Élet egy Deloreannel

Múlt szombaton megvolt a Scirocco klub és a DCM közös találkozója és nyugodtan mondhatom, hogy az egyik legaktívabb és legjobban sikerült találkozónk volt eddig. Az eddigiekhez képest mondjuk eléggé szervezett volt, nem pedig egy tipikus ad-hoc káoszparty mint eddig, de így volt jó. Ati megírja majd a beszámolót, aztán megy ki a delorean.hu-ra. Majd linkelem ide is.

A Deloreant közepesnél jobban ismerőknek nem lesz újdonság hogy a Delorean sok szempontból félkészen került a piacra. Az alulfinanszírozottság és a képzetlen munkaerő miatt eleinte sok hibával küzdöttek az autók, amiket aztán a gyártás során zömében kiküszöböltek. Ezek nagy része csak kisebb-nagyobb kényelmetlenséget okozó hiba volt, de volt köztük három, ami biztonsági szempontból is veszélyesnek bizonyult. Emiatt aztán a gyár, a rövid története során három visszahívást is megélt, amikről most szeretnék beszélni. Nem fogok részletes leírást adni a javításról, mert nem értek annyira hozzá, de amennyire tudom, körbeírom a problémát. Elsőként időrendben a másodikat írom le.

Ez a visszahívás a '81-es autókat érintette a 560-tól 7199-ig, tehát tulajdonképpen az összeset. Itt igazából egy érdekesség van, az, hogy mi van az 560 előttiekkel? Szerintem azért nem kerültek a listára, mert azok nem kerültek kereskedelmi forgalomba és azok voltak az első céges autók, így gondolom céges úton megkapták a javítást.

A hiba alapja az volt, hogy a gázbovden elég nyitott módon kapcsolódik a motorhoz (alsó négyzet), ezért elkoszolódhatott az is és a hozzá tartozó csatlakozók (felső négyzet) is. Néha  - főleg a télen kint tárolt autók esetében - a bekerült szennyeződés bele tudott fagyni ezekbe a részekbe. Emiatt pedig a gázt felengedve az csak lassabban tudott visszatérni a helyére, de az is előfordulhatott, hogy magasabb álláson állt meg, nem pedig alapjáraton. A menet közbeni gázpedál beragadás pedig már akkor sem volt vicces.

A javítás pár új alkatrészt és egy fedőlemezt foglalt magában és körülbelül fél órát vett igénybe. Ezek elsősorban a szennyeződés bejutásának a meggátolását helyezték előtérbe, a mechanikán nem módosítottak jelentősen. A szükséges módosításokat minden tulajdonosnak ingyen elvégezték a DMC viszonteladói. (Zárójelben jegyzem meg, hogy mivel a visszahívás hivatalos időpontja '82 február 1. volt, a DMCL pedig február közepén csődgondnokság alá került, elég sok autón nem végezték el a javításokat. Ahol pedig elvégezték, ott a DMC jó eséllyel már nem tudta kifizetni a márkakereskedők munkáját.)

És tudjátok mi az igazán durva? Lehet, hogy ti már nem is emlékeztek rá, de én most, hogy elolvastam ezt, rájöttem hogy:

1. Nekem ez nincs megcsinálva.

2. Volt is belőle gondom. Írtam is róla itt és itt.

Ráadásul soha nem értettem, hogy miért van néhány autón ez az extra védőlemez. Azt hittem, hogy talán ujjbecsípődés ellen, de felesleges biztonsági intézkedésnek gondoltam. Ma is tanultam valamit.

Múlt héten már írtam, hogy mennyire nehezen jutottam el eddig az olajcseréig. Múlt péntekre viszont eldöntöttem, hogy ha hóvihar lesz atomtámadással karöltve, akkor is megyek, mert ha most is elnapolom, akkor a hétvégi találkozóra lehet, hogy még a régi olajjal megyek. Azt pedig nem szerettem volna.

Természetesen útközben zuhogott az eső, de mivel egész márciusban még ez volt a legjobb pénteki időjárás, ezért nem problémáztam rajta. Gondoltam legalább letesztelem az autót, hogy még mindig beázik-e. Ezért aztán már kora reggel ott voltam a szervizben és elég hamar neki is álltak a tennivalóknak. Semmi különleges dolog nem volt, csak olaj és légszűrő csere. A kézikönyv szerint 12000 kilométerenként (7500 mérföld) kell olajat cserélni, amit én nagyon ritkán (értsd: soha) nem érek el egy év alatt. Ezért aztán minden év elején cserélem az olajat kilométertől függetlenül. Légszűrőt meg két évenként, bár ez még nem egy olyan nagy szokás, mert eddig kétszer cseréltem, szóval ez inkább csak terv, hogy ezentúl így lesz.

A légszűrő még nem volt annyira elkoszolódva, bár azért megérdemelte a cserét. A koszosabb felét le is fotóztam, hogy majd legyen referenciám két év múlva. Az olajjal kapcsolatban pedig mindig meglepődök, hogy milyen sok van benne. A szerelő már rutinosan két vödröt hozott, majd egy idő után cserélte őket. Miután rendesen kicsöpögött minden sikerült 8 litert beletöltenie, ami szerintem rettenetes mennyiség. A Passat két olajcserét kihoz ennyiből.

Meg ha már ott voltunk úgyis az autó alatt, megnéztem, hogy milyen is lett a Vurdon festése. Szerintem éppen jó. Nem csilli-villi, egyesével homokszórt lekadmiumozott, hanem csak tisztességesen lekezelt és kész. Fotót nem nagyon tudtam csinálni róla, mert a víz még mindenhol csillogott az autón és sötét is volt, de azért itt nagyjából látszik, hogy mi is lett az eredmény.

Ezen túl már csak nézelődtem, reggeliztem és végül kifizettem 14000 Ft-ot, amiben benne van a 8 liter 10W40-es olaj is. Ja igen, még valami. A "Milyen olajat rakjak a Deloreanembe" téma instant flamewar a dmctalkon és a DML-en. Ha pedig még az olajcsere gyakoriságát is belevesszük, akkor garantált a több tíz oldalas vita. A szervizkönyvvel nem nagyon foglalkoznak, a hittételek sokkal fontosabbak ilyenkor. Az egyik véglet nagy nehezen 10000 mérföldenként cseréli az olajat, a másik pedig 2000 mérföldenként már retteg, hogy mi lesz. Az olajtípus még egy jó téma, mindenki másra esküszik, de motorhibája nem volt még senkinek sem az elmondások szerint. Ez mondjuk szerintem azért van, mert ez a motor nagyon strapabíró és igénytelen. A szervizkönyv szerint a mi éghajlatunkon a következő olajfajtákat lehet használni: SAE 10W/20, 10W/30, 10W/40, 15W/50, 20W/40. Semmi más egyéb kritérium nincsen megadva és amikor Eddel beszéltem róla ő is csak legyintett. Legyen benne valami és jó lesz.

Végül pedig már csak egy dolog van. Hazafelé menet olajszagot éreztem. Egyből nekiálltam körbeszagolni, hallgattam a motor hangját, a váltót, figyeltem mindent. Aztán rájöttem, hogy a kezem az olajszagú, mert természetesen mindent megtapogattam amíg a szervizben voltam. Szép dolog a paranoiával súlyosbított autóhipochondria, ugye? :)

(Mellesleg beázik, bár van egy ötletem, hogy miért.)

Alakul a hétvégi találkozó. Azt már mondtam két hete, hogy április 6-án (most szombaton) tartjuk évadnyitó találkozónkat a VW Scirocco klubbal közösen a Felvonulási téren, kb. déltől. Azóta viszont úgy tűnik, hogy 1-2 Lotus Esprit is érkezik majd, valamint jó eséllyel a Rozsdakupac Magazin és a veteranpark.hu egy szerkesztője is tiszteletét teszi. Ezen kívül egyéb programok is lesznek majd, úgyhogy aki tud, jöjjön! Remélhetőleg jó idő lesz, de legalább nem olyan katasztrofális, mint ami eddig volt.

Egy újabb probléma is adódott, amikor kiderült, hogy John bírósági ügyei komoly negatív hatással vannak Christina karrierjére nézve is. A modellségből már kezdett kiöregedni (34 éves volt akkor), de a televíziós szereplései megszaporodtak, (Ekkor kapta meg az A.M. Los Angeles talkshow egyik műsorvezetői székét.) és filmekben is feltűnt. Ebben az időszakban Christina ajánlatot kapott, hogy szerepeljen az Optica cég marketingkampányában, amit ő nagy érdeklődéssel fogadott. A cég Beverly Hillsben tartotta meg a sajtó számára a kampánynyitóját, ahova Christina is hivatalos volt. Amikor visszajelzett, hogy akkor mennek, a cég szólt, hogy jó lenne, ha csak egyedül jönne. John nem kívánatos személy lett.

Végül a per augusztus 16-án ért véget, amikor is Johnt minden vádpont alól felmentették. A pillanatnyi megkönnyebbülést azonban nem követte hosszú nyugalom. Szinte azonnal kiderült, hogy John további perek elé néz a csődbe ment cég gazdálkodásával kapcsolatban, amik még évekig fognak tartani. Christinának pedig ehhez már nem volt ereje.

A per alatt a család Los Angelesben, Christina szüleinél lakott, de amikor vége lett, azonnal albérlet után néztek, mert Christina Los Angelesben kapott munkát. Oda azonban Christina már csak egyedül költözött el a gyerekekkel. John kérlelte, hogy adjanak még egy esélyt a házasságuknak, de Christina mindenképpen külön akart menni egy időre, amíg leülepednek a dolgok. "Egyikük sem csinált jelenetet, nem utálták meg egymást, csak megpróbálják külön és majd meglátják, hogy így hogyan működik." - mondta egy közeli ismerős.

Ekkor még nem váltak el, megpróbálkoztak a házassági tanácsadással is, de kicsivel később már nem volt reménye a kapcsolatuknak. Az ismerősök sem nagyon biztatták Christinát. Szerintük John megbukott és a karrierje csúcsán levő Christinát ez után már csak visszafogná. Végül ő is meggyőzte magát. "Amikor Johnnak szüksége volt rá, én ott voltam és semmit sem kérdeztem. Most a magam dolgaival kell foglalkoznom." A válást végül 1985 áprilisának elején mondták ki. A válással John mindent elvesztett. A cége tönkrement, a pénze ügyvédekre ment el, a hírneve romokban hevert és még a családja is elhagyta.

Végül pedig még van két fontos dolog. Az első, hogy voltak, akik az egész válást csak színjátéknak gondolták azért, hogy Delorean vagyonának egy részét átmentsék az egykori feleség biztonságos bankszámlájára, ahonnan a hatóság már nem tudja levenni akkor, amikor majd Johnnak fizetnie kell a következő perek utáni büntetéseket.

A másik pedig, hogy Christina 1981-ben megismerkedett Anthony Thomopoulos médiamogullal, az ABC Broadcasting Group elnökével, akinek a csatornáján később megkapta a korábban már említett A. M. Los Angelest. Ővele később elég jól összebarátkoztak. Olyannyira, hogy 12 nappal azután, hogy kimondták a válását John Deloreannel, össze is házasodtak, akitől később két lánya született Arianna és Alexandra. A gyors esküvőt Christina családja nem nézte túl jó szemmel és fia sem jelent meg a rendezvényen. Jelenleg férjével és családjával Los Angelesben lakik és ékszer és bútortervezéssel tölti az idejét.

Zachary ekkor már az apjánál lakott. Kettejük kapcsolata John haláláig normális maradt, bár nagyon ritkán találkoztak, igaz mindkettőjükben maradt tüske a másik vélt vagy valós viselkedése miatt.

Hát most azért bajban voltam, hogy mit írjak. Jellemzően márciusig tartanak ki a nyár során elrakott konzervek, amikkel át lehet vészelni a rossz idő miatti állást. Most viszont március vége van, esik a hó, én pedig továbbra is kalandnélküliségre vagyok kárhoztatva. Ráadásul már majdnem egy hónapja tologatom a Delorean olajcseréjét is, mert minden hétvége esélytelen a programok vagy az idő miatt. Emiatt aztán pár kisebb történet jön a dmctalkról, a világ szerencsésebb feléről, ahol jobb az idő.

Nem rég elmentem a helyi festékboltba és megmondtam az eladónak, hogy szeretnék festéket venni. Megkérdezte, hogy milyen festéket szeretnék, erre én odaadtam neki egy papírt a festék kódjával. Átnézte a könyveit, majd azt mondta, hogy ez a festék a Deloreanek lökhárítójához való, majd megkérdezte:

- Van-egy Deloreaned?

- Igen, van. - válaszoltam.

- Egy Delorean Delorean?

- Igen. Egy Delorean Delorean.

- Egy Delorean Delorean Delorean?

- Igen, egy Delorean Delorean Delorean.

Majd odahívta az másik eladót és azt mondta:

- Képzeld Joe! Ennek a fickónak van egy olyan autója ami a Karate kölyökben is volt!

LEVY

Ma 3,5 mérfölden keresztül egy VW kisbusz követett. Nem egy akármilyen busz, hanem egy világos kék 2-es Transporter ködlámpákkal a lökhárítóján. Kíváncsi vagyok, hogy ő is annyira nevetett-e mint én. :)

thirdmanj

Éppen Winters lakónegyedeiben mentem, amikor pirosat kaptam. A balra kanyarodó sávban voltam, amikor mellém gurult egy fickó egy elég lestrapált autóval (slammed Suburban). Láttam, hogy kihajol az ablakán, vadul integet és kiabál. Csodás - gondoltam. Vagy ég a motor vagy megint kapok egy újabb elmés beszólást. Viszont mivel nyilvánvaló volt, hogy látom, leeresztettem az ablakot.

- Hé, Kell egy szerelési kézikönyv ahhoz az izéhez?

- Ha ha ha. Nem. Jól működik, köszönöm.

- Komolyan mondom! Gyere utánam!

Végül is miért ne? Elég sokan vannak az úton, úgyhogy nem hiszem, hogy a saját unokái szeme láttára fog meggyilkolni, akik ott ülnek mögötte. Ezért aztán követtem úgy fél kilométert a házáig, ahol kiszálltunk és elmondta, hogy neki is volt Deloreanje, de a 90-es években átállt a furgonokra.

- Na várjál, van neked valamim! - majd eltűnt a garázsában és körülbelül fél perc múlva ezekkel jött ki.

Eredeti és teljes 30+ éves DMC szerviz és alkatrészkézikönyv. Miután elbeszélgettünk kiderült, hogy tényleg volt neki Deloreanje és egy nagyon jó fej fickó. Így hát az, ami egy negatív előítéletnek indult, egy pozitív tapasztalattal végződött.

jawn101

Gyakorlaton voltam a múlt héten és beszélgettünk egy kicsit a többiekkel. Feljött témaként az is, hogy az álló autókban milyen meleg szokott lenni és azt mondtam, hogy egyes autókban nyáron akár 200F fok (kb. 97C) is lehet. Erre az egyik fickó rákérdezett:

- Miért, mid van neked? Deloreaned?

Erre kiraktam elé a kulcsomat.

DMCVegas

Lássuk csak, mit is kérdez az átlagember (némi tájékozottsággal felszerelve) a Deloreanről:
- Hol van a fluxuskondenzátor? (He-he, de jó, ezt még sosem hallottam. Egyébként tegnap fogják beépíteni. Hö-hö.) (Ez pár embernél kiveri a biztosítékot, nem tudják értelmezni és odébbállnak.)
- Alumínium a karosszéria? (Üvegszálas, de rozsdamentes acélpanelek vannak rögzítve rá.)
- Az ajtókat te alakíttattad át ilyen felfelé nyílóra? (Szerinted?! Egyébként nem.)
- Tényleg csak 2 literes a motorja? (2.85L V6, és nem Ford, hanem Renault. Vagy Volvo, mert úgy jobban hangzik.)
- Hány lóerős? (137 elvileg, valójában ki tudja...)
És elérkeztünk a streetracerek legfontosabb kérdéséhez:
- Hogyan gyorsul? 

Na hát erre a kérdésre adok választ az alábbi bejegyzésben.

Elmélet

Hogyan lehet megmérni egy autó gyorsulását?

Először is van a ruszki módszer: beül melléd az asszony (ha ilyened nincs, akkor a haverod), kezében stopperóra, te ráüvöltesz, amikor elindulsz, hogy "most!", aztán megint, amikor elérted a kb. 100 km/h sebességet (a kilométeróra szerint - v1.0 -, vagy ha kicsit fejleszteni akarsz rajta - v1.1 -, a GPS szerint).

Van a Hi-Tech módszer (v2.0): az autó OBD2 portjára rákötöd a laptopodat (esetleg a telefonodat bluetoothon keresztül) és az méri meg helyetted. Kár, hogy az OBD2 port még sehol se volt 1981-ben, így a Deloreannél ez kiesik.

A harmadik módszer a ruszki módszer továbbfejlesztése (v1.2): a telefonod méri meg helyetted a gyorsulást. Androidra meg iOS-re is létezik jó pár program, ami erre elvileg képes. De csak elvileg, mert láthatjuk majd, hogy jó nagy baromságokat tudnak mérni.

Előkészületek

Mivel - ahogy említettem - a Delorean nem rendelkezik ODB2 porttal, ésszerű módszerként a telefonos mérés (v1.2) maradt. Viszont nem úgy van az, hogy a (mérnök)ember csak úgy nekiugrik oszt' leméri oszt' jó. Kalibrálni kell a programokat, azaz megnézni, melyik a legjobban használható.

Ennek a következőképpen fogtam neki: letöltöttem mindkét iPhone-omra (3GS és 4S) a Dynolicious és a gtac nevű programot, a ZTE Blade nevű androidos telefonomra meg a Racing Tester nevűt (illetve másokat is, de ezekről már első indításkor kiderült, hogy használhatatlanok).

Az első kalibráló méréseket egy Honda Civickel végeztem (az autóról később). Ehhez feltettem a szélvédőjére 3 db tapadókorongos telefontartót a 3 fent említett telefon részére (ha csúszkál a telefon, meghamisítja a mérést). Ezután rácsatlakoztattam a laptopomat USB-kábel segítségével az OBD2 portra, és elindítottam a ScanMaster ELM nevezetű szoftvert. Ebben kiválasztottam a Power/Acceleration Test/Measurement részt, beállítottam, hogy 100 km/h-ig vagyok kíváncsi az eredményre (Max Speed 100).
Ezek után következhettek a mérések (ezeket természetesen forgalomtól elzárt területen végeztem, szigorú biztonsági szabályok betartásával).

Kalibráló mérések

Honda Civic

Tehát azt akartam kideríteni, hogy a Dynolicious, a gtac, vagy a Racing Tester eredményeinek lehet-e hinni. Az alábbi ábra alapján látszik, hogy a Dynolocious közelíti meg a legjobban a valóság eredményeit, de csak akkor, ha az iPhone 4S-en fut, mert a 3GS egészen más adatokat mér. A gtac eredményeit végül fel sem raktam, mert az előzetes teszt alapján kiderült, hogy a fasorban sincs, 15, 18 meg 25 másodpercet mért akkor, amikor a többi az ábrán láthatókat. 

Honda Civic 1.8 gyorsulás

Jelmagyarázat:

obd2c: az OBD2 eredményei korrigálva (ez a Honda esetén megegyezik az OBD2 eredményeivel, azaz nincs korrigálás)
zte: Racing Tester nevű program a ZTE Blade telefonon (Android)
3g: Dynolicious nevezetű program az iPhone 3GS-en
4s: Dynolicious nevezetű program az iPhone 4S-en

Az autó tehát: Honda Civic 2006 1.8, 140 LE, 174 Nm és elvileg 8.9 s gyorsulás, de manuális váltóval. Ebben viszont az iShift nevű robotizált katasztrófa teljesít szolgálatot, amit elvileg a 100-as gyorsuláshoz úgy hangoltak, hogy 59-nél és 101-nél vált kettesbe illetve hármasba óra szerint, de a valóságban a 101 csak 95 körül van, tehát a 100-as gyorsulás eredményét szép ügyesen lerontja a második váltás is (még igazán engedhetné neki 7000-ig, de 6500 körül felvált). A mérések alapján egyébként 11.5 s-nek gondolom a Honda gyorsulását 100-ra.

Dodge Magnum

Na de lehet véletlen is, hogy a Dynolicious az iPhone 4S-en egészen hasonló eredményt ad, mint a ScanMaster ELM, úgyhogy kiróbáltam egy Dodge Magnumon is.

Dodge Magnum 5.7 gyorsulás

Jelmagyarázat:

obd2c: az OBD2 eredményei korrigálva (beszorozva 100/101-gyel)
zte: Racing Tester nevű program a ZTE Blade telefonon (Android)
3g: Dynolicious nevezetű program az iPhone 3GS-en
4s: Dynolicious nevezetű program az iPhone 4S-en

Az ábrán látszik, hogy itt is az derült ki, hogy teljesen jól korrelál a kettő. Az első alkalommal szépen kipörgött a hátsó kerék, azért lett ilyen gyenge az eredmény, de utána sikerült jobban eltalálni, hogy mennyire kell taposni induláskor a pedált (van kipörgésgátló a kocsiban, de nem nagyon tud mit kezdeni ekkora nyomatékkal, leginkább csak jelzi utólag, hogy kipörgött). Az utolsó előtti mérés valószínűleg azért mutat gyengébb gyorsulást, mert emelkedőn mértem (természetesen mindkét autóval ugyanazon a hat helyen zajlott a mérés).

Ez az autó egy igazi vadállat: Dodge Magnum 2005 5.7 V8 HEMI, 350 LE, 530 Nm és 6.4 s gyorsulás. Ehhez képest nekem sikerült 6.24 s-t (korrigálva) mérni egy esetben, gondolom itt a lejtő segített.

Tehát a Dynolicous az iPhone 4S-en ad kb. jó eredményeket, de az látszik, hogy be kell szorozni 0.90 és 0.97 közt egy konstanssal. Én úgy döntöttem, hogy a Delorean esetében ez 0.93 lesz, mert a gyorsulása a Hondáéhoz áll közelebb (minél jobban gyorsul az autó, annál nagyobb számmal kell beszorozni, azaz annál kevesebbet kell korrigálni rajta - azért választottam a 0.93-at, mert a Honda esetében ez volt a legnagyobb szám, és nem akartam túl sokat "csalni").

A méréshez előkészületként még megmértem, hogy amikor a ScanMaster ELM 100-at mér az autó sebességének, a GPS-ek (ezeknek hiszek, hogy jó értéket mutatnak) mennyit. A Honda esetében nem volt eltérés: a ScanMaster és mindhárom telefonban a GPS is 100-at mutatott akkor, amikor az autóban az óra 106-ot. A Dodge viszont csal egy kicsit: amikor az óra kb. 103-at mutat (analóg, így nem tudom a pontos értéket), akkor a GPS-ek 100-at, az OBD2 port viszont már 101-et. Azaz minimálisan rosszabb értékeket mér gyorsuláskor az ELM, ugyanis nem 100-ig, hanem 101-ig méri a gyorsulást, így ezzel visszaszoroztam az értékeket (az ábra magyarázatában innen a 100/101-es szorzó). (Zárójelben azt is megjegyezném, hogy minden, Európában forgalomba helyezett autó kilométerórája csal pár százalékot azért, hogy a Zemberek lassabban vezessenek.)

Delorean DMC-12

Ezek után nem maradt más hátra, mint megmérni a Delorean gyorsulását is a Dynolicious programmal az iPhone 4S-en. Persze azért megmértem a másik két telefonnal is a gyorsulást, mert elfértek az ablakon, de az említett eredményeket lehet mérvadónak venni.

Amit az én Deloreanemről tudni kell ehhez a témához kapcsolódóan:
1. automataváltós (3 sebességes Renault 4141 váltó), a váltóvezérlést újra kellett forrasztani
2. nincs benne katalizátor (kiszedték)

Delorean DMC-12 2.8 gyorsulás

Jelmagyarázat:

obd2c: az iPhone 4S-en futtatott Dynolicious program eredményeiből számolt adatok (visszaszorozva 0.93-mal)
zte: Racing Tester nevű program a ZTE Blade telefonon (Android)
3g: Dynolicious nevezetű program az iPhone 3GS-en
4s: Dynolicious nevezetű program az iPhone 4S-en

Ami tisztán látszik: a Wikipedián megadott gyári adat (8.8 s 0-60 mph-ra, azaz 0-96.5 km/h-ra) esélytelen, de a Road & Track méréséhez (0-60 mph-ra 10.5 s, 0-100 km/h-ra kb 11.2 s) egészen közeli számokat kaptam. A 4. mérésnél valami bibi lehetett, talán nem nyomtam az elején a gázt eléggé, amikor már megmozdult az autó.  

Mindenesetre én ezek után úgy fogom reklámozni a kocsit, hogy 11 s alatt gyorsul százra automataváltóval, katalizátor nélkül.

Az április 6-i találkozóhoz pedig a következőképpen kapcsolódunk: megbeszéltem Siddel, hogy jó idő esetén április 6-án a felszabadulási téri találkozó után (ugyanott, ahol én mértem - közel Budapesthez) megmérjük az ő kocsijának a gyorsulását is (5 sebességes manuális váltó és katalizátor). Aki akar, jöjjön ki, jó buli lesz! Lesz kaja, pia, nő, mármint ha hoztok, és elkészül majd egy videó is amin az én kocsimmal felgyorsulok 88 mph-ra! (Sid kocsijában csak 85 mph-ig van skálázva a kilométeróra, így az övé erre alkalmatlan.)

... hogy John Deloreannek 8%-os részesedése volt a San Diego Chargersben, de 1975-ben eladta a részvényeit, mert a klub drogügyekbe került és úgy gondolta, hogy ezzel rossz példát mutatnak az ifjúságnak.

Nagyon régóta van már felírva ez a téma és nagyon régóta tologatom. Valahogy nem bírtam rávenni magam, hogy nekiálljak, pedig John Delorean életének ez volt a sajtó által is aktívan közvetített utolsó mozzanata, ami után eltűnt a reflektorfényből. Utána is készült vele pár interjú, de ezek mennyisége már nem volt mérhető a korábbi évekhez. Jöjjön tehát Delorean harmadik válásának a története. A témából adódóan ez eléggé női magazinos téma lesz, de hát nem lehet mindig a gyártásról beszélni. Az előző feleségekről már írtam itt, Christináról pedig itt.

Azt mindenek előtt le kell szögezni, hogy John Delorean és Christina Ferrare házassága már '82 elején is válságban volt. Mégpedig azért, mert John eleinte nagyon sokat dolgozott, a cég(ei) miatt, majd azért, hogy elkerülje a csődöt a DMCvel. Ezek miatt pedig nem maradt ideje a családjára. Aztán az idő előre haladtával a helyzet még rosszabb lett és Johnnak egyre hosszabb kimaradásai voltak. Volt olyan, hogy azt mondta, hogy négy napos üzleti útra megy Kaliforniába, de csak tíz nap után jött haza. (A család a keleti parton lakott New Jerseyben) Amikor pedig otthon volt, akkor is egész nap a dolgozószobájában ült és különféle akták, papírok, kimutatások felett görnyedt. Volt hogy csak enni jött ki, de akkor is rossz kedvű volt és amint lehetett, már ment is vissza dolgozni. Ezek miatt Christinának már olyan gondolatai is voltak, hogy Johnnak esetleg szeretője lehet. Erre semmi bizonyítéka nem  volt, csak az érzés, hogy John valamit eltitkol előle. Amikor beszélni próbált ezekről a dolgokról, soha nem kapott választ, emiatt pedig sokat szenvedett és úgy érezte, hogy John kizárja őt az életéből.

Az sem segített, hogy Delorean a cég miatt sokszor elfelejtkezett a közös programokról is. Egyszer Christina egy partit rendezett a család gazdag és befolyásos barátainak, John pedig több óra késéssel ért csak haza és akkor derült ki, hogy az egész kiment a fejéből. Olyan is volt, hogy John annyira hidegen viselkedett Christinával, hogy ő sírva felrohant a hálószobába, az ágyra vetette magát és szó szerint belebetegedett a helyzetbe. Azt hitték szívrohamot kapott, de az orvos kiderítette, hogy "csak" pánikrohama volt.

Kettőjük kapcsolata 1982 őszén érte el a mélypontot. Christina már ki is nézte, hogy melyik bútorokat fogja vinni, amikor elköltözik, amikor jött október 19, ami minden megváltozott. Johnt letartóztatták kábítószer csempészésért és hirtelen minden a helyére került. Kiderült, hogy nincs más nő John közelében és egyértelművé vált, hogy John miért nem beszélt sok mindenről. Ezen kívül pedig lett közös céljuk és egy dolog amiért együtt harcolhattak. Így aztán az az érdekes helyzet állt elő, hogy a per meghosszabbította a házasságukat, pedig az lett volna a logikus, ha emiatt még hamarabb szétmennek.

Ahogy Christina a barátjainak is mondta - "Tudom, hogy ártatlan. Most nem hagyhatom ott. Hogy nézne az ki? Most van rám a legnagyobb szüksége és én vele együtt fogom ezt végigcsinálni." A tárgyalások 1984 márciusában kezdődtek és öt szenvedésekkel teli hónapig tartottak, ami alatt Christina teljes erővel támogatta férjét. Az összes tárgyaláson ott volt és különféle szimpatikus lépésekkel nagyban segítette a védelmet. "Habár a külvilág felé az erős és szerető feleség képét játszotta, a valóságban nagyon szenvedett és szinte kibírhatatlan érzelmi stresszt élt át." - mondta egy másik barát.

Habár a közös küzdelem közelebb hozta őket, a folyamatos stressz miatt mégis eltávolodtak. Fél évig az egész életüket a per tette ki és mikor kijöttek az aznapi tárgyalásról, akkor egyszerűen nem volt mit mondaniuk egymásnak.

Folytatás, jövő pénteken.

Azt szögezzük le rögtön az elején, hogy ez egy olvasást ösztönző, berántós cím. Nem tudom, hogy lesz-e ilyen kocsim valaha. Ez még nem egy lejátszott meccs. Ez az írás inkább arról szól, hogy tudok-e érvelni amellett, hogy ha lesz, akkor miért lesz, és ha nem, akkor annak mi az oka.

Pár éve még fel sem merült volna ez a kérdés. Olyannyira nem, hogy majdnem lett is egy DMC-m. Persze egy "majdnem"-et ide citálni nem sok értelme van, de tény, hogy nem a pénz vagy a logika állt a vásárlás útjába. Akkor más volt a helyzetem minden szempontból. Ha nagyon akartam volna, lett volna rá pénzem szerencsére, de sajnos nálam józanabb emberek véleményét is kikértem ebben a dologban. Lebeszéltek róla. Vettem hitellakást, milliókért felújítottam, a maradék pénzt pedig egy egyszerűbb hobbiautóba öltem. A lakás azóta nincs meg, a milliós felújítás eredményét az új tulajdonos élvezheti, a több évig tartó magas fizetésem emléke pedig már csak halványan dereng. Hiba volt. Jó nagy. De sajnos muszáj magunknak megszívni amit kell, hogy aztán elnevezhessük tapasztalatnak. Közben a nálam sokkal bátrabb -- és úgy tűnik -- eltökéltebb Sid bevásárolt magának egy DMC-t. Kicsit olyan volt, mit egy elégtétel. Ha nekem nem is sikerült egyelőre, van itt egy fickó, aki megvette és nem is szigeteli el a habzó szájú rajongóktól, hanem tetézi is a bajt azzal, hogy klubot hoz létre, blogot vezet és találkozókon ereszti egymásnak az egyre növekvő idiótahordát. A helyzetem ezzel a kocsival valahol itt változott meg. Már nem csak egy elérhetetlen bálvány volt az internetről, hanem egy igazi benzint égető, gumit koptató, szagos és csillogó autó. Na jó, szobor. Kezdtem látni a hibáit, csodáltam az elképesztő apróságait és rácsodálkoztam a döbbenetes elnagyoltságaira. Egyre jobban szerettem, és egyre jobban birtokolni akartam. Van egy mondás, miszerint, ha szeretnél egy Delorean-t, akkor élj úgy, hogy lehessen -- vagy valami ilyesmi...

Ha ez azt jelenti, hogy spórolják rá évekig, vonjak meg magamtól egyéb élvezetes dolgokat, akkor köszönöm nem! Én nem vagyok ilyen. Tök jó lenne, ha elmondhatnám, hogy évekig spóroltam, összejött 5-6 millió forint és boldogan megveszem a verdát. Pont így lenne, ha nem kezdenék két millió forinttal a zsebemben két milliós hobbiautókat nézegetni. Vagy ha esetleg kibírnám "négyig", akkor a négymilliós érteken nézegetnék valami egyéb kocsit. Sajnos általános autóbuzi vagyok. Persze a szívem közepe a DMC, de nagyon könnyen tudok elcsábulni szinte bármi iránt, amit 1970 és '85 között gyártottak. Tehát a legprózaibb oka, amiért nem lesz Delorean-em, az a pénz. Valamikor egy nálam okosabb ember azt mondta, hogy "ha érdekelne a pénz, már gazdag lennék". Ez azon felül, hogy jól hangzik, azért hordoz némi igazságot is. Néhány éve, mikor már tisztában voltam azzal, hogy biztosan nem fogok spórolni az autós álmomra, egészen hitvány módon elkezdtem keresni a kocsi hibáit. A legnagyobb negatív élmény Szlovákiában, Bopat garázsában ért. Persze szó sincs igazi rossz dologról, inkább végre kézzelfogható bizonyítékot kerítettem arra, hogy miért is rossz ez a konstrukció. Láttam a törött műanyag "kasznit", a rozsdamentes elemek alatt megbúvó időzített bombát. Végre! Végre egy igazi kifogás a megvásárlás ellen! Egész jól el is voltam ezzel az elmélettel tavaly nyárig. De sajnos az igen ingatag alapokon nyugvó állatságomat Deloman törte darabokra. Értő hozzáállással, szakemberek gondosságával a műanyag elemek gyári minőségben javíthatóak. Na szép! Most akkor mit találjak ki? Semmi sem jutott eszembe a mai napig sem. Pedig olyan jó lenne egy újabb kifogás... 

A helyzet ma az, hogy tán' jobban vágyom rá mint valaha, de megvenni a mai helyzetemben nem akarom és nem is tudom. De van remény. Egy elég szórakoztató telefonbeszélgetésben Sid biztosított engem, hogy ha kedve támad elajándékozni a vasat, akkor első leszek az esélyesek sorában. És mi van a címben leírt kérdéssel? Soha se mondd, hogy soha! Lesz DMC-m.