Élet egy Deloreannel

Tegnap lett 37 éves a Delorean. Szép kor, remélem meglesz neki még egyszer ennyi. Ajándékul ma beindítom, mert egy hónapja már nem mentem vele.

John Deloreannek nem volt rossz dolga a '70-es években, azt hiszem ebben megegyezhetünk. A GM-nél a legjobb évében 650 000 dollárt keresett, most pedig találtam egy jó kis papírt, ami az első DMC-s fizetéséről szól.

John Delorean munkaszerződése

A következő munkaszerződés 1978 június elsején lép életbe, és Mr. Delorean foglalkoztatását írja le, mint a cég Igazgatótanácsának az elnöke és mint Vezérigazgatója. A munkaszerződés leszögezi, hogy Mr. Delorean legelső prioritásának mindig is a cégben töltött munkavégzésének kell lennie. A feladatköreinek a bővítése, illetve a szűkítése csak az ő írásos beleegyezésével történhet.

Mr. Delorean cégnek nyújtott szolgálatainak az ellentételezéseként a fizetését évi 298,750 dollárban határozzuk meg. A fizetés növelése a Munkaügyi Minisztérium által kiadott inflációs adatoknak megfelelően történik. Ennek az összegnek a pontos meghatározása az Igazgatótanács feladata minden 1978-at követő évben, azonban a teljes összeg nem lehet kevesebb, mint a korábbi évi fizetés. Ezen túl Mr. Delorean további bónuszokra is jogosult, amennyiben azt az Igazgatótanács jóváhagyja.

Nem rossz kezdő fizetés az biztos. Valamint olvastam egy olyat, hogy 1982-re már 500 000 dollárra emelték ezt a fizetést, ami már simán a GM-es szint. Nem volt szívbajos a fickó. Bár kétségtelen, hogy máshol igyekezett megspórolni a pénzt, főleg az ír munkásokon. Ahogy arról itt is írtam annak idején.

Ennek ellenpontozásaként pedig egy számla, amit a londoni Ritzben szedett össze, két nap alatt. 580 font még ma is 200 000 Ft, ami ha nem is csillagászati összeg, de két nap szállásért azért nem szívesen fizeti ki az embert. Az inflációval is számolva, ez jelenleg úgy 2100 fontot, tehát kb. 733 000 Ft-ot jelent.

Eladó egy Deloreannek kinéző légpárnás izé. Írtam már róla korábban, jópofa dolog. 31 mérföldes maximális sebességre képes sima vízen és 45000 dollár az ára. A hülyének is megéri, nem?

John Deloreannek voltak érdekes és értékes barátai. Zora Duntovot már többször említettem, most azonban jöjjön egy levél, amit ő maga írt. Ebből, valamint az előző említésekből is körvonalazódik, hogy a Delorean legnagyobb hibájának a kiküszöbölésében játszott szerepet, abban, hogy a Delorean menetdinamikája nem volt olyan jó, mint  kellett volna. A korábbi cikk a turbós Deloreanekről szólt, ez a levél pedig a gyári felszereltségű autók oldalgyorsulásának a fejlesztéséről szól.

Kedves John,

Tudom, hogy ebben a pillanatban nem a Delorean oldalgyorsulásának a növelése a legnagyobb gondod, de azért leírom, hogy a hátsó stabilizátorainkkal elértük a 0,792g-s értéket, szemben a gyári 0,753g-s értékkel.

Két autót teszteltünk le január 27-én, egy gyári és egy hátsó stabilizátorral ellátottat. A tesztkörnyezet ugyanaz volt, mint amit az R&T is használt korábban. Meggyőződésem, hogy az újabb autók esetében elérhető lenne a 0,800g fölötti gyorsulás is.

A tesztautók olyan korai, 1981 márciusi gyártású autók voltak, amiket az irvine-i QAC is használt kiképzési célokra. A stabilizátoros autónak elég darabos és szoros volt a kormányműve.

Azonban az az ötletem támadt, hogy rakjuk rá a stabilizátorrudat egy új autóra és ismételjük meg a mérést az R&T-vel.

Két stabilizátort készíttettünk a Triaddal New Yorkban, egy 0,5-öst és egy 0,625-öst, az összes szükséges kiegészítő alkatrésszel. Az irvinie-i tesztek azt mutatták, hogy több (erősebb?) stabilizátorra lesz szükségünk.

Felvettem a kapcsolatot a Briggs Cunninghammel és a központjukban hideghajlítottunk egy 0,75-ös stabilizátort is. Az összes sikeres tesztet ezzel a 0,75-ös stabilizátorral végeztük.

A helyzet bizonytalansága miatt hazatértem Detroitba és ott várom meg a fejleményeket.

A levél keltezése 1982 február 1. azaz pár héttel a csődvédelem előtt íródott. Látszik, hogy John Delorean is tudatában volt annak, hogy a végén járnak a pénzüknek és ezt elmondta kollégájának is. Ezen túl már csak egy kérdésem maradt. Fennmaradt valami más is erről a tesztről? Esetleg pár stabilizátor?

Ha feltenném azt a kérdést egy átlag halandónak, hogy melyik cég gyártotta a Deloreant, akkor jó eséllyel azt a választ kapnám, hogy a GMC. Na ezt akkor most ne vegyük figyelembe. Ha viszont ez a halandó már rendesen le tudja írni az autó nevét és esetleg még a Facebook csoportunk tagja is, akkor rávágja, hogy a DMC. Ez már közel van a valósághoz, de még nem helyes. Ha azonban egy olyat kérdezünk, aki egy itteni fekete öves blogolvasó, az rávágja, hogy a DMCL, Dunmurryben. Ez így már elfogadható válasz.

Azonban...

Azonban a Delorean Motor Company nem arról híres, hogy minden ilyen egyszerű lenne. Mert oké, szigorúan véve a DMCL, azaz teljes nevén a Delorean Motor Cars Limited a gyártó, de John Delorean nem ezt a céget alapította Írországban. Mert a Delorean Motor Cars Limited egy átnevezés után keletkezett 1978 augusztus 16-án a Delorean Limited nevű cégből.

Azonban...

Azonban ez még mindig nem az a cég volt, amit John Delorean alapított annak idején. Mert a Delorean Limited szintén egy átnevezés után keletkezett 1978 július 28-án a - most kell megkapaszkodni - a Jarsm Securities Limited nevű cégből. Ami a neve alapján egy biztonsági cég volt. És valószínűleg eredetileg ezt a céget alapította John Delorean. Bár azt sem tudom kizárni, hogy megvett egy céget, majd azt alakította át a neki megfelelőre, mert az volt az egyszerűbb. Elvégre a bürokrácia ott is bürokrácia, John Delorean meg nem volt annyira szabálykövető, ha nem volt igazán muszáj, mint tudjuk. Elvégre félig magyar volt.

Bár azért az alapítós történet a valószínűbb, legalábbis a felső dokumentum szerint, ami azt írja, hogy a Jarsm Securities Limitedet 1978 július 11-én alapították, tehát ezen a néven mindössze 17 napot létezett, igaz Delorean Limited is csak 19 napig volt. Ez mondjuk felvet kérdéseket. Ennyire nem tudták mit akarnak? Vagy már a köztes cégeknél is volt pár pénzmozgás, amit jobb volt nem tökéletesen nyomon követni? Tudja fene, de ahogy egy kicsit utánanéztem, hát nem pont ekkor (1978 július 31. körül) jelentette be John Delorean, hogy nem Puerto Ricoban építi a gyárát, hanem Észak Írországban? Elég érdekes egybeesés. Szóval lehet, hogy csak a hivatalos hátterét teremtette meg a gyártásnak, de azért ez nekem kicsit necces a két névváltoztatással.

Zárszóként pedig visszatérve a bürokráciára, iderakok még egy levelet, ami 1978 október 25-én érkezett a cég akkori központjába, és - ha jól értelmezem - arról tájékoztat, hogy a Jarsm Securities név még nem foglalt. Hát ott is pörögnek a dolgok, addigra a cég már három hónapja nem is létezett.

Megint egy kis hétfői írás, ami nem infós, ha már nincs nagyon mozgás, hanem inkább történelmi. Költséghatékonysági szempontból volt olyan ötlet, hogy az autó elején levő logót beleépítik az álhűtőrácsba. Eképpen:

Az előző (Ahova közben találtam rendes képeket is) ilyen kis változtatáshoz képest előrelépés volt, hogy ez már part numbert is kapott (110581) és az 5730-as jobb kormányos AXI Deloreanre került rá, de talán az 5737-esen is ilyen van. Érdekes megoldás, de örülök, hogy az enyém nem ilyen.

Pár nappal ezelőtt kijött az új frissítés arról, hogy mi is a helyzet az új gyártású Deloreanekkel. Röviden szólva van pár előrelépés, de a gyártás azért még nem tud elindulni. Kicsit hosszabban, pedig a következő van:

A jó hír az, hogy igaz, két év késéssel, de az EPA (az ottani Környezetvédelmi Hatóság) már a célegyenesben van a saját szabályzatával, tehát lassan kiderül, hogy milyen motorokat használhatnak a kis gyártók az autóikban. Ha ez meglesz, akkor mindenképpen tudnak előrelépni a tervezés során.

A rossz hír viszont az, hogy a kongresszus és a kormányzat sürgetése ellenére, az NHTSA (az ottani Közlekedési Hatóság) szarik mindenre és nem csinálja meg a szabályzatot. Vagy ha meg is csinálja, semmi nyomát nem látni, hogy dolgoznának rajta, így az esetlegesen gyártott új autókra a 2018-as törvények lennének irányadóak, nem pedig azok a törvények, amikor eredetileg gyártották őket. Így aztán maga a törvény (Fixing America’s Surface Transportation (FAST) Act), a nevével ellentétben nagyon nem akar (tud) hatályosulni.

Azonban pozitívum, hogy a törvény maga elég részletes, az NHTSA részéről igazából csak egy online form kidolgozása, a regisztrációk kezelése, és az éves ellenőrzések elvégzése lenne az igazán fontos, azonban erre sem képesek. A cégek meg várnak, mert habár a szükséges minimum ez lenne, ők sem bíznak benne, hogy ilyen könnyen megússzák a dolgot.

Kiderült azonban néhány új konkrétum is. Először is az, hogy a gyártott replikaautóknak legalább 25 évesnek kell lennie, másodszor pedig az, hogy az éves 325 eladó autó csak az USÁra vonatkozik. Világszerte 5000 a limit. Deloreanből nem valószínű még a 100 darab sem egy évben, de jó tudni, hogy van mozgástér.

A cikk végén végül egy kis panaszkodás áll, ami arról szól, hogy először hittek a bürokráciának és az összes érintett cég, jellemzően kisvállalkozások, nekiálltak dolgozni a beszállítók keresésén, megrendeléseken, tervezési feladatokon, aztán azóta semmi sem történt. Viszont a gyártás indulása helyett mindent le kellett állítani és ezzel jelentős kár érte őket, de persze ez senkit nem fog érdekelni. Kis káröröm számunkra, hogy nem csak a mi bürokráciánk ilyen szerencsétlen.

Egy Silverstone-i visszatekintés, természetesen Deloreannel. Sajnos a beágyazás nem működik, csak a link. Erre tessék kattintani.

Ha már a hétfői blog vasárnap volt, a szerdai csütörtökön jön, hogy meglegyen az átlag. Megint volt egy jó kis kirándulásunk, mert Oroszlányban, ahol már egyszer voltunk az ottani V8 étteremben, éppen Mustang találkozót tartottak a hétvégén. Oké, nem éppen Mustangom van, de mivel az egyik kollégám mondta, hogy megy ő is a Jeepjével, gondoltam ennél jobban én sem fogok kilógni, meg ha már egyszer ilyen szép idő van, ezen a hétvégén még jár a Deloreannek egy jutalomjáték, úgyis régen mentem vele.

Szerencsére szép volt az idő is, bepattantunk a járműbe és elindultunk. És csak vigyorogtam, mert az autó annyira kelletlen volt, mintha a legszebb szendergéséből zavartam volna fel. Ezt szoktam írni korábban is, hogy ilyenkor, mikor 2-3 hétig áll, akkor indulás után zörög, nyikorog, meg ilyenek, és kell neki úgy 10-20 kilométer, hogy összeszedje magát és vígan lehessen tekerni bele a kilométereket.

Mikor odaértünk (ezúttal befogott fékes hiba nélkül) meglepően sok autó állt az étterem előtt és környékén. Természetesen sok Mustang, több egyéb amcsi autó, néhány egyáltalán nem oda illő, valamint egy jó nagy adag nézelődő. A közelben nem is volt hely, ezért kicsit messzebb álltunk le, kb. ott, ahol legutóbb is, aztán visszagyalogoltunk. Emiatt az autó nem volt szem előtt, ezért nem tudom, hogy hányan nézték és tapogatták meg, őszintén szólva mi inkább éhesek voltunk, ezért inkább a kajarendeléssel foglalkoztunk. 

Miközben vártunk, beszéltem egy kicsit a kollégával, körbenéztünk egy kicsit az étteremben és az autók között, majd leteszteltük az aktuálisan rendelt ebédet. Legutóbb egy óriási hamburgert rendeltem, most egy kevésbé amerikai vonatkozású két személyes tálat néztünk ki, ami jó választásnak bizonyult, könnyedén jól lehetett lakni vele. Utána még egy kicsit ejtőztünk, dumáltunk, majd elindultunk majdnem hazafele.

Azért csak majdnem, mert a Dudunak eszébe jutott, hogy kéne neki pár dolog otthonra, ezért Tatabánya felé vettük az irányt, ahol az Obiban vett még egy pár cuccot. Mivel nem volt parkolóhely, ezért egy kicsit szabálytalanul álltam meg a parkolóban, de bent maradtam az autóban, ha esetleg valakinek útban lennék. Szerencsére csak bámészkodók voltak, panaszkodók nem, ezért könnyen elment a negyed óra a várakozással. Továbbra is szeretek Tescoba, Obiba, meg ilyen helyekre járni egy teljesen oda nem illő autóval.

Innen már csak a tényleges hazaút volt hátra, valamint az autó elrakása egy napra, mert másnap jött az idei utolsó szülinapos.

Mivel ma van a Vissza a Jövőbe nap, ezért a hétfői blogot inkább megírom ma estére. Valamint felrakom a 2015-ös USA Today 2015.10.21-es számának a szkenjét. Lefordítani szerintem nem fogom, mert nem a blog szigorúan vett  témája, de aki akarja kimazsolázhatja belőle az érdekesebb infókat.