Élet egy Deloreannel

Nagyon régóta kering a felső kép a neten egy Delorean limuzinról. Sok hozzászólás érkezett rá és tényleg ezer helyen lehetett ráakadni, de a végeredmény általában az volt, hogy ilyen autó márpedig nem létezik. Ez pedig igaz is volt, mert ez a kép tényleg photoshoppal készült, ám akkor mikor ez kiderült, már tervben volt egy igazi Delorean limuzin. Ez az autó azóta is készül és Rich már a célegyenesben van, ő maga 90% körülire teszi a készültségi fokát. Az autó VIN-je jó kérdés, mert - mint majd a méreteiből is látszik - nem egy autó felhasználásával építette meg. Ő maga viszont a VIN 6606-ot szokta VINnek mondani, de azt nem mondta meg, hogy melyik donor alapján választotta éppen ezt a számot.

Ennek az autónak az ötlete ugyanúgy a 2000-es DCS-en merült fel, mint a kabrióé és az első rajz is ott készült. Akkor Rich még úgy gondolta, hogy pár év alatt elkészül az autóval és még John Deloreant is viszi benne egy körre, de ez nagyon nem jött össze. A munkának elég korán - még 2000-ben - nekiállt, de a többi project (kabrió, D-rex ...) elvitte az időt. Mikor viszont ezek elkészültek, végre jutott idő a limuzinra is.

Az első lépés az autó alvázának a legyártása volt. Rich Bryan és Reg Pearce műhelyét kereste fel, ahol abban az időben a rozsdamentes acél Delorean alvázakat is gyártották. Ez az új alváz a rendes Delorean alvázának a erősen megnyújtott és megerősített változata lett. A munka elég lassan haladt, mert Reg és Rich is teljes munkaidőben dolgozott, ezért csak délutánonként és hétvégenként értek rá az alvázzal foglalkozni. 2001 áprilisára azért elkészültek és szépen ki is rakták egymás mellé a normál (2,4 méteres tengelytáv) és a hosszított (6,1 méteres tengelytáv) alvázat.

Innentől kezdve eléggé megállt a dolog, mert Rich nekiállt alkatrészt gyűjteni. Eddig nem emeltem ki - habár mindkét alkalommal megemlítettem - hogy Rich egy ép Deloreant sem használt fel és szedett szét a módosított járműveihez. Mindegyik autója valamilyen leselejtezett roncs alapdarabjaiból épült fel. A kabrió egy tető és ajtaján sérült Deloreanból épült, a D-Rex-nek nem tudom mi lehetett a baja, de valószínűleg komoly motor vagy váltógonddal küszködött még az előző tulajdonosnál. Szóval amit ő csinál az nem rombolás, hanem feltámasztás. Munkáját Tamir Ardon is elismerte akinek az oldala minden Deloreanrajongó Mekkája. Szóval ezért is ment lassan az alkatrészkeresés, mert megfelelő roncsokra volt szüksége.

És itt most egy kis szünet nekem is. Jövő hétre elkészül az limuzin. :)

Szombat, +7 fok, előszedem a Deloreant.

Hogy álljon neki az ember Deloreant vezetni?
1. Akksi rádug, néz, hogy szikrázik-e közben, ha igen, jó jel, mert valószínűleg nem merült le.
2. Ajtólámpán ellenőriz, hogy világít-e, ha igen, jó jel, mert valószínűleg nem merült le az akksi.
3. Motorházfedél felnyit, olajszint ellenőriz. Ékszíjra ránéz (csak hogy rajta van-e). Víztartály kupak levesz, szint ellenőríz, színt (sic!) ellenőriz - ha elég sok és eléggé piros, jó. (A telefon fényképezőjének LED-jével lehet megnézni, elég-e a szint, szokott fogyni a vízből.)
4. Motorházfedél lecsap.  Csomagtartófedél megrángat, hogy zárva van-e (nehogy véletlenül kinyíljon útközben).
5. Keréknyomás ráolvasással ellenőriz (ha nincs felnin a kocsi, az már jó).
6. Kocsiba beül, gyújtás ráad, kicsit vár.
7. Indítózás, pöccre indul, viszont utána le akar fulladni, kb. fél percig tilos a gázpedálhoz nyúlni, és tilos P-ből kivenni a váltót (esetleg lehet N-ben is indítani).
8. Benzinszint ellenőriz (valahogy mindig kevesebb van benne, talán párolog, vagy valahol szivárog - vagy csak szar a szintjelző).
9. Benzinkúton guminyomás ellenőriz (szokott ereszteni).
10. Ide-oda kanyarog, leeresztett ablakkal kagylóz, hogy nem nyikorog-e, kattog-e valami. Kattog, de ezt eddig is csinálta.

Ezek után már lehet is menni a kocsival. Opcionálisan a lámpákat is lehet ellenőrizni, nekem a garázs fala ehhez elég szokott lenni.

Menet közben figyelem az olajnyomást (ami a mutató szerint érdekes módon akkor szokott leugrani, ha a gázra lépek), a vízhőmérsékletet, meg az akksi töltöttségét. Kb 15 perc után leállok és járatom egy helyben a motort, hadd menjen fel a hőmérséklet, és figyelem, hogy bekapcsolnak-e a ventik. Kapcsolnak.

Eszembe jut, hogy a rozsdamentes acél Delorean felirat a hátsó lökhárítón eléggé gagyin van fent, megpiszkálom, az r betű egyből le is esik, mázli, hogy nem az úton hagytam el.

A légkondiban szerintem nincs elég gáz, mert egyből kikapcsol, miután bekapcsolom. Ilyenkor a hűtőventiket is ki- bekapcsolja, ez így nem lesz jó nyárra, nem akarom a hengerfejtömítést megint kicseréltetni.

A váltó nagyjából jól működik, rohadt hamar felkapcsol (a fogyasztásnak ez jót tesz), csak éppen a kickdown nem százas, nem nagyon hajlandó rá. Mindegy, a váltóhoz nem nyúlunk, az így jó. Maximum Sid majd legyorsul, ha versenyzünk.

Azért ennek a kocsinak nem annyira könnyű megcsúsztatni a farát, mint a Magnumnak, kevés a powa. Bár amikor zöldnél elindulunk, gond nélkül legyorsulja bármelyik mai átlagos családi autót.

Hazaérek, gondolkodom kicsit, vajon megéri-e ezt az autót megtartani (eléggé konstans a szopófaktor), aztán ránézek. Ennyi elég is. A Delorean feliratot leszedem, majd később felteszem rendesen, mert sokáig rajta kell maradnia.

A mai bejegyzés csak annyiban szól az én autómról, hogy éppen abban ültem, amikor tudomást szereztem róla. :)

Az Eurofest alatt ismerkedtem meg Wernerrel, akivel habár elég keveset tudtunk beszélni (ő angolban, én németben voltam rossz), de azért jól összehaverkodtunk. Együtt mentünk a Holland találkozó helyszínére, majd innen Írországba. Aztán hazafelé említette meg (írta fel egy cetlire) a deloreanworldtour.com-ot és mondta, hogy páran el akarnak menni Deloreannel világ körüli útra.

Őszintén szólva nem nagyon hittem neki, mert a Delorean nem való rossz útra, de amikor megnéztem az oldalt és láttam, hogy Deloman is benne van... hát elgondolkoztam. Azért sokat nem foglalkoztam a dologgal, csak néha ránéztem az oldalra, hogy elment-e már a kedvük, de mindig azt kellett látnom, hogy még mindig komolyan gondolják és készülnek. Viszont akkor győződtem meg teljesen arról, hogy meg fogják csinálni, amikor a müncheni találkozón (és utána) beszéltem Delomannel. Ezért aztán felkerül ide a blogra is, mert úgy látszik, lehet belőle valami, mert tartják az ütemtervet.

Azt a találkozón is láttam, hogy az ő autója eléggé más mint a többi, de annyira nem értettem az okát. Mikor megkérdeztem, akkor mondta, hogy azért, mert az ő autója a prototípus (VIN 1178), amire át fogják alakítani a többi Deloreant is az úthoz. Itt már bizony nagyon látszott, hogy ez a fickó egyre komolyabban süllyed a saját mentális zavaraiba, de hát ezt rólam is mondták már, szóval kérdeztem tovább és az oldalt is jobban átnéztem. Nem írok le ide mindent az ötlettől a végeredményig, de aki teheti és érdekli az elolvashatja a teljes történetet itt.

Az utat elég sok gyakorlás és fejlesztés előzi majd meg, mert Deloman is tudja, hogy a Delorean nem az egyiptomi sivatagba vagy a kambodzsai mocsarakra lett tervezve. Három autót építenek az útra. A VIN számuk: 6601, 4389, 6877 és egy tartalék, a 2177. Valamint visznek még egy támogatójárművet, egy Mercedes 280GE-t.

Az út terve még nem végleges, több verzió is van. Úgy emlékszem, hogy tavaly év elején még végigmentek volna a Földközi tenger keleti partján, de idén ez a verzió már hiányzik, gondolom a szír helyzet miatt. Fél évre tervezik a teljes utat, aminek az egyik utolsó végállomása a 2016-os Eurofest lenne. Emiatt az út 2015 végén indulna, de előtte még több gyakorlóutat terveznek Európa körül, ahol bejáratják az autókat és magukat.

2013 nyarára egy Francia körutat terveznek, 2014-re Portugáliába szeretnének eljutni, a főpróba pedig egy Skandináv túra lesz. Ezekről pontos útvonalterv van az oldalon, megéri megnézni. A Francia útnak én személy szerint nagyon örülök, mert a tavalyi világgá menésem akkor elmaradt, de idén be szeretném pótolni. És mit ad Isten, az én tervem éppen az, hogy egy kellemes nyári napon felkelek egy kis francia tengerparti faluban, kimegyek a szobám erkélyére és a napsütésben nézem a vidáman bagettet hurcolászó franciákat. Még a végén összefutok velük valahol. :)

Végül pedig egy idézet az egyik résztvevő kislányától:

"Apu, most játsszuk azt, hogy teljesen normális vagy!"

Tudom, hogy azt mondtam, hogy ezek a bejegyzések megszűnnek, viszont nekem néha elég hasznosak, ezért mégis meghagyom őket. Bocs. Szóval újabb régi bejegyzésekben történtek javítások.

Dick Brown bejegyzésének az újraírása

A 4301-es aranyból készült Deloreannek megváltozott a lakcíme. Plusz négy kép a 4300-asról.

Új bekezdés a Delorean hype bejegyzésben.

Kisebb Consolidatedes kiegészítés az Utolsók között.

Árak frissítése plusz a Stage 3 kiegészítése a Motorfejlesztések között.

Néhány apró javítás a prototípusok és a Visioneering Deloreannel kapcsolatban.

Új kép Patrick Swayzeről és az autójáról a Híres Deloreantulajdonosok bejegyzésben.

Új Moby klip a Klipek között.

Ace Frehleyről pár új információ a Híres Deloreantulajdonosok között.

QAC update és egy nagyon jó kép a bejegyzés végén.

Sokszor szoktam mondani találkozókon és úgy általában érdeklődőknek - főleg amikor az ajtókról van szó - hogy a Deloreanből nem nagyon lehetne tetőablakosat, netalán kabriót csinálni, mert túl masszív hozzá az a tetőszerkezet. Teszem ezt annak ellenére, hogy márpedig létezik (legalább) egy kabrió Delorean és egy jó ideje már tudok is róla. Természetesen ez is Rich W. munkája, VINje 5892. 

Rich az első benyomását az egyik 1987-es téli Delorean Worldből szerezte, aminek a címlapján egy kabrió Delorean rajz volt látható. Ezt a rajzot egy Theodore C. Alexander nevű művész készítette a DOA és a Delorean World megbízásából. Ez után Rich több skiccet is készített, de nem foglalkozott különösebben a dologgal. Akkor támadt fel újra az érdeklődés, amikor 2000-ben sikerült neki John Delorean találkoznia a DCS-en.

Aztán 2001-ben elment a DMCH egy nyílt napjára és az ott kiállított dokumentumok között meglátott egy Delorean kabrió rajzot is. Mint kiderült, a columbusi raktárkészletben találták és aznap ki is sorsolták. Végül nem nyerte meg, de sikerült róla képet készítenie.

Mikor aztán 2001-ben és 2002-ben sikerült két tűzkáros Deloreanhez hozzájutnia, amik közül az egyiknek a teteje is menthetetlen volt, eljött az ideje a kabrió megépítésének. Az autó azóta is fejlesztési fázisban van, mert habár menetképes, de sok finomításra van még szüksége, mint például valami tetőszerkezet összeeszkábálása. Az még nem eldöntött, hogy kemény vagy könnyű szerkezetű tető lesz.

A munka 2002 tavaszán kezdődött, Először a megégett acélpanelekből vágta le a felesleges részeket, majd egy üvegszálas hátsórészt építettek. Ennek egy kezdetleges verziója van a felső képen. A 2002-es DCS-re aztán elkészült az első verzió.

Később kiderült, hogy más - egy Marty Maier nevű fickó is - kabriót készít. Elég sok beszélgetés után aztán Rich 2010-ben megvette Marty autóját, mert habár általánosságban hátrébb járt az ő projectjénél, de egyes esetekben, mint például az alváz megerősítésében jobban állt. A vétel ellenére Rich még nem döntötte el, hogy a két autóból rak össze egyet vagy mindkettőt befejezi valamikor. Ebben az időben Rich autója így nézett ki:

Persze a munka nem állt meg. Azóta már vannak új ülések, új hátsó üvegszálas rész, szárny, üvegszál erősítés, egy új légbeömlő, de ezekről nem találtam igazán jó képeket, csak részleteket. Ha majd végez Rich, akkor én is frissítem ezt a bejegyzést. 

Ezen felül már csak egyetlen dolog van, ami engem nagyon érdekel az autóval kapcsolatban, de nem tudtam rendes információt szerezni róla. Az ajtók. Soha, egy képen sincsen nyitva és nincs is róla szó szinte sehol. Csak a tervekről, miszerint lambóajtókat tervez Rich a járműre.

Már gondoltam, hogy írok erről is egy bejegyzést, mert habár nem egy olyan nagy dolog, de azért említésre méltó. Pár szóban már említettem a blogon is, a találkozókon pedig többször előkerült, de így összeszedve még nem írtam meg eddig. Az egész még 2009-ben kezdődött, amikor az első nagyobb utamat tettem Hollandia felé, amikor meglátogattam Edet is. Szerelés közben Ed látta a kormányomat, megemlítette, hogy szép munka. Elmondtam neki, hogy új bőrözés és hogy mennyiért csináltattam meg. Ekkor felcsillant a szeme és megkérdezte, hogy lehetséges lenne-e, hogy néha küld egy csomagot benne kormányokkal és azt én lebőrözöm itthon. Természetesen igent mondtam a kérésre, majd ennyiben maradtunk és hazajöttem.

Pár hónap múlva aztán kiderült, hogy komolyan gondolta a dolgot és az egyik alkatrészszállítmányomba belerakott pár kormányt is tesztre. Ezeket aztán elvittem Tatabányára a kárpitoshoz, megcsináltattam, kifizettem, visszaküldtem, majd Ed szólt, hogy jók lettek és tetszik neki a munka. Innentől pedig - prospektusszöveggel élve - gyümölcsöző kapcsolat alakult ki.

Az első szállítmány óta már elég sok kormány érkezett jellemzően 3-4 darabonként, amiknek a bőrözését Ed itt oldotta meg. A legutóbbi csomagban már három egyéb bőrelem is jött a műszerfal jobb oldaláról. A kormányokról pontos számot nem tudok, de kb. 15 darab lehetett eddig. Ez a szám, figyelembe véve, hogy Ed egyedül dolgozik, szerintem a nála felújításra kerülő Deloreanek kormányainak elég nagy részét jelentheti.

Ami viszont a legfontosabb az az, hogy miért is éri ez meg. Az kétségtelen, hogy meggazdagodni nem ebből fogok, de mindezek ellenére azért simán megéri mindkettőnknek is az üzlet. Neki azért, mert az ottani 60 eurós órabérhez képest a töredékéért végezteti el a munkát, nekem pedig azért, mert ha kormány is jön az egyik alkatrészcsomagomban, akkor a csomagköltséget az Ed állja, valamint amikor megadtam neki a bőrözés árát, egy kicsit azért felfelé kerekítettem. A legfontosabb viszont szerintem maga a jó kapcsolat, ami kialakul. Meg hát talán felkerülünk Európa Deloreantérképére. :)

Rettenetes szóvicc rovatunk következik, mert a blog az egy hetes szünet után tér Vissza. A jövőbe(n). Ehhh. Szóval kipihentem magam és szerdától a megszokott frissítési rend szerint jönnek az új bejegyzések. Addig pedig Boldog Új Évet meg minden ilyesmit kívánok!

Hoppá. Most jutott az eszembe, hogy hétfő van és blog. Igazából sok dolog nincs, csak annyi, hogy valamikor a két ünnep között elméletileg hazavihetem a Deloreant a felújításról. Mostanában előfordulhat hogy kicsit rapszodikusabb lesz a frissítés, mert elfelejtem megírni a bejegyzéseket a szokásos napirendem felborulása miatt. Inkább ti is offoljatok a héten! :)

Ez a bejegyzés azoknak lesz inkább érdekes, akik mostanában akadtak a blogra, mert a többiek már biztosan belefutottak a most következő szörnyszülöttekbe érdekes módosításokba. Az írországi út során láthattam a 2x2 üléses Deloreant, ezért arról most nem is beszélnék, hanem csak Rich W. autóira térnék ki.

Először a legelső és talán a legismertebb módosítás jön, a D-Rex, azaz a Delorean bigfoot. Fontos megjegyezni, hogy nem Rich volt az, aki a D-Rexet kitalálta. Őelőtte már valaki épített egy 4x4-es Deloreant Round Rockban (VIN 4193), Texasban valamikor a '90-es években egy totálkáros Deloreanből és egy Chevy K5 Blazerből. Ez aztán olyan híres lett, hogy a Deloreanesek egymásnak küldözgették a képét. Faxon. Mert ugye az internet még sehol sem volt. Egy idő után aztán a 4x4 eladóvá vált és Rich meg is találta a hirdetését 2001 december 21.-én, tehát éppen 11 éve. Egy nagyon kicsi rossz minőségű képpel hirdették mint egyszerű Deloreant. Rich írt is az eladónak (ekkor már emailben) és sok sok további kép után meg is vette.

Mindezt annak ellenére, hogy az autó rettenetes állapotban volt. Ez két dolognak volt köszönhető. Először is mivel Texasban volt, ezért kint tartották, mert ott úgysem esik az eső és a hó. Kár, hogy az autó viszont ropogósra sül abban a melegben, ahogy az a képeken is látszik. A másik pedig az volt, hogy ezt a 4x4-et a tulajdonos komolyan gondolta és az autót ennek megfelelően használta. Emiatt aztán csak egyetlen ép acélelem volt az autón. A bal első, amit akár szerencsének is lehet venni. Maga a kivitelezés egyébként strapabíró volt, de az összerakási minőség és igényesség a legótvarabb kókányolással volt egyenértékű. Ezt leírni nem nagyon lehet, inkább még néhány kép következik.

Azt hiszem ebből a blokkból a második kép sok mindent elmond. Szóval mindezek ellenére az üzlet megköttetett és január elsején az autó már Illinoisban volt Richnél. Ő pedig azonnal nekilátott az autó rendberakásának. Hihetetlen módon mindössze egy hónapig dolgozott vele mire a D-Rex elérte a szinte végleges formáját. Ez a restauráció elsősorban optikai rendberakást jelentett és még egy kis emelést. A motor megmaradt az "eredetinek" , ami egy 350-es Checrolet V8-as, a váltó szintén az ehhez való maradt. 

A debütálása február elsején volt a 2002-es chicagoi World of Wheelsen. Egy évre rá ugyanitt mutatkozott be a D-Rex a nagyobb kerekeivel (Goodyear Terras, 48"), amik azóta sem kerültek rá egy show alkalmával sem, mert ezzel már túl széles (335cm+) lett és külön engedély kéne a közlekedéséhez. Az évek folyamán kapott még néhány fejlesztést, de az alapja már az eredeti 2002-es megoldás maradt. A tetőlámpák pl. csak 2003-ra kerültek rá.

Innentől kezdve aztán a D-Rex folyamatosan kiállításról kiállításra jár és Rich szerint nagyon tetszik az embereknek. Hát nem mindennapi látvány, el kell ismerni. Jelenleg így járja az országot:

További jó képek róla itt találhatóak.

Ez az a bejegyzés, amit még két hete pénteken akartam megírni, de nem sikerült. Azóta viszont megszereztem azt a prospektust, amiről akkor írni akartam. Úgy történt az egész, hogy e-mailben kaptam egy megkeresést, hogy érdekelne-e egy eredeti 20 oldalas Deloreanprospektus. Egy kis pontosítás után, hogy végülis melyikről van szó, természetesen igent mondtam. Bár előtte még egyeztettem egyet Zsolttal is, mert ő is megkapta a levelet. Igazából mellette szólt, hogy Pesten volt a holmi, de szerencsére átengedte nekem a lehetőséget, így nem volt mese, meg kellett kötni az üzletet.

Magáról a prospektusról nem sokat tudok. Az biztos, hogy 1981-ben adták ki, mert már nem a prototípus, hanem egy korai Delorean van benne és pár kép a már működő gyárról is. Gondolom valamikor 1981 elején, közepén szórták szét Amerikában, hogy aztán valahol elkallódjon, majd előkerüljön és én meg megvegyem.

Amikor megérkezett nagyon meglepődtem a méretein. 30 cm * 21,5 cm-es, tehát elég nagy és 20 oldalas. Tökéletes állapotban van, de a szaga olyan régies, aminek külön örülök, mert állapota alapján nem tudnám elképzelni, hogy 31 éves. Bár ha nem az, hanem csak egy tökéletes reprint, akkor sem érdekelne túlzottan.

Még egy érdekesség, ami miatt nagyon korai '81-esnek gondolom: Sehol nincs benne, hogy Live the Dream, szóval a mindenki által ismert szlogen ekkor még nem létezett. Ellenben az utolsó oldal utolsó mondata a következő:

Total comfort, total performance, total commitment ... totally De Lorean.

Totális kényelem, totális teljesítmény, totális elkötelezettség ... totálisan De Lorean

Hát nekem a Live the Dream jobban tetszik. :)

Most pedig képek. Jobb minőségű és olvashatóbb képeket itt találtok.