Élet egy Deloreannel

Bizony. Létezik ilyen. Persze gyárilag nem készült soha, de egy Bob Brandy nevű fickó megcsinálta az 1997-ben átalakított időgépreplikájára. Mondjuk szerintem ez nem tett jót a replika eredetiségének, és jobb lett volna inkább egy átlagos Deloreant használni, de maga a belefektetett munka mindenképpen elismerésre méltó. Főleg mert állítása szerint maga az ajtó semmilyen különleges átalakítást nem igényelt (pár belső lyuk fúrásán kívül) és bármikor visszaalakítható az eredeti verzióra.

Mivel maga az átalakítás a replikakészítéssel együtt történt, ezért John Delorean is kipróbálhatta az egyik találkozón és hosszú időn keresztül tesztelte, majd a végére kicsit frusztrált is volt, hogy az ő mérnökei miért nem tudták megoldani ezt a problémát.

Lexan üvegeket (igazából nem üveg, hanem műanyag, de ettől a különbségtől ebben a bejegyzésben eltekintek.) és több helyen modernebb anyagokat használt, ennek eredményeképpen az új ablakkal szerelt ajtók majdnem 5 kilóval lettek könnyebbek. Emiatt pedig már a torziós rugókon is állítani kell. A Lexan üvegek - ahogy olvastam - elméletileg könnyebben karcolódnak, de az elmúlt 17 év során ez a probléma még nem került elő. Igaz, a beépített üvegeknek van egy speciális karcolásoknak ellenálló bevonata. Ráadásul a Lexan egy nagyon biztonságos üvegfajta, NASCAR versenyautókon is használják.

Mivel Bob nem régen ment nyugdíjba, ezért az a terve, hogy a szerkezeteket mások számára is elérhetővé teszi. Először készít egy-egy bemutatóajtót mindkét oldalra, majd felajánlja a nagyobb szervizeknek hogy tanulmányozzák.

Bob elmondása szerint ezeket az ablakokat lehúzva teljesen más érzés a Deloreant vezetni. A bunkerérzés eltűnik és a drive-in-ekben sem kell felnyitni az ajtót. :) Van azonban egy hátránya is. Az, hogy a kinézete inkább a prototípusokra jellemző elcsúsztatható ablakokra hajaz, igaz ennek az első része működik nem pedig a hátsó része.

Természetesen ez az ablak is automatikus.

Eléggé ki fog lógni ez a bejegyzés a többi közül, mert nem a Deloreanről szól, hanem a Passatról. Azt történt ugyanis, hogy miután elértem a Passattal az 500000 kilométert, elgondolkoztam azon, hogy na most mi fog rajta először bedögleni. Nem kellett sokat várni, mert 502e-nél kigyulladt a töltésjelző lámpa Debrecen és Budapest között félúton. Különösebben nem zavartattuk magunkat a tesómmal, simán hazajöttünk, sőt másnap még mentem vele 100 km-t, mert van a Delorean miatt két fura beidegződésem. Az egyik, hogy csak valami kijelző vagy műszerhiba. Úgysem döglött be itt semmi. A másik pedig, hogy ez csak valami átmeneti hiba lehet. Majd elmúlik magától. Biztosan beázott.

Na hát ez nem Delorean, hanem egy Passat és ez több módon is megmutatkozott. Először is a hibajelzés valós volt. Erre akkor jöttem rá, amikor az autó szépen lassan kezdett meghalni ahogy merült az akkumulátor. Igazából nagyon élveztem ahogy szépen lassan álltak le a különféle rendszerek. Tényleg lassan, mert kb. egy óra telt el a hiba felfogásától addig, amíg eljutottam a szerelőhöz.

1. Először ugye csak a töltésjelző villant ki, majd így maradt jó sokáig, ezért is nem foglalkoztam vele. Talán 4 órát is mentem vele úgy, hogy közben egy éjjeli pihenő is közbeesett.

2. A hiba valódiságának az elfogadása akkor érkezett el, amikor felvillant az ABS és a légzsák visszajelzője is. Ez után lekapcsoltam a lámpákat, kiszedtem az mp3 lejátszót és úgy általában mindent kikapcsoltam, ami nem volt igazán fontos.

3. Kb. 15 perc múlva jött a következő hiba. Esett az eső, az ablaktörlő létfontosságú volt. Elkezdett egyre lassabban törölni és a végén már tényleg csak vánszorgott. Hát azt a szenvedést tényleg látni kellett. :)

4. Újabb 5 perc és innentől minden fékezésnél kigyulladt a fékhiba is. Működött a fék, de gondolom a fékolajfigyelő szenzor már nem kapott áramot néha. Innentől kevés fékezéssel és sok sípolással haladtunk tovább.

5. Újabb 15 perc és leálltak a műszerek. A kilométeróra 50-en, a fordulatszám meg valahol 2000 fölött állt be. A legérdekesebb a gázolajszint jelzője volt, mert az szépen lassan elindult felfelé.

6. Így megint haladtunk egy darabig, aztán még 10 perc és az utolsó hiba is előjött. Bizonyos esetben, főleg magasabb fordulaton a motor elkezdett nagyon rosszul járni. Gondolom már a vezérlőelektronika is leállt olykor. Szerencsére innentől már csak 5 perc volt hátra és le tudtam állítani az autót a szerelőnél.

Aki 14e Ft-ért megszerelte a generátort és azóta ismét minden patent. Érdekes tapasztalat volt.

És ami miatt mégis megírtam ezt ide is: Korábban már említettem, hogy Johnny Carson autója hazafelé lerobbant a Ducellier generátor hibája miatt. Őszintén szólva nem lehetett autókban túlképzett az öreg, mert egy aksi (főleg egy vadiúj) úgy tűnik nem egy perc alatt merül le, hanem komolyan szívatni kell, hogy leálljon miatta az autó. Igaz egy benzines autónál fontosabb a gyújtás miatt az elektronika, de akkor is!

Aki látott akár egy részt is az angol Top Gear című tv-műsorból, emlékezhet a hírességek időmérő versenyére a repülőtéri pályán, amit egy megfizethető árkategóriájú kocsival (Suzuki Liana, Chevrolet Lacetti, stb.) kell teljesíteni.

Hasonlóan vicces gondolata támadt egy milánói grafikusnak, aki megrajzolta, hogyan néznének ki kedvenc filmes autóink a 80-as évekből, ha minimálbüdzséből kellett volna kihozniuk a filmkészítőknek. Íme az illusztris lista:

Starsky és Hutch (Ford Gran Torino vs. Fiat Panda)

Hazárd megye lordjai (Dodge Charger vs. Renault 4)

Batman (Batmobil vs. Citroen Kacsa)

Knight Rider (Pontiac Trans Am vs. VW Bogár)

Természetesen a Delorean időgép sem maradt ki a szórásból, őt egy Fiat 500 helyettesítené.

 A teljes “minimálgyűjtemény” ide kattintva tekinthető meg.

Oh, kompresszoros autód van? De cuki!

Többször volt már szó a DMC-12 eladásairól vagy éppen az áráról. Volt már szó az eladóhálózatról vagy éppen a minőségi problémákról. Viszont még soha nem volt szó arról, hogy a Deloreannek kivel is kellett versenyeznie 1981-1982-ben a sportautószegmensben. Megéri emellett a képek mellett újra átolvasni egy korábbi bejegyzést a gyorsulásról és a tömegről is errefelé. Na akkor következzenek a többiek:

Mazda RX-7; Ajánlott fogyasztói ár: 9900$

Datsun 280-ZX; Ajánlott fogyasztói ár: 11300$

Chevrolet Corvette; Ajánlott fogyasztói ár: 16300$

Porsche 911 SC; Ajánlott fogyasztói ár: 28400$

Lotus Esprit S3; Ajánlott fogyasztói ár: 29100$

Jaguar XJS; Ajánlott fogyasztói ár: 32100$

Porsche 928; Ajánlott fogyasztói ár: 38900$

A képeket és az adatokat végignézve két dolog jutott az eszembe. Az egyik, hogy a Delorean a 25000$ körüli árával a legolcsóbb volt az európai importautók közül, csak sajnos a presztízs hiánya miatt volt túl drága. A másik pedig az, hogy azért abban az időben még meg lehetett különböztetni az autókat.

Az elmúlt két-három hétben volt egy nagyon jópofa dolog. Megkeresett egy diák a Pataky István szakközépiskolából és elmondta, hogy van most egy rendezvényük, aminek a témája idén az időutazás és ez által a Delorean. Valamint hogy szeretne emiatt a Deloreanről egy videót készíteni, hogy megkapják a maximális pontszámot.

Habár nagyon szerettem volna segíteni, valahogy nem alakult jól a helyzetük, mert pont március közepén kerestek meg és ekkor éppen mindegyik autó szervizes volt. Skynetének még mindig nem tökéletes a hűtése, Szabinak és nekem pedig szerelőnél voltak az autók, tehát nem is voltak elérhető közelségben. Szerencsére Skynet lement a garázsba, csinált pár videót és ezzel nagyjából meg tudtuk oldani az problémát. 

Csak aztán megkeresett egy másik csapat. Aztán még egy. Majd még egy és végül egy ötödik is. Mint kiderült csak négy csoport volt, szóval kettő megkeresés egy rosszabb belső kommunikációval rendelkező csapatból volt. Itt viszont már nem volt elég a négy kis videó, ezért személyes találkozóra is szükség volt. Nehezen tudtam összeszervezni, mert sajnos a budapesti autók továbbra sem voltak elérhetőek, a leadási határidő pedig április 1. volt és addig még meg is kellett vágni a szükséges videókat.

Végül aztán a március 30-ai vasárnapot beszéltem meg két csapat képviselőjével. Nekem is tetszett a helyzet, mert úgyis meg kellett járatni az autót és idén még nem volt ilyen esemény. Ezért aztán délután találkoztam az egyik csapattal a (na vajon hol?) a tatai Tesco parkolójában. Mert azt már mindenki tudja, hogy nincsen Deloreantalálkozó Tesco nélkül. :)

Ezek előtt viszont jött az, amire nem számítottam. Tudtam, hogy koszos az autó, de azért ilyen mennyiségű retekre nem számítottam. Majdnem másfél órán keresztül takarítottam, mire bemutatható állapotba került. Háromszor mostam le vízzel és a mosás után négy nagyobb és pár kisebb koszkupac maradt alatta. Igaz volt, hogy nem is mostam az autót, hanem csak simán leszedtem róla a rászáradt sarat. Az elmúlt hat évben nem volt ilyen koszos még soha. Mindegy, megcsináltam, most megint szép. Legközelebb nem hagyom ennyire elkoszolódni.

Magáról a találkozóról sokat nem akarok mondani, igazából a szokásos dolgok voltak. Beszélgettünk sokat, mindenki beült, videóztak, fotóztak, semmi különös. Szokás szerint jól éreztem magam, az idő szép volt, az autó jól működött, minden tökéletes volt. Aztán jött a következő csapat, ami ugyanez volt pepitában. A végén pedig mindenkivel megígértettem, hogy a készített videókat, képeket kérem a dokumentációmba. Egy része már megérkezett, itt is van egy kép zárásként.

A blogra fordítható időm továbbra is nagyon kevés. Emiatt az előző hetekben előforduló csúszások továbbra is előfordulhatnak. Ha esetleg valakiben felmerült a besegítés ötlete az szóljon nyugodtan! :)

Kis késéssel, de azért meglesz ez a képekkel erősen súlyosbított bejegyzés is. Írtam korábban már a DMC-12 név eredetéről és az azzal kapcsolatos szóbeszédekről és találgatásokról. Akkor említettem azt is, hogy több rajzot is készített Giugiaro a tervezendő autóról, de ezidáig én magam sem láttam még ezeket a rajzokat. Most viszont párat találtam valahol a neten. Sajnos nem túl sok, de érdekes hogy milyen is lehetett volna a Delorean. Megnéztem volna azt is, hogy milyen volt az eredeti elfogadott rajz. Talán majd az is előkerül egyszer.

1.

2.

3.

4.

5.

6.

Találtam további két képet a tervekről.

Meglepődés van. Habár legutóbb azt írtam hogy nem nagyon remélek javulást az adaléktól és a szereléstől és a szerelő sem biztatott, nagyon kellemes meglepetés ért pénteken délután. Amikor odamentem, megkérdeztem hogy sikerült-e minden és megkaptam a választ hogy nem. Az alapjárat jó, de a CO-t nem sikerült beállítani rendesen. Mondtam, hogy mindegy, majd még ötletelek rajta, de most hazaviszem.

Kifizettem a 30e Ft-ot, (olajcsere is volt) beindítottam és az alapjárat tényleg jó volt. Kikanyarodtam, hagytam kicsit melegedni, tankoltam, aztán keményen a gázra léptem. Nagyon jól ment és a hangja is szép volt. Persze lehet hogy a hangulathoz az is hozzájátszott hogy gyönyörű idő volt és a zenét is jól választottam. Hát ha valaki emellett a zene mellett, egy Deloreanben ülve, nyélgázon nem érzi magát az élet császárának, akkor annak már mindegy, vegyen inkább buszbérletet.

Na de vissza az autóra. Miután hazaértem, megszagoltam a kipufogót és habár tényleg nem maradt el a szag, de ez már nem az a nagyon durva szemcsípős szag volt, hanem az a normál benzinmotorszag, ami több autónak is a sajátja.

Ez persze továbbra is megoldást kíván, de valahogy nem érzem annyira komolynak. A motor és az autó érezhetően jól érzi magát. Persze a magas CO érték zavar, mert környezettudatosabb vagyok az indokoltnál, ezért foglalkozok még vele, de ez csak középtávú terv lett. Egyelőre még kimegyek egy tank benzint, hogy rendesen működjön az adalék is, aztán majd utána megnézem javult-e a helyzet valamiben. Ebben mondjuk továbbra sem hiszek nagyon, de majd kiderül.

Felmerült még az is bennem hogy talán a katalizátor döglött be, bár nem tudom hogy az tud-e ilyet egyáltalán. Mindenesetre úgyis gondolkozok egy új kipufogón, mert ez a gyári nem a teljesítmény és hatékonyság non plus ultrája. Ha pedig kiderül hogy a katalizátor a rossz, akkor nem fogok újat venni, hanem kicserélem az egész kipufogót egy Stage I-re és onnantól teljes lesz a boldogság.