Élet egy Deloreannel

A Velodrom kimaradt, a szezon a végéhez közeledik. Mára csak egy idézet:

- Being a DeLorean owner is kind of like being a passenger on the Titanic.

- Deloreantulajdonosnak lenni olyan, mintha a Titanicon lennél utas.

Nem tetszik az idő, nem megyek a Velodromra. Majd májusban remélhetőleg jobb lesz és megyek.

Nekiálltam kitakarítani a delorean.hu-s emailjeimet és közben nézegettem, hogy miket raktam el későbbi felhasználásra. Nyilvánvaló, hogy a zöméről már ezer éve megfeledkeztem, ezért nem várok tovább, hanem az ilyen kis történeteket, amik egy bejegyzésre kevesek, de kihagyni nem szeretném őket idemásolom. Remélem titeket is érdekelni fog. Lesz egy John Deloreanről, egy pár sor a gyárból és egy egész új, egy aktuális tulajtól.

Pár éve volt egy érdekes beszélgetésem egy gyártó cég elnökével. A '70-es évek elején a GMI-nél (GM technológiai intézet) dolgozott és így a GM-nél kezdte a karrierjét Buffaloban. Hét barátjával volt ott, akik mindahányan pályakezdők voltak a GMI-nél. Amíg ott voltak addig meg kellett felelniük a rendkívül szigorú GM öltözési előírásoknak. Fehér ing, nyakkendő, felhajtott ingujj, stb. A szokásos lemmingeknek való céges öltözködés.

Ezért aztán JZD volt számukra a hős. Hosszú pajesz, színes ingek, stb. Ezért aztán nagyon várták már, hogy JZD végre átvegye a cég irányítását. habár számukra is nyilvánvaló volt, hogy sokkal inkább a könyvelők veszik majd át a hatalmat. Ugyanis három év alatt a 129 féle hátsó tengelyből mindössze 20 féle maradt. Aztán JZD is kilépett. Kicsivel később pedig ők is. Nagyon sok tehetséges ember hagyta el JZD után a GM-et, mert ezek a "hippik" nem illettek bele a vállalati kultúrába. Kár hogy a GM bőven Detroiton túlra nőtt és feláldozta a forradalmi meglátásokat a céges lemmingkultúrával.

Bob Brandys

---

A gyárban mindössze egyszer volt tűz és ez 1981 május 5-én kora reggel történt. Azon a napon, amikor Bobby Sands meghalt. Egy épület (60m*15m) teljesen leégett és sok dokumentum elpusztult. Főleg személyi anyagok, mérnöki rajzok és minőség-ellenőrzési anyagok váltak hamuvá. A személyi anyagokat elég hamar pótolták és ennek köszönhető, hogy a legkorábbi céges beléptetőkártyák is 1981 májusiak, júniusiak. Akkor is, ha az adott dolgozó régebb óta dolgozott a cégnél. A cég ettől a naptól kezdve minden alkalommal értesítést kapott, amikor várható volt, hogy egy éhségsztrájkoló meghal.

Nick Sutton

---

Egy kisvárosban lakok a nosztalgikus 101-es útnál. Nyaranta elég sok stoppost látni az út mentén, ahogy mindenféle járművel tartanak céljuk felé. Néhány éve az út egyik szélesebb részénél - ahol a stopposok elég gyakoriak - egy szép fiatal lányt láttam meg, aki a fickójával együtt stoppolt. Pontosabban a lány stoppolt a barátja pedig az út mellett ült a cuccaikkal. Éppen jöttem le az autópályáról, ezért elég lassan haladtam a Deloreanemmel az út szélén mikor a közelükbe értem.

A lány rám nézett, majd a párjára, majd megint az autóra, aztán elvigyorodott és a barátja felé elhajtó mozdulatokat tett, aztán magára mutatott éreztetve, hogy ő bizony itt hagyja a fickót, ha elviszem. Alig tudtam abbahagyni a nevetést miközben elhagytam őket. Öreg vagyok én már és régóta nem veszek fel stopposokat, de ennek a lánynak majdnem megálltam, hogy igazán kiélvezzem a helyzetet.

Folytatom a két héttel ezelőtti írást pár új dologgal.

Bal oldali torziós rugó / Left side torsion bar:

Egy időben ez az alkatrész is hiánycikk volt, de ennek okáról nem nagyon tudott senki történeteket. Igaz, hogy a bal oldali ajtót jóval többször használják egy autón, ennek ellenére aránylag ritkán hallani torziós rugó törésről, meghibásodásról. Általában egy nagy durranás a sofőr feje fölött, aztán már nem is nyílik az ajtó vagy legalábbis nehezen. Most ahogy végiggondolom, egy kezemen meg tudnám számolni hányszor hallottam ilyen esetet, pedig 5-6 éve már túrom a net Deloreanes bugyrait. Mindegy is, elég sokat írtam már róla itt, többet nem is mondanék. Ide is csak azért vettem bele, mert egy időben kb. nulla volt a fellelhető torziós rugók száma és emiatt sok autó kényszerült állásra. Aztán a szervizek közbeléptek.

Műszerfal 1/ Binnacle:

Hát ez egy elég szar fordítás, de jobb most nem jut az eszembe. Ha jobb jut az eszetekbe kommenteljétek már meg! Ez azt a nagyjából ellipszis alakú alkatrészt jelenti, amiben benne vannak a műszerfal mérőeszközei. A fenti képen látszik, hogy a tetején nekem le van varrva egy nagyon nem gyári szürke bőrdarabbal. Mindez valószínűleg azért történt még Amerikában, mert a Binnacle hajlamos a nagy hő (mondjuk kaliforniai napsütés) hatására megtöredezni. Úgy, ahogy a következő képen is látszik:

Ez viszont szemben a korábban említettekkel nagyon jellemző hiba és sok ilyen hibás Deloreant látni. Emiatt aztán elképzelhető, hogy itt tényleg kifogyott a készlet, ami a gyárból maradt és azért nem rendelhető. Ha valakinek égető szüksége van rá, akkor biztosan hozzá lehet jutni, de nagyon ritkán láttam belőle jó állapotú eladót és emiatt az áráról sem tudok semmit mondani.

Ami viszont biztos, az az, hogy a DMCH már készen van az újak előgyártásával. Valószínűleg rövid távon újra elérhetőek lesznek, bár elég régóta (pár éve) húzódik a bevezetésük. Emiatt a dmctalkon elég sokat heccelik is őket. Kíváncsi vagyok mi lesz a vége.

Műszerfal 2 / Dash

Az előző képet tudnám ide is belinkelni, mert azon jól látszódik a Dash hibája is. A Dash a hosszú lapos izé, amiben a Binnacle is van. Talán felső műszerfalnak mondanám. Mivel hasonló anyagból van, mint a Binnacle, ezért a sok napsütés sokszor ez is megtöredezik. Nekem is van egy csúnya törésem rajta, de mégsem erőltetem a cserét. Elsősorban azért, mert az autó fél elejét szét kéne borítani, másodsorban pedig azért, mert az eredeti drága és nem kapható, az utángyártottról pedig páran elég rosszakat mondtak. Igaz, hogy ha ezeket a DMCH-nál szerelték be soha nem volt gond, szóval esélyes, hogy valami beszerelési hibát vétettek, de akkor is elgondolkodtató. Az viszont mindenképpen jó, hogy most már legalább van opció utángyártottat venni kb. 100000 Ft-os áron, ami egész olcsó.

Most hétvégén, ha minden jól megy, akkor a elnézünk a Velodrom Millenárisra. A videók alapján jó móka lehet, gyertek ti is!

Sokszor gondoltam úgy, hogy nekem már nem lehet Deloreanekkel kapcsolatban újat mondani. Jó, persze részletkérdésekben, érdekes történelmi részletekben igen, de általános dolgokban nem. Aztán mindig belefutottam valamibe, ami miatt megint átértékelem az elbizakodottságomat. Jöjjenek hát azok az autók, amiknek az alváza nem szürke, hanem fekete!

Mert milyen is a Delorean alváza alapból? Egy sima acélalváz epoxybevonattal. Ennek normál esetben szürke a színe, ahogy ezen a képen is látszik (az egykori rozsdafoltoktól most vonatkoztassatok el):

Ezzel szemben van sok autó, aminek a szürke alvázára rá van kenve még egy fekete réteg is. Ilyen beállítású képet nem találtam, de a következő két képen is látszódni fog az a kátrány szerű izé, ami az egész alvázat beborítja:

Van viszont még egy kérdés. Hogyan került az oda? Nagyon úgy tűnik, hogy nem gyári opció volt, hanem vagy viszonteladói vagy QAC megoldásként kenték fel az autókra. A 70-es években elég gyakori volt, hogy a gyárilag nem túl jól alvázkezelt autókat a viszonteladó saját pénzen (kb. 15$) feljavította, majd így drágábban (kb. 150$) el tudta adni őket és ez a fekete massza volt az a bizonyos alvázkezelés. Valószínűleg a DMC viszonteladók (akik általában más márkákkal is foglalkoztak) is így tettek. Úgy tűnik azonban, hogy nem csak ők, hanem a QAC-ok is benne voltak a buliban. Itt már jobb kérdés a miért, elvégre ők tisztában voltak vele, hogy a Delorean megkapta az epoxys védelmét. Ez viszont azért lehetett, mert 1981 novemberétől elég sok autó maradt a dokkokon, közvetlenül az óceán mellett a sós levegőn. Valószínűleg előfordult, hogy ez a fajta sokszor egy-másfél évig tartó rideg tartás kikezdte a futóműalkatrészeket, és esetleg a kevésbé jól sikerült alvázvédelmeken is rozsdapöttyöket okozott. Hát lekenték ők is, hogy elfedjék ezeket a hibákat. Ez megmagyarázná azt is, hogy miért jellemzőbb ez a szín a későbbi autókon. Mellesleg a keleti parti autók többször vannak lekenve, ami meg gondolom azért lehet, mert ide a végén már olcsóbb volt áthozni az autókat, mint Kaliforniába.

Ez a fekete festék egyébként valami sima spray szóval nem volt vele egy nagy művészet átfújni az autót, bő 10 perc alatt lehetett vele végezni. Felhordás után ez az új réteg megkeményedik és amíg meg nem töredezik, addig védi az alvázat. Tehát végülis ugyanaz a működése, mint az epoxyé. Van viszont két hátránya is. Az egyik, hogy egy idő után koszosnak tűnik és az alváz csúnya lesz tőle. A másik, hogy ahogy ráfújták ezt az anyagot az alvázra nem szórakoztak a csavarokkal és emiatt az összes csavar a környéken be van ragadva és alig lehet kiszedni őket. Emiatt többen is írták, hogy ha egyszer kiszedik az alvázat az autó alól, akkor ezt a spraymaradványt is leszedik róla.

Hát íme még egy dolog amire Deloreanvásárlás közben oda kell figyelni.

Elméletileg most nem ennek a bejegyzésnek kéne következnie, hanem egy alkatrészesnek, de volt hétvégén egy kis autózásom, aminek a vége ez a gondolatmenet lett:

Mostanában elég sokat mentem és úgy általában sokat voltam a Deloreannel. Voltunk Münchenben haverlesen, rettentő módon elkoszolódtunk az amerikai autós találkozón és volt, hogy csak mászkáltam körbe úgy élményautózási jelleggel. Márpedig szokták mondani, hogy lakva ismered meg az embert. Meg az autót is.

Először egy másik autó, a Passatom, mert összehasonlítva majd jobban érződik, hogy mit is akarok mondani. A Passat egy tipikus új autó. Na jó, 13 éves, de legalább nem 31. Szóval új autó abból a szempontból, hogy teljesen semleges érzetet kelt. Beülsz, mész, néha megnézed az olajat (de inkább nem), aztán mész, tankolsz, mész. Nem nyikorog, nem döglik be, csak teszi a dolgát, és igazából észre sem veszed, hogy van. Igazi munkagép és annak tökéletes is.

A Delorean más. Ez az autó máshogy viselkedik és hangulata van. Érezni rajta ha kelletlen, ha lusta vagy nyűgös. Ha nem mész vele pár hétig, akkor indulás után nyiszog, bóklászik az alapjárat, ha nyomod neki, akkor nem akar menni annyira mint szeretnéd. Aztán ahogy elkezdi megszokni, hogy megint munka van, akkor minden a helyére kerül. A motor gyönyörűen duruzsol, a gyorsítások már olyanok amilyennek lennie kell és úgy általában elkezd jó autóként viselkedni.

Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok az a lelkendezős fajta és az érzelmi intelligenciám annyira fejlett mint egy betonkockáé, de valahogy ezeket a dolgokat észreveszem és megszemélyesítem vele az autót. Persze lehet, hogy mindez csak az autó kora miatt van és egy restauráció megszüntetné ezeket a tökéletlenségeket, de egy Deloreanben (és talán az összes öreg autóban) éppen ez a jó. Ha kicsit tökéletlen, ha benne van az izgalom, hogy esetleg valami bedöglik, de aztán mégsem.

Láttam már restaurált autókat és nem mondhatom, hogy minden esetben lenyűgözött a végeredmény. Persze csillogott ott minden mint a Salamon töke, de egyszerűen nem olyanok voltak, mint amilyennek én szeretném őket. Tipikus példa erre a Deloreanek szaga. Egy restaurálatlan Deloreanben az eredeti hangszigetelésnek van egy szaga és ezt lehet is érezni. Egyesek szerint jó, mások szerint nem. Én szeretem. Egy restauráció után ez elveszik úgy, ahogy Zsiga autójából is. És nekem ott ez hiányzott. Valahogy úgy tudnám még ezt leírni, hogy gondoljátok egy tipikus nagymamára aki finom sütiket süt. Előttetek van a kép? Na ilyen egy tisztességben megöregedett oldtimer. Ellenben egy lélek nélkül iparilag restaurált oldtimer olyan, mint Stallone 90 éves anyukája. Képet ide ki nem rakok, de meg lehet nézni a linken.

Most hétvégén Tatán lesz egy minitalálkozó. Igazából annyi lesz csak, hogy a NAAF után elég sokan meg akarták nézni az autót, és pluszban lesz még pár egyéb ember is, akik levélben jelentkeztek, hogy valamikor szívesen körbenyálaznák a gépet. Mivel egyesével nincsen esélyem mindenkivel találkozni, ezért lesz ez az alkalom. Akit érdekel a hely és a pontos időpont az írjon levelet a delorean.hu-n található mailcímemre!

Aki nem jön, az meg menjen a Budapest V8-ra!

Megint egy DML-es bejegyzés, mert mostanában nagyon forró a hangulat. Szokás szerint előbb egy kis visszatekintés:

A DML az indulása óta moderált levelezőlista. Ez azt jelenti, hogy ha valaki írt egy levelet, akkor az nem került elküldésre amíg egy moderátor jóvá nem hagyta. Emiatt aztán a levelek jelentős késéssel érkeztek meg és a DML is alkalmatlanná vált bizonyos feladatokra. Ha valaki hosszú felújításban volt vagy a DMC történelméről kérdezett, akkor oké volt, de ha azonnali segítség kellett, akkor túl lassú volt a reakcióideje. Régebben, a net lassú őskorában ez nem volt annyira zavaró, mert minden DMC-vel kapcsolatos információt megbecsültek a tulajdonosok, de mostanra minden felgyorsult és minden információra azonnal van szükség. Emiatt a DML kezdett veszteni a népszerűségéből, amit a készítők a moderálás feloldásával kompenzáltak.

Rövid távon tényleg hatásos volt a dolog, mert hirtelen sok új ember is nekiállt levelezni és a válaszok azonnal érkeztek, amire azonnal lehetett válaszolni, a levélmennyiség pedig a sokszorosára nőtt. Megjelentek azonban a gondok is. Néha becsúszott pár spam - ami a kisebb gond volt. Sokszor azonban a vita pár levélen belül váltott át személyeskedésbe, egymás autójának a fikázásába. A flamewarok - mint a már megírt karburátor K-Jet téma - is gyakoribbak lettek.

Ezért aztán pár hete a moderátorok kénytelenek voltak keményebben fellépni. Bill Robertson - akit a fenti linken is említettem - a dmctalkon végül bannolva (kitiltva) lett, stevedmc (aki néha akkor troll, hogy napon kővéválik) pedig ideiglenes bant kapott. Valamint a DML-en az kettőjük leveleit már moderálják a többiekével szemben. Szomorú fejlemény, de szükséges volt. Persze megjelentek néhányan, akik szerint a moderátorok igazságtalanok voltak és ezzel tovább szítják az indulatokat. Aki erről többet szeretne olvasni, az itt keresgélhet. Én nem bírtam végigolvasni.

És ha már puskaporos hordókról beszélgetünk, akkor most értünk el a másik témához, a BTTF replikákhoz. Itt már sokat írtam róla, most csak pár dolgot szeretnék még mellérakni. Már az előző linken is írtam, hogy elég megosztott a közösség a replikákkal kapcsolatban, de most egy nevet is említenék, aki az egész vitát nehézzé teszi. Ez pedig Dracula, aki olyan fanatikusan utálja a replikákat, hogy az már beteges. Egy percen belül tesz bármilyen replikákkal kapcsolatos beszélgetést anyázássá. Amikor pedig emiatt figyelmeztették, megsértődött. Mellesleg iraki veterán és román származású (innen a neve). Szóval itt is van baj. :)

Miért is fontosak ezek a dolgok? Szerintem azért, mert ez a pár ember az egész közösségi életet megmérgezheti, ha nem tartják kordában őket. Márpedig ha bedöglik a DML és a dmctalk, akkor sokkal nehezebb lesz egy Deloreant fenntartani. Mellesleg az én blogírásom és sokkal problémásabbá válik.

Amikor idegenekkel találkozok, akkor majdnem minden alkalommal előkerül az alkatrészek kérdése valahol a motorméret és a gyártás időpontja között. Általában az a kérdés, hogy: "És mennyire nehéz alkatrészt beszerezni hozzá?", de többször előfordult már, hogy: "Nehéz hozzá bármit venni, ugye?" Én ilyenkor mindig elmondom, hogy szinte bármi van egy héten belül elfogadható áron, habár néha odateszem, hogy akad azért pár necces dolog. Most ezekről fogok írni néha szép történeteket kerekítve ki az egyébként eléggé egzakt kérdésből. :)

Left Front Fender

Aki egy kicsit is foglalkozott a Deloreanekkel az  tud az LFF hiányáról, azaz a Left Front Fenderről, amit én Bal első acélelemnek szoktam fordítani. Habár minden acélelemből van raktáron és aránylag könnyen (bár drágán) hozzájuk lehet férni, valami okból a bal első elem hiánycikk. Pontos okot senki sem tud, de azért vannak ötletek.

Az egyik ilyen - amit Delomantól hallottunk - hogy a gyárba nem egyszerre rendelték az összes elemet a Lappletől, hanem ha az egyik elfogyott, akkor abból utánrendeltek. Amikor pedig a gyár bezárt, éppen a bal első következett volna, de nem volt már rá sem pénz, sem igény.

Egy másik vélemény, amit Leif Montin mondott el az egyik videójában (3. videó 3:20-tól), hogy amikor megérkeztek a Consolidatedhez a leszerelt DMC gyár alkatrészei, akkor azonnal egy raktározással kezdtek. Nagy meglepetésükre azonban azokban a dobozokban, amiknek elméletileg a Bal oldali elemet kellett volna tartalmazniuk, Jobb oldali elemeket találtak. Szóval valószínű, hogy valami adminisztrációs és gyártási hiba miatt készült kevesebb LFF.

Van egy harmadik vélemény is, miszerint annyira nincs is kevés LFF, csak elterjedt valamikor a '80-as évek elején a rémhír és azóta bárki aki hozzájutott ehhez, gyorsan bespájzolta magának és így ezek kikerültek a piacról.

Bármi is az igazság, a Delorean acélelemei a legdrágább alkatrészek között vannak. Egy jobb oldali első elem ára attól függően, hogy milyen állapotú és hogy van-e rajta antennának való lyuk 150000 Ft-tól 250 000 Ft-ig terjed, a hátsó panelek 300 000 Ft körüli összegért cserélnek gazdát, a bal elsők pedig általában "nincs készleten" cédulát kapnak. Ha pedig van, akkor áruk a csillagos égig érhet, de aki ezt összetöri, az egy fél milliós kiadással minimum számolhat. Ezért szoktam mondani, hogy ha valaki más vezeti az autómat és úgy tűnik, hogy egy elkerülhetetlen ütközésbe keveredik, akkor legyen szíves inkább az autó jobb elejét összetörni.

Ide tartozik még egy másik történet is, ami egy Deloreanes és egy Mustangos között esett meg valahol Amerikában. Ezer éve olvastam még a régi - azóta bedöglött - dmctalk-on, szóval sajnos nem tudok forrást linkelni. Az történt, hogy egy Mustangos folyamatosan gyilkolta a Deloreanest azzal, hogy az ő autója mennyivel gyorsabb. (Nekem is volt hasonló történetem. Majd egyszer leírom.) A Deloreanes, egy ideig tűrte és próbálta autójának az előnyös tulajdonságait kiemelni, de végül nem tudta türtőztetni magát és a Mustangos fejéhez vágta, hogy "Lehet, hogy a te autód gyorsabb, de az enyémnek a bal eleje többe kerül, mint a te komplett rozsdakupacod!"

Legyen hát mára ez a vége, jövő héten folytatom.