Élet egy Deloreannel

A miskolci kiránduláskor már mondtam, hogy a kerékcsapágy elég durván morog. Miután hazaérkeztem nem is használtam az autót, mert az autóhipochondriám és paranoiám nem hagyott békén. Folyamatosan attól paráztam, hogy ha mennék vele, akkor pillanatokon belül teljesen tönkremenne, eltörne, felrobbanna, kigyulladna, fekete lyukat generálna ami aztán a fél világot, de minimum az autót és engem kiradírozna az élők sorából.

Emiatt, és pár szerencsétlen véletlen folytán aztán majdnem egy hónapig állni volt kénytelen a Delorean. Azért, mert mikor Miskolc után írtam az Ednek hétfőn, nem jött válasz. Aztán szerdán is írtam és ugyanez. Végül csütörtökön szólt, hogy bocs, de nyaralok két hétig, utána küldöm a cuccot. Végiggondolva ez egy teljesen normális dolog, de nekem mégis meglepő volt. Megszoktam, hogy Ed egész nap ott van és csak az én levelemet várja, hogy mit küldhet. :) Szóval így aztán egy kis kényszerű állásidő jött. Ed megérkezése utáni hétfőn el is indult a csomag, majd következő hét hétfőre meg is érkezett. Az volt az a hét, mikor végig esett az eső, emiatt továbbra sem tudtam/akartam mozogni, de aztán pénteken eljött a szerelés napja.

Hazamentem, beültem az autóba, a morgást hallgatva elmentem a szerelőhöz, majd nekilátott és pedig néztem. Maga a szerelés nem egy túl bonyolult valami. Kerék le, féknyereg le, angle drive kiköt, aztán a kerékagyból már ki is lehet ütni a csapágyat. Ami miatt mégis ilyen szép hosszan írok meg mindent az egy szokásosan hülye megoldás.

Az angle drive-hoz kapcsolódik az egész. Az van ugyanis, hogy a kilométerórának ez a spirálja átmegy a csapágyon és kerékagyon, majd a túloldalon egy kis pöcök kilóg. Erre a kilógó részre megy rá egy kupak, aminek a belső része ugyanolyan négyzet alakú, mint a spirál vége. Ahogy pedig ez a kupak pörög a kerékkel, ez hajtja meg a spirált is. Maga az elképzelés annyira még nem is gáz, nem tudom mennyire volt elterjedt megoldás annak idején, de amilyen gagyinak az a kupak kinéz... na az leírhatatlan, bár a kép talán visszaad belőle valamit.

Mindenesetre maga a munka sikeres lett, az új csapágy szép csöndesen teszi a dolgát és ma is tanultam valamit. Ráadásnak pedig a kipróbálásából adódó öröm egy kisebb környékbeli túrát eredményezett, ami aztán elvezetett a jövő heti bejegyzéshez. :)

Sajnos nem volt időm megírni időre a mai bejegyzést, de valamikor késő délutánra, estére elkészül. Szóval please stand by.

Mellesleg aki kitalálja, hogy honnan van ez a kép, az kap egy aranyfokozatú blogtagságot. :)))

A blog korábbi bejegyzéseinek a javítása és kiegészítése továbbra is folyamatban van, ahogy új információkat találok. Ezúttal itt történtek javítások az elmúlt hónapokban:

Plusz egy bekezdés és egy kép a D1A-ról az első evolúciós bejegyzésben.

Kiegészítések William Haddadről.

A Roy Nessethről kialakult kép ellenpontozása.

Kisebb kiegészítés Delorean első feleségénél.

Pluszban pedig egy közvélemény kutatás. Az oké, hogy bejelentem, hogy miket javítottam, de van értelme? Újraolvassa valaki ezeket a javított részeket? Csak mert ha nem, akkor az ilyen jellegű bejegyzéseket ezentúl hanyagolom és csak szépen csöndben elvégzem a javításokat.

A következő történet alátámasztja az egyik írásomat, és nem tartom kizártnak, hogy az előbb linkelt bejegyzést némileg ennek hatására írtam csak már nem emlékszem rá. Ez a mostani beszélgetés pont ellentéte a múlt heti Eddel való beszélgetésnek és a DMCH-s Stephen Wynne benne a főszereplő.

Én is azon a véleményen vagyok, hogy Ed nem vált hasznára a Deloreaneknek. Amikor 2003-2004 környékén aktívabban elkezdtem netezni, első utam a Delorean One oldalára vezetett. Az első gondolatom az volt, hogy mennyire jó, hogy még mindig lehet alkatrészt és mindenfélét kapni az autóhoz ... csodás. Viszont nem nagyon értettem az oldal felépítését, mert még nem volt autóm ezért tovább kerestem és kicsivel később ráakadtam a DMCH igen egyszerű oldalára, ami még nagyon gyerekcipőben járt. A közelében sem volt a mostani komplexitásának, tulajdonképpen csak egy cégszlogen és egy telefonszám volt rajta.

Ebben az időben körülbelül elsős voltam a középiskolában és gazdasági dolgokat tanultam. Ezért az első gondolatom az volt, hogy hogyan tud ez a cég talpon maradni egy ilyen egyedi (és kétségtelenül csökkenő) piacon. Ezért felhívtam a DMCH-t, hogy feltegyek pár kérdést és nem más, mint Stephen vette fel a telefont. Ez eléggé meglepett, mert olvastam, hogy ő a cég elnöke, de mégis ez a telefon volt az első lépés a Deloreantulajdonossá válásomhoz.

Stephen: - Delorean Motor Company, Stephen beszél.

Én: - Stephen Wynne, az elnök?

- Aha. (Yeah)

- És miért te veszed fel a telefont?

- Elég kis cég vagyunk.

Ekkor én (emlékezzünk csak, 15-16 éves lehettem): - Ó, frankó, őőőő, nagy Deloreanrajongó vagyok már régóta és majd én is akarok venni egyet valamikor, de nagyon érdekelne, hogy egy ilyen eredeti és speciális piacon, fix darabszámú alkatrésszel, hogyan tervezik a cég jövőjét?

- Hát van egy 10 éves üzleti tervünk, úgyhogy térjünk rá mondjuk 10 év múlva, jó? 

Erre én, észrevéve tapintatlanságomat: - Oh, köszönöm és köszönöm az idejét. Biztosan telefonálni fogok majd valamikor, amikor majd tudok autót venni.

- Igazán szívesen. Hívjál csak nyugodtan, ha úgy érzed, hogy itt az ideje egy Deloreannek.

Mivel Stephen viccesen és kedvesen fogta fel az egészet, ezért pozitív élményt hagyott bennem mind ő, mind a közösség és megerősített abban, hogy nekem is kell majd egy Delorean. Ha Eddel beszéltem volna - a hallott elbeszélésekből kiindulva - kétlem, hogy ilyen megértő és türelmes lett volna egy ilyen hülyegyerekkel szemben, aki egyszer csak felhívja valami Isten háta mögötti porfészekből és a cég életképességéről kérdezi.

Elég régen volt már ilyen bejegyzés és ami azt illeti kicsit én is elhanyagoltam a listám vezetését. Ezért jó viszont a blogom, mert mindennek utána tudok nézni és ki tudom egészíteni az elhagyott dolgokat. Ezért most összekaptam magam és végignéztem, hogy mi mindent szereltem a Deloreanen. A lista ismét impozáns, de ez köszönhető a karambolnak, az OT rendszámnak és a hosszú időszaknak is, mert az előző számolásom 2010 augusztusában volt. Egyszerűsítésként a legutóbbi listát nem hagyom itt teljes egészében, csak a végösszegét.

És ennyi. Ebből a két karambolos sort (~190000 Ft) fizette a biztosító, az OT rendszám 244000 Ft-ja egyszeri költség. Legalábbis ötévenkénti, bár akkor majd ez a költség a mostani árakkal számolva kb. fele lesz, mert nem lesz átíratás, trélerezés. A benzin és biztosítási költségeket ez a táblázat továbbra sem mutatja ami további több százezres költség lehet, bár a biztosítás mostantól kezdve már elég baráti lesz a 19000 Ft-os évenkénti díjjal.

A karambolos költséget nem számolva az elmúlt két évben (megelőlegezve, hogy augusztusig nem költök az autóra) kb. 350000 Ft-os évenkénti szerelési költséggel sikerült megoldani a fenntartást, ami a legutóbbi 400000 Ft-os fenntartáshoz számítva egy kis előrelépés. Ez alatt kb. 4500 mérföldet mentem, ami viszont jóval több az első két év 2500 mérföldjénél. Szóval a Delorean kilométer / fenntartás mutatója továbbra sem túl jó, de javul!

... hogy (a szóbeszéd szerint) volt egy annyira fanatikus Deloreantulajdonos, hogy a saját autójában temették el?

Akkor most pedig az újabb történetek. Szokás szerint nem adrenalintól csöpögő, idegborzoló filmsztorik, hanem csak a szokásos betekintés a Deloreantulajdonosság és szervizelések korai időszakába. Először Rob Grady jön, majd egy levélváltás a Delorean One és egy DML tag között, ami szép képet ad a Delorean One-ról és az átlagos amerikai néplélekről is. Mivel a fickó a DML-re is elküldte, ezért szerintem nem gond, hogy lefordítom ide is:

Delorean One? P.J. Grady jóval megelőzi a Delorean One-t és talán mindenki mást is, mert mi már a '70-es évek végén aláírtuk a szerződésünket a DMC-vel, hogy aztán három évet várjunk mire megkaptuk az első eladni való autót. Abban az időben Chevrolet viszonteladók voltunk és a testvérem, Paul találkozott Deloreannel egy toborzó meetingen, ráadásul a vacsoránál még egymás mellé is kerültek. Egyszer csak John hozzáhajolt, ránézett az ennivalóhoz tartozó kenyerére és megkérdezte tőle: "Meg fogod te azt enni?" A testvérem odaadta a kenyerét, majd kicsit később aláírta a viszonteladói szerződést is.

Később aztán több "kenyérrevalót" is buktunk a DMC csődje miatt, mert körülbelül 20000 dollárnyi garanciális javítást nem tudtak nekünk kifizetni. Ebből is látszik, hogy Ed Bernstein üzleti érzéke sokkal jobb volt, mint az enyém, mert ő csak akkor csatlakozott, amikor ezekkel már nem kellett foglalkozni. Viszont az elsők és a leghosszabban az üzletben lévők biztosan mi vagyunk.

-------

Mike G. (vagy Willie Mack?) rendelt pár dolgot a Delorean One-tól, majd kicsit később ezt a levelet kapta. Azt hogy ki reagálta túl jobban a helyzetet és hogy megéri-e hat dollár miatt ennyire összeveszni rátok bízom:

Értesítjük, hogy rendelését fogadtuk és minden kért alkatrész raktáron van és azonnal szállítható. Azonban két megadott ár nem helyes.

A 102283 cikkszámú termék - $1.53
A 102284 cikkszámú termék - $3.08

A helyes árakkal számolva a teljes rendelés $51,72 plusz a szállítás. Kívánja továbbra is fenntartani rendelését a $6,42 -ral megnövekedett ár ellenére is?

Köszönettel,

Delorean One

Erre a válasz Miketól:

Igen, továbbra is igényt tartok az alkatrészekre, habár úgy érzem, hogy a cégüknek a jövőben jobban oda kell majd figyelnie ezeknek az információknak a pontosabb nyilvántartására, mert ez így hamis hirdetés és nem fair. Egy árat nem lehet a megrendelés leadása után módosítani. Csalódtam a cégükben és ezután a DMC Houstontól fogom beszerezni a szükséges dolgokat.

Willie Mack

Ed Bernstein válasza:

Kedves Mr. Mack,

Sajnálatos, hogy nem érti, hogy az adatbázisunkban volt a hiba.

Értesítem, hogy a rendelését töröltük. Ezentúl szabadon választhat az összes többi Delorean viszonteladó kínálatából, ha alkatrészt kíván rendelni a Delorean automobiljához. Mi nem kívánunk ezen túl önnel üzletet kötni. Úgy tűnik, ön úgy érzi, hogy a Delorean automobiljához rendelt különféle alkatrészek számunkra olyan fontos tételt jelentenek, hogy ön még anyagi előnyökhöz is juthat azáltal, hogy egy adatbázishiba miatti rossz árra hivatkozik.. Ezért úgy érezzük, hogy nem vagyunk méltóak az ön megkeresésére.

Szerencséjére több Deloreannel foglalkozó szerviz is van, akiktől alkatrészt vásárolhat, és akik elfogadják gyerekes viselkedését. Biztosak vagyunk abban, hogy összes alkatrész és szervizigénye kielégítésre kerül a többi Delorean létesítményeknél a Delorean One-t kivéve.

Mellesleg a kért alkatrészekből ítélve előfordulhat, hogy nem fogja tudni rendesen megjavítani az autóját további alkatrészek és professzionális segítség nélkül.

Jó autózást,

Delorean One

További csodás keresőkifejezések, amikre sokszor érthetetlen módon az én blogom volt a logikus találat. :)

legális kokain
klíma+szereléssel+együtt+100+ezer+alatt
hetfo van ma? - mindezt pénteken
miért jó a hó?
elado GMS delorin
tescoban lehet kapni motor gyertyát
hol+kell+leszállni+buszról,+hogy+az+veszprémi+aréna+plázába+menjek?
tudja+a+faszom
volkswagen+terroristabusz
auto+nyitott+ajtóval
45+ös+bicepsz
kérdés amit ne tegyél fel
Írország+gyûrûk+ura
akku szulfátosodás gátló adalék
mikor kezdõdik a téli szünet
wartburg alváz
ribancokra idézet
a birkák száma a világon összesen
zsir mûszerfal
hiperpigmentált
éldet egyí delroeanneé

Mára még maradok Ed Bernstein, és a többi szerviz témájánál, mert jó pár pletyka és vélemény található ezekről a neten. Mivel azonban én is csak az internetről szedtem össze amit ideírok, ezért kéretik fenntartással fogadni. Én magam soha nem beszéltem Eddel, nem hallottam az ő verzióját, ezért lehet, hogy az itt leírtak egy része nem is igaz. Szóval megint bulvárosodunk, na! :) Akkor az általam összerakott történet: 

Ed Bernstein a vagyonát a pletykák szerint ingatlanbefektetésekből szerezte. Amennyire utána lehetett ennek nézni, úgy tűnik ez igaz. Amikor a Delorean megjelent, vett egyet, majd 1983-ban - 44 évesen - eladta a cégét (négy Red Carpet Realty leányvállalatot birtokolt Los Angeles környékén), nyugdíjazta magát és úgy tervezte, hogy innentől kezdve azzal tölti az idejét, hogy üldögél a medencéje partján és néha letakarítja a Deloreanjét. Aztán 1985-ben miközben az autópályán autózott a sebváltója elkezdett rendetlenkedni. Felhívott egy közeli Cars of Distinction nevű céget és elámult a szolgáltatás minőségén. Ennek a műhelynek volt Stephen Wynne a tulajdonosa és ekkor döntötték el, hogy közös vállalkozásba fognak, ami csak Deloreanek szervizelésével fog foglalkozni.

Néhány 1990-es adat szerint a cég már elég jól ment. Eddigre Wynne már Houstonban volt (1988-ban költözött ide) a második telephelyen és Bernstein maradt az eredeti Canoga Parkbeli műhelyben. A cég 2 millió dollár körüli eladásokat produkált és az ország egyik legnagyobb Deloreanszervizévé nőtte ki magát.

A szakítás 1995-ben jött el, az oka a cég jövője volt, amit mindkét fél másként képzelt el. Wynne szerette volna megvenni a KAPAC raktárkészletét, Bernstein viszont elégedett volt az aktuális helyzettel. Ekkor vette fel a houstoni cég a Delorean Motor Company nevet és innentől kezdve két teljesen különálló cégről beszélhetünk, amiknek a kapcsolata azért megmaradt. Elsősorban azért, mert 1997-ben végül Wynne sikeresen megvette a KAPAC óriási columbusi (Ohio) raktárkészletét ami az ír gyárból megmaradt alkatrészeket jelentette. Ez azt jelentette, hogy innentől kezdve a Delorean One kénytelen volt az egykori társától beszerezni a szükséges alkatrészeket. Ez a kapcsolat 2009-ig meg is maradt, amikor egy fizetési probléma miatt megszakították a kapcsolatot a Delorean One-nal. Lehet, hogy ennek köze van ahhoz, hogy Ed 2010-ben végleg bezárta a Delorean One-t.

A Delorean One raktározási gyakorlata is megér pár szót. Ed igyekezett mindig hangsúlyosabbnak tűnni, mint amilyen volt valójában. Sokkal nagyobb raktárkészletet és befolyást igyekezett mutatni, mint amekkora volt is az valójában. Emiatt történhetett, hogy többen arról számoltak be, hogy amikor egy alkatrészt a DMCH-tól szerzett be és azon fent volt a "delorean.com" vagy bármilyen DMCH utalás, akkor azokat a feliratokat mindig eltávolította.

Kis közbevetésként megemlítem, hogy nekem úgy jön le, hogy innentől kezdve Wynne már inkább cégvezető volt mint szerelő. Ő foglalkozott a beszerzésekkel, az ügyfelekkel való kapcsolattartással és az üzleti ügyekkel, a napi teendőket pedig James Espey intézte és a felvett szerelők. Ismét mondom, ez csak saját vélemény!

Végül pedig egy pletyka: Sokan gondolták, hogy amikor Wynne és Bernstein a közös üzletükbe kezdtek annyira jóban lettek, hogy még némi rokoni kapcsolatot is sikerült kialakítaniuk gyerekeik révén. Ezt sokan azzal is alá vélték támasztani, hogy egyszer mikor a DML-en megjelent egy elég súlyos kritika a Jag Shopot (Ami Wynne unokaöccsének a tulajdonában volt) illetően, akkor Bernstein - a szokásos fatboy nicknévvel - teljesen kikelt magából és mindenkit perrel fenyegetett, aki a cégről bármi rosszat merészel írni. A valóságban semmi rokoni kapcsolat nem volt kettőjük között, én valószínűbbnek tartom, hogy a saját cégének az alkatrész utánpótlásának biztosítása vezette (be akart nyalni a DMCH-nak :) ). Az összes családi kapcsolat annyi volt, hogy Ed lánya egy rövid ideig a DMCH-nál dolgozott.

Egyelőre ennyi, jövő héten néhány levél és pár beszélgetés következik.