Két dolog van a hétre.
Az egyik, hogy nálam vannak a pólók, aki eddig nem vitte el, az jelentkezzen nálam a címével és véges időn belül postázom mindenkinek.
A másik pedig, hogy lezárult a goldenblog szavazás és meglepetésemre az erős középmezőnyben végeztem. Nem számítottam rá, úgyhogy örülök. :) Köszönöm annak, aki rám szavazott.
Az előző részben már említettem (nem szoktam, de most ajánlom az előző rész átolvasását), a 20104-es VINt, most erről az autóról és a 20105-ösről írnék egy kicsit többet. És ezúttal egy kis zene is lesz:
Ez a két autó azért híres, mert ez volt a két legutoljára gyártott Delorean. Persze ez azért egy kis kifejtést igényel, hogy hogyan lehet egyszerre két autó az utolsó. Hát úgy, hogy a 20104 az utolsó Írországban gyártott, a 20105 pedig az utolsó egyáltalán gyártott Delorean. Először akkor a 20104:
Ezt az autót már a Consolidated (KAPAC utód) adta el 1985-ben. A Stainless Steel Illusion szerint Jeff Abramsé volt, de az autó papírjai szerint soha nem volt a nevén és hamarosan új tulajdonoshoz került. Az új tulajdonos Austinben, Texasban lakott és elég ritkán vezette a gépet. Ő is eladta kicsit később és így került egy John Houghtaling nevű ügyvédhez DMCH-s közvetítéssel, akiről már szóltam az előző részben. Ő, miután segített Tony Ierardinak megvenni a Proto-1-et, végül a 20104-et is eladta neki, így jutottunk végül ehhez a bejegyzéshez.
A 20105-ös néhányatoknak ismerős lehet, mert ez bizony az egyik aranyból készült Delorean. Ezt az autót, ahogy az előző linken is írtam 1983 elején építették át az USÁban a Consolidatednél a maradék arany alkatrészekből, tehát végülis ez a legutolsó Delorean. A Big Lots áruházak promóciójára használták. Igazából csak az egyedileg gyártott jobb ajtó miatt lett 1983-as, mert a szerelés többi része 1982 december 24-ére véget ért és az autó eredetileg acélkülsővel rendelkezett. Érdekesség, hogy habár a VIN száma az utolsó, maga az autó sokkal korábbi. Ezt támasztja alá az alváz (2XXX) és motorszáma is. Ez amiatt lehet, mert az utolsó - főleg a '83-as - autók esetében már azokat az alkatrészeket használták a munkások amiket találtak és nem azokat, amelyek a legújabbak lettek volna, valamint a valami okból félrerakott autókat is kijavították. Ez is egy ilyen lehetett.
... Nos, nem csak azért, hogy végre én is írjak valamit: íme.
Az autóm megjárt pár szervizt, mire eljutott oda, ahol most van. Ugyanis már hazaút közben éreztem, hogy nem százas az autó sok szempontból (pl. valami hülye tönkretette a lámpakapcsolót, illetve a fék meg inkább "fake"). Ezért kb. egy-két hét vacillálás után elvittem Tatabányára, ahol a haverom az üzletvezető egy autókereskedésben és -szervizben.
Elláttam őket a szükséges infókkal a kocsi általam felismert hibáiról, majd megrendeltem a közösen "kiegyezett" alkatrészeket: tömítést az automataváltóhoz, a hátsó fékhez, meg persze az új lámpakapcsolót.
Kb. 2 hét volt, mire megérkezett a cucc, ezalatt hozzám is megérkezett az automataváltóhoz az olaj, amiből - mivel nem találtam releváns információt - 10 litert rendeltem, és amiből meg is maradt vagy 7 liter.
A hűtéssel baj volt, fogyott a hűtővíz, ezt már az Adrian is mondta, adott is 4 liter fagyálló+ desztvíz keveréket, amiből a 2000 km-es út alatt kb. 2 decit bele is kellett önteni a tartályba. Na ennek örömére szétszedték az egész hűtőrendszert, hogy megnézzék, hol ereszt, de végül a nyomáspróba sehol sem talált hibát, úgyhogy miután összeraktak mindent (ez eltartott vagy 1 hónapig), elhoztam a kocsit úgy, hogy Tatabányán még tele volt a hűtővíztartály, viszont Budapesten üres, és erre úgy jöttem rá, hogy a hűtővíz hőfoka csak ment fölfelé, amíg ijedtemben le nem állítottam a motort.
Ez természetesen egy nappal azelőtt volt, hogy elvittem volna honosítani Zalaegerszegre a kocsit, amit így szépen lemondtam, és másnap legurultam a kocsival a Renault Baumgartnerbe, ugyanis az itt van az közelben, és gondoltam, ha már PRV V6-os motor van a kocsiban, talán értenek is hozzá.
Begördültem a kocsival a szerviz ügyfélparkolójába, egyből odagyűlt vagy 4 szerelő bámulni, aztán amikor beállt a kocsival a szerviz munkafelvevője (azt mondta, teljesült az álma, hogy vezethette a kocsit), még vagy 4-en, és először nézték, majd nekiestek, szétszedték a hűtővíz csöveit, meg a légtelenítő csavart is kinyitották, majd járatták a motort kb 20 percig, és közölték, hogy hengerfejes.
Aha, csodálatos, de akkor hogy tudtam vele 2000 km-t jönni? Mázlim volt. Na ja.
(Ekkorra már a Baumgartner Zsoltika is ott lébecolt az autó mellett, na mondom (na jó, inkább: gondolom), legalább látsz normális autót is, nem csak ezeket a szar Rönókat meg a Formula-1-es szekereket.)
Itt kicsit megtorpant a javítás, gondolkodtam, "hát én immár kit válasszak", először Érdre akartam vinni a Gyurihoz, de ő valahogy eltűnt, így aztán a Zsiga által ajánlott Zsolt lett a befutó, szóval el kellett trélerezni a kocsit Óbudára.
Itt van most is a kocsi, a hűtéssel az volt a baj, hogy idióta módon rakták össze (nem tudom, hogy ez Tatabányán, vagy a Baumgartnerben történt így, ki-ki döntse el maga), most működik, meg a légkondi is. Viszont a hátsó lámpa csak akkor kapcsol be, ha bekopogok rajta, a féklámpa ha felvillan, elalszik a helyzetjelző, meg ilyen kis apró dolgok, valamint a hátsó felfüggesztés nagyon rondán kopog, ja, és a Zsolt megmondta nekem, hogy azért olyan rohadt büdös a kocsi, és azért csattog (kicsit olyan VW Bogár-hangja van), mert el van repedve a leömlő.
Ezeket megcsinálják, aztán végre lesz egy szinte perfekt Deloreanem, csak jönne már el az a nap, és aztán következik majd az igazi kálvária, a honosítás, E-rendszám, hasonló nyalánkságok.
Megint egy elméleti bejegyzés következik, viszont talán egy kicsit közelebb viszi az embert a Deloreantulajdonosság lélektanához. Nem lesz annyira kidolgozott és hosszú, mint az ars poetica volt, kb. annak a negyedik pontjának egy kiegészítése lesz, de remélem érthető, amit írni akarok.
Szóval miért éppen Delorean?
Alapvetően hülye kérdés, mert a szép az szubjektív, úgy ahogy az is, hogy valaki megkíván valakit / valamit. Viszont van azért logikus aspektusa is ennek a "szerelemnek". Erre még akkor jöttem rá, amikor még csak álom volt az autó és másoknak próbáltam logikai úton megmagyarázni a választásomat. Persze feleslegesen, de ebbe most ne menjünk bele.
A fő logikai ok számomra a Deloreannel kapcsolatos sztereotípiák hiánya volt. Én is gondolkodtam új autón, de bármi ami esetleg opcióként felmerült olyan sztereotípiákkal volt terhelt, amikkel nem akartam azonosulni. Néhány példán keresztül könnyebb elmondani, hogy mire is gondolok. Persze ezekkel a durva általánosításokkal senkit sem szeretnék megbántani, úgyhogy mindenki legyen szíves nem kiforgatni amit itt olvas, hanem annak valójában értelmezni.
Szóval ki vesz Mercedest? Az indokoltnál sokkal több a hiperpigmentált bodzaszedő, esetleg színesfémkereskedő. Nem egy kívánatos célcsoport, akihez csatlakozni szeretnék.
Audi? Sikeres menedzser vagyok, faszább mindenkinél, húzz lefelé az útról, azért villogok, te gyökér! Ahogy egy szimpatikus humorista mondta: Audista.
BMW? Hát oda még sok a hajam, kicsi a bicepszem és túlfejlett az intellektusom. Bár ha majd lemegyek gyúrni és beújítok valami művirágot, akkor lehet, de egyelőre még kösz nem.
Kép innen.
A sort még sokáig lehet folytatni kalapos bácsikon keresztül a boyracereken át az opelátorokig, de azt hiszem mindenki érti a lényeget.
Van viszont ezzel kapcsolatban egy olyan dolog, amit a klubtagok már biztosan hallottak tőlem, de talán valakinek új lesz. Az, hogy mivel a Deloreannek vagy semmilyen vagy a film miatt esetleg pozitív megítélése volt az országban, ezért azzal, hogy most párunknak lett ilyen autója mi lettünk azok, akik alakítják a sztereotípiát! Ezért kell odafigyelni arra, hogy hogyan viszonyulunk az emberekhez, mert ha valakinek az első benyomását elrontjuk a bunkóságunk miatt, akkor ő jó eséllyel az egész közösségről alkot negatív véleményt. Az pedig nem kívánatos.
Sidaries napi népnevelési előadását hallották, köszönöm a figyelmet. :)
Ismét mondom, hogy megérkeztek a pólók és dubniczkianál átvehetőek. Péntekig lesz nála, utána elhozza nekem és onnantól postán küldözgetem mindenkinek, de úgy jóval drágább lesz és nekem is sokkal több nyűgöt jelent. Szóval aki Budapest környéki, az kapja össze magát és vigye el a cuccot, ne pöcsöljön.
Arról még írtam annak idején, amikor a DMC Florida tulaja (Tony Ierardi) visszavette az általa 2007-ben eladott Proto-1-et és beállította a VIN 20104 mellé. Azóta találtam pár egyéb információt, amivel kiegészítem az eddigieket.
2007-ben azért került eladósorba a prototípus (és a VIN 502 is), mert Tony meg szerette volna venni a jelenlegi üzlete melletti telket is, hogy legyen helye a bővülésre.
Az autó a sikeres árverés után egy John O’Quinn nevű texasi ügyvédhez került, aki múzeumot szeretett volna nyitni a bő 800 autós gyűjteményének. A project haladt egészen 2009-ig, amikor egy tragikus balesetben életét vesztette és így a gyűjtemény is felszámolásra került. Eközben Houstonban eladták a VIN 20104-es Deloreant is, (amelyikről majd a következő bejegyzésben lesz szó) egy bizonyos John Houghtaling nevű fickónak, aki szintén ügyvéd volt. Ők ketten egy időben együtt is dolgoztak, anélkül, hogy egymás speciális Deloreanjéről tudtak volna. Szóval mikor O’Quinn elhunyt, Tony beszélt erről Houghtalingnak és megemlítette, hogy amennyiben jó áron lesz az autó, szívesen visszavásárolná. Tonynak végül Houghtaling segítségével sikerült visszavásárolni a prototípust, ami jelenleg 35 éves és Tony elmondása szerint kívülről tökéletes, a belső részek pedig tízből 9 pontosak.
Egyébként a Proto-1 előkerülése is egy kisebb csoda volt, ugyanis a '80-as évek elején azok a hírek terjedtek el, hogy a Lotus az összes prototípust megsemmisítette, de aztán mint kiderült, csak a második járt ilyen rosszul, az első megmaradt (az egyik fenti linken bővebben is kifejtettem, amit tudni lehet a prototípusokról).
A felfedezése James Espey nevéhez fűződik, aki egészen komoly nyomozás után derítette ki, hogy az autót a '80-as évek közepén elárverezték, tehát létezik. Ráadásul sikerült egy nevet is találni, ami után keresve megtalálta a vevőt is, akinek még mindig a tulajdonában volt az autó. Igaz, kicsit elhanyagolta, mert vagy 20 évet állt egy raktárban valahol Arizonában vagy Nevadában. Ez után vette meg Tony először az autót és rakta rendbe ahol szükséges volt.
Folytatódik az OT vizsgára felkészülés. Az első felvonás a motor kisebb felújítása volt, a második pedig a mostani kipufogójavítás. Ez után jön még a motortér befejezése és kitakarítása, végül pedig egy kis munka a tetőkárpiton. Most viszont akkor vissza a kipufogóra.
Nem árulok el nagy titkot, hogy egy harminc éves (aránylag sokat a jó meleg Floridában futott) autó kipufogója nem éppen újszerű. A Deloreané is úgy nézett ki, amire a hirdetésekben általában a "korának megfelelő" jelzőt szokták aggatni, némi egyéb hátránnyal. Ezt azért írom, mert volt ugye még márciusban egy kisebb karambolom, ami kicsit megviselte, de ez akkor még nem látszódott így kijavítani sem tudtam. Idővel viszont kiderült, hogy nem annyira patent az állapota, mint gondoltam.
Igaz megjártam közben Írországot, tehát funkcionalitásában nem voltak jelentős gondok, csak optikailag volt szükséges egy kis frissítés. Szóval így nézett ki két hete:
Egy kis magyarázatot azért fűzök az egészhez. Tehát tiszta rozsda az egész kipufogó és ami nem látszik, hogy el is van görbülve, mégpedig úgy, hogy az autó hátuljához képest nem párhuzamos. Ezen kívül ki volt lyukadva, valamint az alsó képen az is látszik, hogy milyen közel van a hővédő lemez az ékszíjakhoz és a dobhoz. Ezt kellett mindenképpen megjavítani és egy kicsit optikailag is rendbe hozni. Múlt hétfőn vittem el az autót a karosszériáshoz és pénteken hoztam el, aki közben elég komoly előrelépést ért el. :)
A végeredmény szerintem nem tökéletes, de megfelelő. Ez azt jelenti, hogy a lyuk be lett hegesztve, ami hallatszik is az autó hangján. Le lett csiszolva és fújva az egész dob és környéke és a hővédő lemezt is kiegyenesítették a kipufogóval együtt. Egy helyen, ahol rettenetes módon el volt görbülve, ott kivágtak egy régi és betoldottak egy új darabot. Pár kép a végeredményről:
Pár kisebb kifogásom azonban van, de nem ér annyit az egész, hogy megint visszavigyem emiatt. Az egyik, hogy a hegesztési varratokat szerintem szebben is el lehetett volna tüntetni, valamint pár egyéb horpadást is ki lehetett volna javítani a dobon. Ez a két hiba látszik is a második képen. Mint említettem, annyira viszont nem vészes az egész, ezek a hibák felületes vizsgálatkor egyáltalán nem látszódnak, OT-n meg lehet, hogy kapok miatta egy hibapontot.
Ami viszont nagyon jó, az az, hogy mikor mentem az egy hét után és megnéztem az eredményt, kicsit paráztam a fizetnivalók miatt és amikor a szerelő erősen hümmögött, akkor az sem javított a kedélyállapotomon. Végül amikor megmondta, hogy hát elég sok lesz, de sajnos ennyi, mert nagyon sokat kellett vele dolgozni, akkor már kezdtem búcsúzni a pénzemtől. 6500 Ft lett. :)
Elég hosszú egyeztetés és gyártás után elkészültek az idei DCM pólók. Akik rendeltek és pestiek, azok dubniczkianál tudják majd átvenni, a többiek pedig majd megkapják postán vagy egyénileg megbeszéljük. Ha lesz több infóm, akkor a fórumban majd írom. Aki esetleg most kapott kedvet a pólóhoz, az szóljon (akár itt egy hozzászólásban) és a készlet erejéig még tudok párat adni, de természetesen idén is limitált a példányszám. Emlékeztetőül, ilyen az aktuális minta, amint valóban megérkeztek, rakok fel rendes képet is.
Kicsit előrébb hozom a pénteki bejegyzést és tudom, hogy valami történelmeset kéne írnom, de olyan ideges lettem egy mai cikk után, hogy ezt meg kellett írnom, mert rögtön széttörök valamit itt a környéken. Figyelmeztetek mindenkit, hogy a mostani bejegyzésben az eddigiekkel ellentétben bizony lesznek csúnya szavak (és ez már a kevésbé őszinte, tompított verzió), valamint a blog politikai semlegessége is csorbát szenved. Aki tovább olvassa, ennek tudatában tegye.
Akkor először a cikk: Álszlovákok meneküljetek!
Akik régebb óta olvassák a blogot, azok tudják, hogy elég régóta szenvedek a Delorean forgalomba helyezésével. Erre most külön nem térnék ki, akit érdekel, a fenti linken levő bejegyzések végigolvasásával kap egy képet a szenvedéssorozatomról. Maradjunk annyiban, hogy a forgalomba helyezés lehetetlensége miatt egy szürke megoldásra kényszerítettek, a P-s rendszámra, hogy egyáltalán mozdulni tudjak az autóval.
Tehát nem vagyok álszlovák, nem akarok adót csalni, nem akarom megkerülni a bürokráciát, csak egyszerűen használni szeretném az autómat. Ez eddig többé-kevésbé sikerült pár megkötéssel és néhány kisebb problémával. Mostantól viszont konkrétan szopóágra kerültem, hogy miért? Mert a cikk végén ezek vannak:
A próbarendszámot annak lejártáig korlátlan számú járműre fel lehetett szerelni, járművenként legfeljebb harminc alkalommal.
...
Javítóműhelyek esetén ennél is messzebbre mentek a jogalkotók. Ott csak a szerelői szakvizsgával rendelkezők ülhetnek majd a speciális jelzéssel ellátott autó volánja mögé.
Az első részre én eddig nem emlékszem, hogy bárki mondta volna, bárhol olvastam volna vagy bárhova fel lett volna írva. Lehet, hogy én voltam figyelmetlen, de szerintem ezt is csak most találták ki. A nagyobb gond viszont a második rész. Azt hiszem mindenki kitalálta, hogy nem rendelkezek szerelői szakvizsgával, tehát elméletileg nem vezethetem az autómat.
Egyből eszembe jutott, hogy akkor hogy is menne nekem a forgalomba helyezés? Hát konkrétan sehogy, ahogy már mondtam, de van egy megoldás, csak persze az is olyan szép magyaros. Amikor megkérdeztem a bürokrácia különböző részeit, hogy mégis mit tehetnék azt mondták, hogy előbb helyeztessem forgalomba az autót Szlovákiában (ne ingyen!) és akkor már itt is meg tudom kapni a rendszámot.
Érti mindenki??? AZ ÁLLAM MAGA BIZTAT ENGEM TÖRVÉNYSÉRTÉSRE, hogy aztán utána hibámat beismerve hazakullogjak és kifizessem a köcsög 700 ezer Ft-os regadójukat és megkapjam az áhított rendszámot. Ja hogy ez a kis kitérő egy minimum 1 millió forint körüli összeg lenne, míg jövőre ugyanez meglesz 100 ezerből a 30 év miatt? Le sem szarják.
Azt még meg is érteném, ha egyes autótípusokat nem engednének be az országba vagy egyes roncsautókat nem engednének forgalomba helyezni mert nem biztonságosak, de aki látta az autómat az tudhatja, hogy sok pár éves autónál jobb állapotban van ez a Delorean.
Na most akkor nézzük a további pénzügyeket. A P-s rendszám miatt eddig kifizettem az államnak három év alatt kb. 120 ezer forintot (a biztosítás nem számít ide) és kész. Cserébe terheltem az államaparátust, szoptam havonta a biztosítónál, beszélgettem rendőrökkel párszor, akik aztán soha nem büntettek meg és írtam az útvonalnaplót.
Ahelyett, hogy valami normális törvény miatt szépen 2008-ban forgalomba nem helyeztem volna az autót egy kb. 100 ezer forint körüli összegért, majd fizettem volna a súlyadót, jártam volna műszakira, zöldkártyára meg minden olyasmi, ami miatt az állam bevételhez jut, én meg egy nyugodt használathoz. Van egy olyan érzésem, hogy a három év alatt ez jelentősen több lett volna, mint az előzőleg említett 120 ezer Ft és az imént mondott 100 ezer Ft közötti különbség.
Na neeem, valami köcsög láblógató irodista vadbarom megint kitalálta mivel váltja meg a világot ott fent és jól elbassza a kedvemet, az országot meg megszabadítja egy kis pluszpénztől. Persze, tudom, hogy a regadó is fontos bevételi forrás, de vegye már észre valaki, hogy sokkal több kárt okoz,mint ami hasznot hajt! Ezzel a véleményemmel meg természetesen nem vagyok egyedül, aki nem hisz nekem, olvassa a fenti cikk kommentjeit vagy keressen rá a neten más véleményekre is.
Szóval ismét egy fasza tüneti kezelés, amivel nem jutnak úgysem semmire. Aki adót akar csalni, ez után is meg fogja oldani, aki meg normálisan akarja használni az autóját annak nehezítik meg továbbra is.
Mi lesz most? Semmi. Használom továbbra is a P-t és ha gond van, akkor igény esetén jöhet a korrupció vagy a büntetés. Már alig várom. Főleg az OT vizsgát, ami megszabadít ettől a sok baromságtól.
Ja és még egy igazán jó dolog. Ha most éppen beülnék az autóba, vennék mondjuk egy fél éves biztosítást és elhagynám az országot, akkor külföldön sokkal nagyobb biztonságban lennék, mint itthon! Azért, mert az ideiglenes forgalmin semmi nincsen rajta ebből a baromságból és a külföldi rendőrök sokkal kevésbé vannak rákényszerítve mindenki baszogatására, mint az itthoniak.
(Nem kéne kiköltözni valami civilizáltabb országba úgy kollektíven? Mondjuk úgy, hogy akinek a parlament a munkahelye azt itthagyjuk?)
Befejezem az előző felsorolást, aztán jövő héten már valami más lesz.
8. Lambda jelző.
Egyszer ezt már leírtam, de most is itt a helye egy kicsit kibővített verziónak. Van a műszerfalon jobb oldalt egy szép nagy LAMBDA feliratú lámpa. Ez általában nem világít, viszont még Hollandia felé rájöttem, hogy tud és be is pánikoltam, hogy valami baj van, de szerencsére nem így volt. Mindössze annyi történt, hogy letelt egy újabb 30000 mérföldes etap, ami után felgyullad a Lambda szonda ellenőrzésének szükségességét jelző lámpa. Ez után normál esetben meg kell nézni, hogy minden jó-e a szondával és ha baj van, akkor ki kell cserélni.
Mivel ez úgyis akkor gyullad fel majd mindenkinek, mikor nem számít rá, ezért úgysem fogja senki egyből a szervizbe vinni az autót, viszont a marha nagy piros lámpa biztosan az őrületbe fogja kergetni. Ezért jobb, ha ő maga lenullázza ezt a számlálót és majd, ha ideje lesz, elviszi a gépet ellenőrzésre. A nullázás nem egy bonyolult dolog, a sofőr oldali lábtér bal oldalán van egy kis számláló, azon pedig egy gomb. Na azt kell benyomni és kész is.
9. Tankolás.
Nem tűnik egy bonyolult dolognak, pedig ezzel is volt már bajom.
Először is mit tankoljunk? Nem annyira egyértelmű a kérdés, mint amilyennek látszik, ugyanis a kézikönyv két fajta benzintípust ír:
Your De Lorean is designed to operate at factory specifications at UNLEADED GASOLINE only of at least 87 anti-knock index (R+M/2) (91 research octane number).
Kicsit utánanéztem és arra jutottam, hogy a 87-es AKI az amerikai a 91-es RON pedig az európai szabvány és ez a kettő nagyjából azonos. Tehát a Delorean elméletileg 91-es benzinnel már vígan elmegy. Persze ilyen nem nagyon van a magyar kutaknál, szóval a 95-ös tökéletesen megfelelő, a 98-as pedig felesleges. Tehát akkor ott vagyunk a kúton és már alig várjuk, hogy tankoljunk. Ekkor is oda kell viszont figyelni pár dologra. Az egyik (ami lehet, hogy csak nálam van így), hogy a túl habos benzin hajlamos kicsapni miközben tankolok. Emiatt elég óvatosan szoktam tankolni, néha megállva, mert miután a tankolónyílás a csomagtartóban van, nem akarom eláztatni a környéket. Ennek ellenére párszor már sikerült.
A másik pedig, hogy szintén az autó öreg kora miatt csak egy kattanásig tankolok és nem púpozom meg a tankot. Ez azért van, mert ahol a benzin befolyik a tankba, ott a cső és a tank összefogatása nem tökéletes. Emiatt először sikerült a pár rátöltés után néhány liter benzint az aszfaltra tankolnom. Ahogy tudom ez a probléma skynetnél is előjött és a dmctalkon is láttam róla témát, szóval általánosnak vehető.
Érdekesség, hogy amikor még a prototípusokat tesztelték, akkor ez akkor is gondot okozott, ugyanis amikor fejre állítanak egy tesztautót ilyenkor, akkor egy csepp benzinnek sem szabad kifolynia a tankból. Amikor a Deloreant tesztelték, akkor egy kisebb mennyiség kifolyt.
