Élet egy Deloreannel

A vízpumpa cseréje és az év eleji olajcsere megvolt az előző bejegyzésben, de eddigre már teljesen biztos volt, hogy megyünk május elején Szlovéniába négy Deloreannel. Márpedig egy ilyen hosszú útra rendesen fel kell készülni, nem csak úgy nagyjából. Ezért úgy gondoltam, hogy ideje a sok kis egyéb elromlott bizbaszt is megjavítani. Szerencsére McFlyhoz már régen bejelentkeztem, mert az ajtók beállítása már nagyon érett, valamint közben összejött pár egyéb dolog is, amiket már említettem  korábban.

Így aztán május első szombatján beültem az autóba, és elhúztam a McFlyhoz, hogy szétszedjünk és összerakjunk mindent. Azt azért tegyük hozzá, hogy könnyedén használom a többes számot, de itt a szerelést McFly végezte, én inkább a segédmunkási szerepkörben próbáltam nem teljesen haszontalan lenni. Közben megérkezett a Dudu is a kölökkel, hogy ők is szocializálódjanak egy kicsit.

A legfontosabb, az ajtóbeállítás aránylag gyorsan ment. A bal ajtónak az első zárján kellett állítani, a jobb oldali ajtónál pedig egy kicsit az ajtót toltuk feljebb. A torziós rugóhoz egyik esetben sem nyúltunk, szerencsére nem kellett. Aztán kicseréltük a még régi benzincsövet, valamint a légszűrőháznak az egyik betört csavarját próbáltuk lazítgatni. Ez a csavar rettentő mennyiségű WD40-et kapott, de estig nem sikerült megmozdítani. Végül újra lett fúrva, így már a harmadik csavar is fogja a légszűrőmet. Ez azóta így volt, amióta megjött az autó, szóval egy 16 éves problémára tettünk pontot.

Aztán jött a legnagyobb probléma: A pöcörő. A pöcörő a légkondinak a műszerfal mögötti vákuumcsődzsungelében egy vákuumcsövet lezáró kis műanyag basz, ami az én autómból hiányzott. Azonban McFlynak volt egy, amit én meg is kaptam már kb. egy éve, azóta pedig hurcoltam magammal és most pedig visszahoztam, hogy akkor rakjuk rendbe. A Szigetközben már megpróbálkoztunk vele egyszer, akkor kicsit jobb lett a helyzet, de nem lett az igazi. Most viszont ki lett borítva az autó egész közepe, és minden újra lett húzva, a régi Craig rádió régen benn maradt alkatrészei kikerültek, valamint ezúttal az extra pöcörő segítségével a légkondit vezérlő tárcsára minden a helyére lett dugva, és ami a legfontosabb, a légáramlás hiányát is sikerült orvosolni.

Ennek két oka volt. Elsősorban az, hogy a vákuumcsövek problémája miatt a hátsó lamella nem nyitott és be volt ragadva, másodsorban pedig a lamellák és a légbefújók közötti gumi - hasonlóan szinte az összes autóhoz - elég jól meg voltak gyűrődve. Mivel kiszedtük az mp3 lejátszót, azért elég sok hely volt arra, hogy mindezt szépen rendbe lehessen rakni, így sok sok év után először végre teljes erővel fújta a Delorean a levegőt - és az iszonyat mennyiségű összetapadt szemetet - az arcunkba és utastérbe.

Így aztán ez lett a szerelés legvége, utána már csak egy kis iszogatás, beszélgetés volt hátra, aztán elaludtunk, másnap pedig elmentem a család után a mamához, ahonnan este értünk haza. 

Azonban itt még nem ért véget a szerelések sora, mert volt még két féktárcsám, amit be kellett rakni, amihez viszont rendes emelő és rendes műhely kellett. Ezért aztán itt a faluban jött egy következő kör. Autó oda, emelőre fel, aztán szétszedés. Azonban természetesen itt sem ment probléma nélkül a szerelés. Azzal kezdődött, hogy volt egy megnyúlt csavar, azt sikerült nagyobb gond nélkül cserélni, azonban volt egy komolyabb probléma is. Az, hogy a jobb oldali kerékcsapágy eléggé morgott, bár ezt én bent eddig még nem hallottam. Ez amiatt volt komoly, mert ez a szétszedés kedden volt, csütörtökön pedig indultunk Szlovéniába. Ennyi idő alatt az Edtől nem jön meg a csomag. Viszont úgy gondoltuk, hogy ennek a kerékcsapágynak szabványosnak kell lennie, biztosan nem valami egyedi alkatrész, így a Bárdiból másnap reggelre meg is lett a cseredarab, így másnap délre készen is volt a csere, a féktárcsákkal együtt. Egy kicsit igazítottak még a szerelők a kormánymű lógásán, ami a McFly szerint tipikus, mert egy műanyag keret szokott ott eltörni, és ez okozza. Most kicsit megfogatták, így már jó lesz. Ezen felül még egy kezdődő rozsdára is fény derült a legjellemzőbb helyen, a benzintank alatt. Hát valamikor ezzel is kell foglalkozni, még mielőtt komollyá válna a helyzet.

Ezután már csak a légkondi feltöltése volt hátra, ami elég szerencsésen alakult. Beszélgettem itt a műhelyben egy fickóval, aki légkondi töltéssel is foglalkozik, és kiderült, hogy mivel a Deloreanben pont olyan kompresszor van, mint a Caterpilllar Challenger traktorban, ezért éppen volt nála minden. Így nem kellett messzire menni, itt helyben megoldottuk ezt is. Aztán már csak egy rendes takarítás volt hátra, és másnap indulhattunk is Szlovéniába.

Közben pedig meglett a 89000 mérföld és spoiler: Azt hittem egy hét alatt meglesz a 90000 is. Nem lett.

Úgy tűnik, hogy az előző bejegyzéseim kétségei jogosak voltak, mert az új Deloreaneket gyártó cég valószínűleg beleállt a földbe.

A cég irodájáról ugyanis leszedték a logókkal ellátott táblákat, valamint a cég két telefonvonalát is megszüntették. A Current megpróbált kapcsolatba lépni a cég több vezetőjével, például Cameron Wynne-nel, a DMCH igazgató, Stephen Wynne fiával, de egyik helyről sem kapott választ. A bezárásnak valószínűleg több oka is van. Az egyik, hogy nem sikerült az elvárt mennyiségű NFT-t eladni. A  legutóbbi adatok szerint a több, mint 9000 helyett mindössze 1235 NFT-t vettek meg 2500 dolláros darabáron, ami 3 millió dolláros bevételt jelentett a cégnek, de úgy tűnik ez nem volt elég ahhoz, hogy elég embert vegyenek fel a fejlesztéshez. Így pedig a város támogatása sem érkezett meg, ami a felvett dolgozók számához kötötte a támogatásának az összegét.

A hét elején a vevők már nem is tudták elérni az NFT-iket, valamint a cég által tavalyra ígért NFT tőzsde sem került elindításra. A cég vezetőinek sorozatos felmondásai sem segítették a bizalom kialakulását.

Azonban a cég egyelőre még nem nyújtott be csőddel kapcsolatos kérelmeket, valamint azt sem tudni, hogy a cég irodáinak a bérletét felmondták-e. Azonban sokan úgy gondolják, hogy ez csak idő kérdése. A fő kérdés azonban az, hogy lesznek-e kártalanítva az NFT-t megvásárló támogatók, ami erősen kétséges.

UPDATE:

Közben Kathryn Delorean felől  is van némi fejlemény.  Úgy gondolta, hogy túl gyorsan haladtak, ezért kicsit lassítani kell. Emiatt pedig az autó hivatalos bemutatóját áttolta 2025-re, John Delorean születésének a 100. évfordulójára. Ez szép is, meg minden, de ezt én inkább mellébeszélésnek érzem, amiatt, hogy a tervezett autó sehol sincs. Addig pedig csak egy jelentősen kisebb makettet szeretnének megmutatni a világnak, valamint azt is elmondta, hogy az autót a Corvette C8 alapján képzeli el. Végül pedig még néhány fontos dolog: Ez az autó sem lesz rozsdamentes acél, az árát pedig a millió dolláros kategóriában képzeli el. 42 darabot terveznek legyártani kézzel, ezért a rendkívül magas ár, a befolyó pénzből pedig mérnöki ösztöndíjakat szeretnének támogatni. 

UPDATE 2:

Közben a DMCH meg megint előhozta a Pontiac Solstice újragyártásának az ötletét.

Na most már tényleg elég mára a hülyeségből.

Megérkeztek a jó idők, ideje volt az év elkezdésének, ami természetesen az év eleji olajcserét, és az egyéb szereléseket jelentette. Amiből idénre is alakult pár. Ezért aztán március közepén el is vittem a Deloreant a szerelőhöz, hogy átnézze.

Azt már említettem korábban, hogy elkezdett folyni a hűtővíz a szombathelyi kirándulás előtt, és a szerelő ki is derítette, hogy bizony a vízpumpa a hibás. Ennek nem örültem túlzottan, két okból. Az egyik, hogy 2014-ben már cseréltem egyszer, ezért bíztam benne, hogy legalább 20-30 évet ismét kibír. Hát nem, csak 10 sikerült. Itt jött a másik ok, hogy már elég drága, szállítással együtt 100e Ft-ot fizettem érte. Igaz, ez az összes tömítéssel együtt.

Voltak azonban más problémás részek is. Az egyik, hogy a hátsó kerekeim alatt, valami okból, nincsenek meg az úgynevezett adapter plate-k, amiket a gumisom csak "pihentető"-nek nevez, de biztosan van valami rendes neve is, csak én azt nem tudom. Megrendeltem őket, bár ezek még később lesznek felrakva, amikor elviszem a gumishoz. Valamint az egyik hátsó teleszkóp is megdöglött, ezért abból is rendeltem kettőt. Ezek fel is lettek rakva egyből. Valamint mivel fékezésnél rázza a kormányt az autó, ezért két első féktárcsát is vettem, azonban itt volt egy kis gond. Ugyanis ezek a tárcsák - az előzőkkel szemben - kb. 3-4 mm-rel nagyobb átmérőjűek, valamint középrészen kicsit vékonyabbak. Emiatt, habár felmennek a helyükre, de egy kicsit lötyögnek. Ezt egyelőre nem tudom mire vélni, és ami nagyobb gond, a szerelőm sem, ezért most még visszakerültek a régik. Ezzel még foglalkozni kell. Ezek az alkatrészek további 110e Ft-ba kerültek. Ehhez jön még a szerelés, valamint a 8 liter olaj és a 14 liter hűtővíz, ami további 120 000 Ft lett.

Itt most eltelt két hét, és vannak fejlemények. Az Ed által küldött vízpumpa pont ugyanott folyat, ahol az előző, lehet újrakezdeni a szerelést, csodálatos. Valamint újra folyik a bal oldali szimmering is a váltónál, ez már szinte rutinszerelés. Ezért aztán volt egy harmadik rendelés és egy újabb szerelés is. Ja és az előző rendelésből kimaradt a pumpa hátulja, most ez is belekerült. Na de a lényeg, hogy ez a pumpa már jó, a szimmering is gond nélkül bement a helyére, úgy tűnik minden oké. Csak a pénztárcám lett könnyebb újabb 60+60000 Ft-tal. 

Nehezen, jó részben az Ednek köszönhetően kis híján fél milliós szereléssel indult ez az év, de legalább úgy tűnik, hogy minden oké. Bár azért egy darabig még tesztelni kell, hogy teljesen biztos legyek benne. Májusra már vannak komoly tervek. Először is egy jó nagy takarítás.

Lassan kezdődik a szezon, addig pedig írok pár dologról, ami az elmúlt hetekben történt. Az első, és talán a legfontosabb, hogy a DMCH újra elkezdte gyártani a hiánycikknek számító bal első acélelemet! Óriási dolog ez, az pedig, hogy mindössze 1500$ a tervezett ára, külön örvendetes.

A következő videó inkább nekem nagy dolog, de talán másnak is érdekes lehet: Előkerült a VIN 515, ami a 35 mérföldes töréstesztes Delorean. Minden jel arra mutatott, hogy a törésteszt után bezúzták, de mégsem. Töröttként eladták 1982-ben valami röhejes összegért, egy fickó megvette, és a garázsában volt egészen mostanáig. 

A  tervek szerint így is hagyják, csak a pár hiányzó alkatrészt tervezik pótolni. Igazi történelem.

A harmadik pedig egy jóval hosszabb videó, ami nem is a Deloreanről szól. Tom Wilson, a Vissza a Jövőbe filmek Biffje beszél az életéről, a hírnévről, a kiállításokról, mindenféléről. Nagyon jól ellenpontozza ez a videó a filmekben róla kialakult bunkó képét, és igazán szerethető karakterként mutatja be. Nagyon jó videó, akinek van ideje, megéri megnézni.

Jó régen írtam, aminek az oka - nem meglepő módon - a rossz idő és hát a szezonon kívüliség volt. Ezért  aztán november óta egyetlen nagyobb történés volt, az is lassan már egy hónapja, amikor is két Deloreannel Szombathelyen tettünk egy látogatást. Természetesen ilyenkor magunktól nem vállalkozunk ilyen útra, ahhoz komoly meghívás kell, ezúttal is így történt.

Még december elején kerestek meg a szombathelyi TDK-tól, hogy középiskolásoknak szeretnék a mérnöki munkát népszerűsíteni, és ehhez kéne nekik két Delorean. Mégpedig azért Delorean, mert a cég most kezd bele egy új üzletágba, ami az elektromos autókhoz fog gyártani különféle alkatrészeket, többek között kondenzátorokat. Innen pedig a kondenzátor - fluxuskondenzátor kapcsolat adta magát. Beszélgettünk hát a részletekről, elmondtam, hogy január 6-án azért eléggé nagy az esélye a rossz időnek, és a hátsó kerekes autók nyári gumival nem éppen ideálisak erre az időre, ezért kilátásban volt egy trailerezés is. Bár én természetesen a lábon vitel mellett voltam. Beszélgettünk, osztottunk - szoroztunk, megegyeztünk.

Eljött az indulás napja, egy szép pénteki nap. Attila, a másik Deloreant egy fékfolyadék folyás miatt inkább már alapból trélerrel hozta, én pedig érkezésük után indultam kiállni a garázsból. Hogy észrevegyem, hogy az autó alatt van egy hűtővíz folt. Nem óriási, de azért nem csak pár cseppecske. Óafene, persze, hogy ilyenkor. Járattam az autót, nem láttam, hogy komoly folyás lenne, mondom megpróbáljuk. Attiláék elindultak, én megtankoltam, vettem pályamatricát és hűtővizet, aztán indultam utánuk. Kicsit később le is előztem őket, aztán egy pihenőnél megálltunk pisiszünetre meg megnéztem a vizet, és látszatra nem hiányzott semmi. Frankóság, nem lesz gond.

Oda is értünk a megbeszélt helyre időre, ott az autók kaptak egy ingyenes mosást, elraktuk őket estére, majd Attila autójával elmentünk a szállásra. Ahol - ha jól emlékszem - négy órán keresztül ettünk, ittunk az étteremben, bepótolva az egész napos ridegtartást. Aztán gyors alvás, gondolva arra, hogy a másnap nehéz lesz.

Reggel 8-kor kezdődött a rendezvény, addigra már ott kellett lenni. Sajnos eddigre eleredt az eső, így a szépen lemosott autók az odaúton kicsit már koszolódtak is, de mivel az esőcseppek jól néznek ki a Deloreanen, ennek is megvolt a szépsége. Attila állt be az autójával a recepcióra, én pedig elé egy féltető alá. Az ő autója környékére raktuk a Zsolttól megkapott Vissza a Jövőbe cuccokat, az enyém meg a játszós / beleülős volt. Maga  a rendezvény egy gyors megnyitóval kezdődött, ami után jött egy kisebb roham az érdeklődők részéről. Utána ők elmentek gyárnézőbe két csoportban, addig kicsit nyugisabb volt a dolog, majd miután visszatértek, még volt egy kis beszélgetés. Majd a legvégén a gyáron belül csináltunk néhány videót is, aztán fél 1 körül már indultunk is haza. Meg kell említeni a kontaktjainkat, akik igazán jó fejek voltak, és a rendezvény is nagyon profin volt leszervezve. 

Egy hiba volt csak, hogy sajnos a hazaútra nem sikerült szép időt rendelni, ezért az nagyon nyálkás, esős, csúszós volt. Egy szóval: szar. Szerencsére gond nélkül hazaértünk, de ismét egyértelművé vált, hogy miért is nem szeretek ilyenkor Deloreanezni.

Év végére pár hír az új Deloreanekről. Október elején már írtam, hogy van baj bőven a Delorean Reimagined háza táján, és hát azóta is történtek dolgok. Jó hír, hogy a Karmával úgy tűnik peren kívüli megegyezésre jutott a cég, valamikor szeptember végén, ami után Joost De Vries, a cég igazgatója úgy nyilatkozott, hogy újabb pénzgyűjtésbe kezdenek, és tőzsdére viszik a céget. Majd kicsit később, de még szintén októberben, szépen csendesen kilépett. Ami még jobb, hogy a Karmától átjött négyesből (Bővebben itt a 3. pontnál.) már csak Alan Yuan van a cégnél, mint éppen aktuális megbízott igazgató, de a másik két kollégája szintén kilépett. Ráadásul még törölték is a különféle profiljaikról, hogy valaha a cégnél dolgoztak.

Az emailes megkeresésekre, telefonokra a cég nem válaszol, a Delorean Exchange továbbra sincsen sehol, a 9351-es darabszámról 4000-re csökkentették a tervezett darabszámot, de úgy tűnik, hogy csak 1235 NFT-t, tehát gyártási helyet sikerült eladniuk. Hát ezek alapján én továbbra sem gondolnám ezt egy sikeres startupnak.

Ez az év egész jól sikerült. Volt ausztriai túra, NAAF pótlék, klubtalálkozó, minden, ami egy jó szezonhoz szükséges, na de ezeket mind megírtam korábban. Amire itt most kitérnék, az inkább az, hogy az év vége is elég erősre sikerült. Októberben és november elején - köszönhetően a jó időnek - volt öt szülinaposom / fotózásom, amik szokás szerint jó szórakozások voltak számomra, és amennyire láttam a másik félnek is. 

Aztán azt már említettem, hogy az év eleji szerelésben a benzincsövek cseréje volt a fő mutatvány, ami közel sem ment zökkenőmentesen. Két cső kivételével sikerült megoldani a cserét, de a maradék két cső csak nem akart az Edtől megérkezni. Végül a nyár közepén megjött az egyik, ezen a héten pedig csak meglett az utolsó is. Ezek majd a jövő év elején kerülnek a helyükre, mert most már túl nyálkás az idő, nem akarom kivinni a Deloreant, ha nem feltétlenül szükséges. Mert hát pár hete pont lemosattam, jó lenne, ha a telet már ilyen szépen töltené.

Mert azért egy extra utam volt még ezen a héten, ugyanis az utolsó két szülinapost úgy csináltam végig, hogy a bal első gumiban volt egy szép nagy csavar. Szerencsére nem nagyon eresztett, így nem kellett vele az elmúlt hetekben foglalkozni, de mivel pont most van a téli gumiztatás ideje, ezért nehéz volt időpontot foglalni a szerelőhöz. Így a hét elején volt egy utam a szerencsére aránylag száraz időben, és meg lett javítva a lassan már csere érett gumi. Plusz akkor kapott már egy centírozást is, mert az sem volt már több éve, és aminek köszönhetően fékezéskor most már szinte egyáltalán nem ráz. Pedig már tervben voltak véve jövő év elejére az új féktárcsák, így lehet, hogy nem is lesz rájuk szükség. A gumijavítás centírozással 12000 Ft volt.

Végül pedig még egy dolog. Azért ezen a napon jelenik meg a blog, mert november 25-én van a Delorean szülinapja, és éppen ma lett 42 éves. Boldog szülinapot neki!

1978 október 2-án tartották Dunmurryben a hivatalos megnyitási ceremóniát. A beszédeken felül közös faültetés is történt.

Minden fontosabb ember megjelent. Az alábbi képen Don Concannon, a Munkáspárt minisztere, valamint David Cook Belfast polgármestere koccint John Deloreannel és Christinával.

Ezen pedig Elsie Kelsey, Lisburn polgármestere, Dick Brown, valamint ismét Davin Cook, Belfast polgármestere és felesége Fionnuala Cook látható.

Itt pedig Lou Glasgow, Dick Brown, Barbara Hollinshead (Dixon felesége), Leslie Jenkins, Myron Stylianides (HR főnök) és Dixon Hollinshead (A gyár építéséért felelős vezető) látható.

Valamint persze a helyi gyerekek is megjelentek a nagy eseményen.

Ennek a bejegyzésnek ez a dokumentum volt az alapja:

Arról már írtam korábban, hogy a PRV-6-os motor miatt a Renault Alpine is közeli rokonságban áll a Deloreannel, viszont arról eddig még nem volt képanyag, hogy néhány Alpine komoly tesztelés alatt állt a gyárban, illetve a Lotus főhadiszállásán. A két Lotus Esprit szintén eléggé egyértelmű, azonban az, hogy a DMC tulajdonában volt egy Mitsubishi, egy Porsche és egy Ferrari is, az új. Igaz, a Mitsubishi és a Porsche eladásáról éppen ebben a dokumentumban döntenek. Most pedig a képek:

Valamint ide illik, bár kicsit korábbra, körülbelül 1975-76 környékére datálódik az, hogy Bill Collins a prototípus fejlesztési munkáit nem máson, mint egy Fiat X1/9-en kezdte. Használt autóként vették, de nagyon jó állapotban, Elég sokat fúrták faragták, főleg a motort és a váltót, míg egy elég komoly hiba miatt egyszer csak az egész kihullott az autó alján és millió darabra tört. Tervezték, hogy összerakják, és további teszteket végeznek rajta, de végül mégis csak kukázták az autót. Érdekes kezdetek.

Majd ugyanez a kép színesben:

 És hátulról:

Ez a levél a gyár 1982 május 31-i bezárása előtt érkezett a dolgozókhoz. A február 19-i csődvédelem után eddig tartott, hogy kiderüljön, hogy John Delorean nem tud gyorsan befektetőt szerezni, és a gyár a jelen körülmények között nem fenntartható. Június 1-től már csak egy minimális személyzet látta el a még feltétlenül szükséges feladatokat az október 19-i végső bezárásig.

A levél a még hátralevő bérek kifizetéséről szól.