Avenue 834 és Park Avenue 820. Aztán az, hogy annyira jól ment a DMC-nek akkoriban, hogy '80-ban még a postások is kaptak év végi jutalmat. Sőt, a kedvenc kocsma, a 21 Club (oké, annál azért kicsit jobbnak tűnik a hely) alkalmazottai 100$-t kaptak fejenként, a házfelügyelő '79-ben pedig 250-et. Vagy valaki mondjon egy jobb ötletet, hogy miért is nem volt ez eszetlen pénzszórás.

Az alábbi dokumentumrészlet meg aztán tényleg egy csoda. Arról van szó, hogy elég lesz-e a garázsban dolgozóknak a tavalyi 10 dollár vagy emeljék 20-ra, illetve a főnöküknek az 50 dollár nem lesz-e sok? Ja és a liftes fiú tavaly nem kapott semmit, szóval 20 dollár oké lenne-e neki.

Az aláírás pedig Marian Gibson, akiről itt már megemlékeztem egyszer. Szóval lehet itt csemegézni azt hiszem. Jó lehetett akkor a DMC-ben vagy legalább a környékén dolgozni.

Nagy az öröm. Ahogy már legutóbb is írtam, végre pontot tehetek egy 2008 óta tartó történet végére. Na jó, igazából inkább egy erős vesszőt, majd elmondom miért. Ott hagytam abba, hogy elkezdték a Delorean már régóta esedékes kárpitozását. Ez, ha jól emlékszem, egy csütörtöki napon történt. Innentől pár naponta beszéltünk hogy hogyan haladnak és ahol lehetett segítettem. Voltak bajok.

Arról ugye írtam már korábban, hogy valamiért beázott az autó egy jó ideje. Megtalálták a hibát, a tetőkárpit alatt (fölött, nézőpont kérdése), az üvegszálas részen egy csavar hiányzott és ott be tudott folyni a víz. Tulajdonképpen lyukas volt a tető. Megjavították, remélhetőleg most tényleg rendben lesz minden.

Aztán az ülés háttámláját leszedték és mivel szanaszét volt törve, kicserélték, most jó. Pontosabban csak jobb, mert azóta már egyszer leesett, de közel sem annyira vészes mint volt. Szóval ez igazából csak fél pont.

A tetőkárpitot kicserélték az alatta levő rész javítása után. Azt már írtam korábban hogy a beázások után elvetemedett a kárpittartó "alaplap". Ezt megcsinálták, a kárpitot új plüssel újrahúzták. Ez tökéletes lett, nem vehető észre a különbség a régihez képest és az ajtók régi kárpitjával is azonos.

Csináltak két szőnyeget, amik olyanok mint gondoltam. Rávarrták a két felvarrót is, amit még ezer éve rendeltem Edtől. Ez is pont olyan mint amilyennek lennie kell. Képet nem tudtam róla készíteni, mert túl sötét volt a garázsban.

Végül pedig az "A" oszlop, ami viszont kicsit már problémásabb volt több okból is, és ami miatt az írás eleji pont inkább csak vessző. Először is küzdöttek vele hogy egyáltalán hogyan javítsák meg, gondolkodtak a szélvédő kiszedésén is, de szerencsére erre végül nem volt szükség. Végül maga a munka tökéletes lett, de a szín már nem annyira. Mikor nézték a hibát, akkor is mondták hogy nehéz lesz pont ilyen bőrt találni, mert nagyon nehéz 33 éves nap által kiszívott bőrt keríteni és valóban nem is sikerült. Őszintén szólva használat közben nem észrevehető, de ha valaki kimondottan ránéz belülről az "A" oszlopra, egyből látszik hogy más a színe, kicsit sötétebb.

Előbb-utóbb a műszerfal többi részét is hozzá kell majd bőrözni, de attól nagyon ódzkodom, mert ahhoz szét kell szedni a teljes belső teret és akkor felszakad az a tömítőanyag, ami a Deloreanszagot adja az autónak, amit én annyira szeretek. Esélyes hogy várok újabb 6-7 évet ezzel a mutatvánnyal.

Az egész munka egy hétig tartott és 70000 Ft-ba került. Egyik sem vészes.

Végül pedig még a hazaútról egy szót, ami szokás szerint eseménytelen volt a hűtővíz csöpögését leszámítva. Annyit azóta már sikerült kideríteni hogy valahonnan jobb elölről csöpög. Nem a hűtőből, szóval biztos valami illesztés lesz a hibás. Egyelőre még nem látom hogy hol a hiba, fel kéne hozzá emelni az autót. Előbb utóbb az is meglesz.

... hogy az első Deloreaneket szállító hajót 1981 húsvétján rakodták meg 400 Deloreannel? Akkor ez április 19-20-ra esett. A hajó húsvét után indult el és Kaliforniába tartott. Több információ itt.

Van még időutazós hirdetés, csak éppen eddig el tudtam foglalni magamat mással is. Ez is hasonlóan vicces mint az előzőek voltak.

Időgéphez tesztalany kerestetik

Sikerült építenem egy működő időgépet és szükségem lenne egy emberi tesztalanyra aki hajlandó lenne arra, hogy az első időutazóvá váljon. 

A gép méretei miatt 6 láb, 3 hüvelyknél kisebbnek kell lenned (kb. 191 cm) és nem nyomhatsz többet mint 230 font (kb. 104 kg). Valamint férfinak kell lenned. Ez nem a gép méreteiből adódik, hanem személyes dolog. Úgy gondolom hogy egy férfinak kell az első időutazónak lennie, ahogy férfi volt az első ember aki repült vagy a Holdra lépett.

A fizetség 3000 dollár, és természetesen learathatod az elsőségből adódó hasznot is, mint pl. a médiamegjelenések. Valamint alá kell írnod egy kötelezvényt, ami a következőket tartalmazza:

1. Engem semmi felelősség nem terhel, bármi is történik veled az időutazásod során.

2. Tilos bármi módon módosítanod a jelenlegi idővonalat. (Pl. Hitler megölése vagy Hitler figyelmeztetése a D-napról.)

3. Tilos visszamenned az időben, hogy széttépjed ezt a kötelezvényt az aláírásod előtt és ezáltal semmissé tegyed a aláírandó kötelezvényt. Időgépet építettem, nem vagyok hülye.

Az ebben a gépben történő időutazás veszélyeiről annyit, hogy múlt héten visszaküldtünk a múltba egy kutyát és gond nélkül ment minden. Igaz, azóta még nem jött vissza, de ez csak azért van, mert az állatok nem tudják ?hogyan kell találkozót csinálni?. Szeretnénk ha őt is visszahoznád ha lehetséges.

Végül pedig szükséged lesz három személy ajánlására. Nem engedhetem, hogy véletlenül egy gátlástalan drogost küldjek vissza a múltba, mert aztán mindent összezavarsz nekünk itt a jelenben. Az ajánlások férfiaktól jöjjenek. Ismét csak személyes dolog.

Ha részt szeretnél venni ebben az egészben, hívj a mobilomon.

Greg

És igen! Hat év tervezés, ígérgetés, próbálkozás és halasztás után végre eljutottam a kárpitoshoz. A hibákat itt írtam le eddig a legbővebben, azóta más romlás már nem volt. Szóval A-oszlop, a tetőkárpit lógása és esetleg a kesztyűtartón egy javítás, valamint az ülésen az új keletű lyukak betömése ha lehetséges. Ja és két új szőnyeg a talpam alá. Meg itt-ott pár kisebb dolog, ami közbejön.

Már a Tuningshow előtt megbeszéltem a kárpitossal a találkozót és mivel a pesti út gond nélkül lezajlott, ezért nem volt akadálya annak, hogy hétfőn leadjam az autót. Elméletileg. Gyakorlatilag viszont mégsem volt teljesen patent a vízcsőcsere, mert egy szokásosan hülye hiba jött elő. A szerelőtől hazafelé minden tökéletesen működött. Budapest és így a Tuningshow felé szintén minden tökéletes volt, pedig egy nagyon szemét dugót is végig kellett szenvednem. Az ottlét alatt egy csepp hűtővíz sem távozott, sőt a hazaút is eseménytelenül telt. Minden száraz volt, mint a Szahara és a vízhőfok is a szokásos tartományon belül mozgott. Aztán otthon leállítottam az motort, majd otthagytam az autót.

Mikor pár nap múlva visszamentem azt vettem észre hogy a Delorean alatt, középtájon, egy kisebb pocsolya van. Kb. pár deci lehetett szépen szétterülve. Megnéztem, megnyaltam, hűtővíz. Hmmm. Alánéztem, nem csöpög semmi. Megnéztem a víztartályt, nem üres, úgy tűnik annyi van benne mint volt. Akkor honnan jött ez? Elindítottam, kiálltam, semmi csöpögés. Hát akkor hagyjuk, majd kiderül egyszer, most kárpitozás lesz, úgyhogy el is mentem minden gond nélkül bő 20 kilométert. Azóta sem csöppent belőle sehol semmi. Akkor ez mi volt?

Nem volt időm gondolkodni, mert elég hamar odaértem, leállítottam az autót és már csak az volt hogy megmutassak minden hibát élőben is. Közben jól elbeszélgettünk a kárpitosokkal és biztos voltam hogy jó helyre kerül az autóm. Tudjátok miért? A társaság miatt.

 Ezen a héten megyek érte, remélem szép lesz.

Most szombaton elméletileg (azért elméletileg, mert elég rossz az idő) megyek majd valamerre Eger felé. Nem tudom pontosan hova, egy szülinapos kirándulás lesz, ami elég szórakoztatónak ígérkezik. Hazaúton ha valaki éppen autós kedvében van, összefuthatunk BP környékén.

Tudjátok hogyan indult az egész aranydeloreanes mizéria? Hát így:

John Delorean írt egy levelet Benningtonnak az akkor már folyó tárgyalásokról, ahol leírta az egész project tervezetét:

Mint te is tudod, az American Express beleegyezett, hogy az autónk egy aranyborítású verzióját a 3 000 000 darabos példányszámú Karácsonyi katalógusának a címlapjára teszi. Ezeket az autókat megveszik tőlünk 65000 dollárért, ők pedig 85000 dollárért fogják őket továbbértékesíteni.

Ki kell fejlesztenünk egy új belteret ezekhez az autókhoz, mint például egy szuper luxus plüssszőnyeg és ülés, ami bőrbetétekkel van összedolgozva.

A külső részek sem nézhetnek ki igénytelenül; A kerekeknek és az első hátsó ütközőknek is aranyszínűnek kell lennie hogy színükben illeszkedjenek az autó testéhez.

Kényelmi szempontból jó lenne ha egy kis külső (esetleg olasz) céget találnánk, aki kezelné ezt a projectet. Addig pedig átnézhetnénk az ajánlatot és egy (arannyal) bevont lemezt amint csak lehetséges.

Végül pedig aranyautókat csak előre megrendelt és lefoglalózott esetben fogunk készíteni. Azt ígértük, hogy a most karácsonyig megrendelt autókat jövő júniusig szállítjuk le. Az American Express azt mondja, hogy ez egy "100 példányos limitált kiadás" lesz, de szerintem csak 20-30 darabot fognak eladni.

Kérlek küldjed el a project időbeosztását és az általad választott koordinátor nevét.

Szép levél és nagyon egyedi. Az általam olvasottak közül ez az első, amiben John Delorean nem gátlástalan optimista, hanem kicsit reálisabban látja a dolgokat.

Oké, most már AMTS néven fut, de attól ez még nagyjából ugyanaz a Tuningshow, amin voltam 2009-ben és 2010-ben is. Igaz, most már sokkal, sokkal nagyobb, nagyjából az egész Hungexpo területén ez van, de ettől még nem lett a kedvencem. A 2010-es után megfogadtam hogy többet ennek a rendezvénynek a környékére sem megyek és ezt aztán tartottam is elég jól a meghívások ellenére is.

Idén viszont máshogy alakult, mert a Rozsdakupactól hívtak hogy állítsam ki a Deloreant úgy, hogy előtte ott lenne a Deloreanes címlapjuk szép nagy változata. Miután őket bírom és szívesen támogatom minden törekvésüket, ezért nyeltem egyet és igent mondtam a kérésre. Aztán teltek a hetek, kicsit meg is felejtkeztem az egészről, de aztán kb. egy héttel a show előtt jött a kérdés hogy minden oké-e. Mondom persze, úgy 90%, de azért kicsit sűrű lett így az a hét. Pont arra a hétre raktam az évnyitó olajcserémet, plusz az összes vízcső cseréjét is. Természetesen egy kis késés összejött, így csak csütörtök délelőtt tudtam elhozni az autót, délután meg már mentem is Pestre. Én is éreztem hogy ez azért az új vízcsövekkel kicsit meredek, mert ezek nem szoktak csak úgy gond (és szivárgás) nélkül működni, de szokás szerint naiv vigyorral ültem be az autóba, beraktam egy literes desztillált vizet, aztán indultam is.

Egy dolgot azért még megtettem, pontosabban nem tettem meg. Nem autópályán mentem, mert ha esetleg az egyik új cső megadja magát, akkor ne a pálya közepén kelljen szerencsétlenkednem. Ezért inkább a sima közutat választottam. Meg is lett az eredménye, mert megint tele volt az út reszkető szerencsétlenekkel, akiknek az autója szerintem még egy szakadékban is maximum 70 km/h-val zuhan. Részben nekik, részben a csütörtök esti dugónak köszönhetően a Hungexpora bő két óráig tartott az út, ahol egy minimális bürokrácia után lerakhattam a Deloreant.

Gyorsan hoztam egy vödör vizet és nagyjából letakarítottam és mivel a porszívózást már megcsináltam otthon, ezért indulhattam is haza. Rozsdakupacék kivettek a vonathoz, aztán elég nagy kevergés után haza is jutottam. Régen volt már az én tömegközlekedési fénykorom. Pénteken aztán munka volt, szombaton névnapozás, aztán vasárnap a MÁV szíves közreműködésével ismét kisebb nehézségek után értem csak Budapestre.

Végül aztán csak bő két órát voltam csak a Tuningshown, de ez bőven elég is volt. Egyszer elindultam körbenézni, de a huppogós minimáltechno és a giccsparádés, neonos, használhatatlanságig ültetett verdák egyszerűen meghaladták az ingerküszöbömet és hagytam az egészet a fenébe. Több helyen olvastam hogy mennyit fejlődött a Tuningshow minőség tekintetében, de az én véleményem az, hogy pont ugyanolyan igénytelen rongyrázás, mint volt öt évvel ezelőtt is (és itt most kihagytam a politikailag inkorrekt minőségjelzőket). Most egy darabig megint nem akarok menni.

Két dolog volt, amire mégis pozitív előjellel fogok emlékezni. (Nem, nem. Az autókhoz járó műnők nincsenek a kettőben) Az egyik a nagy kedvencem, az az átalakított Camino ami szerintem továbbra is a tahóság netovábbja. Egyszerűen imádom! A másik pedig a hazaút, aminél jobb nem volt mostanában. Üresek voltak az utak, nem voltak állatok, kellemesen hűvös és tiszta volt az idő, csodásan lehetett autózni. Teljes vigyorral szálltam ki otthon a Deloreanből.