Élet egy Deloreannel

Gyakran megtörténik, hogy megkérdezi egy érdeklődő, hogy a DMC-nek ez az egyetlen járműve volt csak? Ilyenkor azt válaszolom, hogy Igen. Viszont ez nem egészen igaz. Kétségtelen, hogy erre kapták az angol kormánytól a pénzt és ennek a gyártása volt a fő prioritás, de a DMC sok felé próbálkozott.

Volt ugye az Logan a hókotrókkal (és egyéb erőgépekkel), amiről amit érdemes tudni az a sor eleji linkeken már megvan. Maradjunk annyiban, hogy John Delorean kétségesen szerzett pénzből megvette a már létező céget és átcímkézte a termékeit. A nevét levéve semmi saját fejlesztésű nem volt benne.

Ezen kívül volt azonban két másik jármű is. Kezdem a busszal, a DMC-80-nal, mert az egyszerűbb eset. Egy már létező busz licencét tervezték megvenni, a Mercedes gyártmányú VOV-II-t. Ez a busz egy már a gyakorlatban is széles körben használt, nem csak tervezőasztalon lévő jármű volt és a DMC szinte változatlan formában szerette volna újragyártani Amerikában. Többet nem is írok róla, ezen a linken minden megvan, ebben a videóban pedig látszik, hogy hogyan is nézett volna ki.

A másik jármű pedig a DMC-44 volt, ami már egy érdekesebb eset. Írországban láttam róla egy videót, amit az akkori bejegyzésben és most is belinkelek.

Szóval miért is érdekes ez a ronda kis gyösz? Hát azért, mert ez egy kezdetleges quad 1979-ből, abból az időből, amikor a quad a mai formájában igazából még sehol sem volt. Amennyire utána tudtam nézni, a maihoz hasonlító quadokat a '80-as évek elején, közepén kezdték el árusítani, tehát a DMC-44 megelőzte a korát pár évvel, az igazi quaddivatot pedig pár évtizeddel. Igaz, ezt a járművet a DMC nem szórakozásra, hanem munkavégzésre tervezte. Pénz hiányában ez sem saját tervezés, hanem a francia hadsereg egy akkori járművének a civil változata, amit Amerikában a DMC forgalmazott volna. Két motorral készült, egy léghűtéses sornégyessel és egy vízhűtéses V6-ossal. Persze aztán ebből sem lett semmi a buszhoz hasonlóan.

És itt jön a nagy kérdés. Miért is volt szükség ezekre az extra dolgokra? Miért kellett pénzt költeni újabb tervekre, mikor a cégnek a saját fennmaradásához sem volt elég tőkéje? Hát a kérdés igazából szinte a válasz is. Delorean tudta, hogy a cége egy darab termékkel, egy sportautóval, hosszú távon nem tud fennmaradni, ezért szükség volt arra, hogy diverzifikálják, szélesítsék a kínálatot. Így ha esetleg az egyik termék nem megy annyira mint kéne, akkor a többi azért biztosítja a cég számára a túlélést. 

A DMC-12 a sportautók piacán próbálkozott, ami az átlagos személyautók piacához képest máshogy működik. Mások a vásárlói prioritások, a verseny annyira nem kiélezett, a várható haszon pedig magasabb. Két nagyjából hasonló piac volt még, ahol a verseny annyira nem volt durva: a városi buszoké és a mezőgazdasági járműveké. Ezért próbált ide betörni a DMC és ezért áldozott pénzt ezekre a járművekre

Természetesen az angol kormánynak mindez nem tetszett, mert ők csak az autóra adtak pénzt, ezért leállíttatták ezeket a projecteket. Ezért aztán Delorean más felé is nézelődött és végül az AMC-n akadt meg a szeme (meg a Lamborghinin is, de ebbe most ne menjünk bele). Az AMCnek több előnye is volt. Elég jó volt a kapcsolatuk a Renault felé, ami a DMC számára kiemelkedően fontos volt, valamint volt egy olyan modellpalettájuk, amibe a DMC-12 szépen belefért volna. Sajnos aztán pénz hiányában ez sem valósult meg és pár évre rá végül a Chrysler vette meg őket, nagyot nyerve az üzleten, de ez már egy másik történet.

Azon gondolkodtam, hogy ebben a nagy marha melegben egy könnyű kis történetet írok, ami nem túl megterhelő sem nekem, sem nektek. ( Itt persze elsősorban azért magamra gondoltam. :)) ) Valamint egy ideje már úgyis fel volt írva a jegyzeteim közé a klub alakulása is, hogy valamikor ezt is meg kéne örökíteni, mert a blogon eddig mindösszesen ennyi van róla. Ráadásul mivel a jeles esemény június 28.-án történt 2008-ban, ezért csak alig vagyunk az évforduló után. Remélem élvezettel fogjátok olvasni! Ha pedig valakinek hozzáfűznivalója van, esetleg elfelejtettem valamit / valakit, akkor az szóljon!

Mostanában nagyon kevés időm van a blogra és ennek köszönhető, hogy kicsit rövidebbek a bejegyzések. Elméletileg még 1-2 hétig tart ez az állapot, aztán igyekszem visszatérni a normál kerékvágásba, mert írnivaló bőven akad.

Ma csak egy rövid bejegyzés következik idő hiányában:

Amikor a Delorean megjelent, akkor a normál autókhoz képest elég sok extrával rendelkezett. A hátsó ablak fűtés, légkondi, a futómű, a tárcsafékek és még sok egyéb tényleg kiemelték a tömegből. Volt viszont néhány olyan extra, ami a költségvonzata miatt végül nem került be az autóba, pedig a tervekben (és esetleg pár prototípusban) még benne volt.

A legfontosabb és talán a leginkább köztudatban lévő ilyen kimaradt extra a légzsák volt, de tervezték az erősebb, turbóval ellátott autókat, sőt a folyamatos guminyomást figyelő rendszert is. Ebből a légzsák a prototípusokban jelen is volt, ahogy azt a törésteszteken látni is lehet. A turbós motor kis híján gyártásra érett állapotba került (erről a Legend tudna sokat mesélni), a guminyomás figyelő rendszer viszont nem jutott túl az ötleten. Ide vehető még az ERM, az alváznélküliség és sok minden ami a prototípusok fejlesztése során kiesett

Valamint volt még a visszapillantó tükör fűtése, ami most kerül terítékre. Őszintén szólva erről én is csak pár hete hallottam először és amikor megtudtam, hogy létezett igazából már meg sem lepődtem. Először egy kép:

Az a csatlakozó ott a végül nem implementált ablakfűtés csatlakozója. Elméletileg, ha valaki fűtött visszapillantó tükrökkel rendelkezik, akkor csak rá kell dugnia őket és már működik is. Kis hiba, hogy folyamatosan áram alatt van, ha megy az autó és ez is mutatja, hogy azért annyira nem gondolták át ezt a dolgot.

Viszont fejlesztések szokás szerint elérhetőek. Fűtött tükröket egy időben Lengyelországból lehetett Deloreanhez rendelni, de sajnos azok gyártása már régen leállt, így már csak a használt piac vagy az univerzális megoldások maradtak. Welmoed szerzett ilyeneket és másoknak sem olyan idegen ez a téma, mint nekem. Ja és sokan átszerelték úgy az áramellátást, hogy csak a hátsóablakfűtéssel együtt kapcsoljon be a tükörfűtés, ami - ismerjük be - sokkal értelmesebb megoldás.

Azért ugye értitek? Megint van az autóban egy olyan dolog, aminek igazából nem kéne lennie. :)

Mivel az én autómmal nem történt semmi, levéve, hogy megvolt a találkozó, ezért ma egy (két) másik autóról lesz szó. (Mellesleg megvan a beszámoló p-parker jóvoltából, hamarosan felkerül a delorean.hu-ra.) Az egész egy szokásos történetként indult. Egy fickó vett egy komplett restaurációra váró autót (VIN4363), majd úgy gondolta, hogy mivel beindul, ezért nem trélerrel viszi, hanem hazamegy vele 200 mérföldet. Mondták neki, hogy nem fogja kibírni, de azért megpróbálta. Az autó kb. félúton be is döglött, úgyhogy mégis trélerezés lett a dolog vége. Maga a sztori inkább szép mint érdekes, de a hozzászólások között találtam egy igazi gyöngyszemet. Ez jön most:

200 mérföld egy ismeretlen Deloreanben? Gyerekjáték. Én az enyémet egy Manhattani garázsban szedtem össze 700 mérföldre az otthonomtól. repülővel mentem Newarkba, majd egy rettenetes (flea bag) reptéri hotelben töltöttem az éjszakát. rendeltem egy pizzát a Sporanosból (tényleg ez volt a hely neve), majd felszálltam a New Yorkba tartó vonatra. Ezután GYALOGOLTAM 41 háztömbnyit a manhattani Bowery kerületbe, majd megtaláltam az autómat (VIN6864) egy ponyva alatt.

Átadtam 10000 dollárt, majd kimentem Amerika legnagyobb forgalmú helyére, a következő utasításokkal:

- Nyugi, az autópályán, majd kicsit jobban fog menni az autó.

- A fékcsövek szarok és csak jobb elől fog rendesen a fék.

- Ja és a hátramenet az nem felfele, hanem lefele van. (ez egy másik történet)

Az első mérföldek után még a következő dolgokat vettem észre:

- Az autón levő 3 fajta kerék 35  mérföld/óra fölött folyamatosan rázza az autót.

- A tetőkárpit annyira lóg, hogy csak a bal oldali tükröt lehet mindig látni.

- Egy óra után kigyulladt a lambda szonda lámpája.

És mindezek ellenére 36 órával később biztonságba megérkeztem haza úgy, hogy csak magamra hagyatkozhattam. Ez már hat éve történt és a létező legjobb döntésem volt (autóvásárlási szempontból). Szóval 200 mérföld úgy, hogy a haverjaid még segítenek is? Hah!

... hogy amikor látszódott, hogy az autó ára bőven túl fogja lépni a 12000 dolláros célszámot, akkor felmerült az autó nevének a megváltoztatása DMC-12-ről DMC Christinára. Christina Delorean szerint végül azért nem így történt, mert az autónak nem volt elég nagy a hátulja.

Ahogy a cím is mondja, ma két változásról lesz szó. Egyik sem az a hihetetlenül fontos és látványos, de egy említést megér mindkettő. Mindkét változás a nagyon korai autókra jellemző.

Az első a műanyag légterelő változása a motor felett. A korai autók (nem tudni pontosan melyik VIN számig, de kb. 1500-ig) légterelőjének a gerince vékony, míg az ez utániaké vastag. A változtatás oka nagyon egyszerű. A vékony könnyedebbnek, stílusosabbnak néz ki, viszont sokkal törékenyebb is. Ha a tulajdonos a szükségesnél nagyobb erővel csukja le - ami nem túl nehéz - akkor ez a gerinc megroppanhat vagy eltörhet. Gondolom már a gyárban is észrevehették ezt a hibát, ezért javították gyorsan.

Nekem természetesen már a vastagabb verzió van és valószínűleg skynetnek is. Bopat autója viszont jó eséllyel még a vékony verziót kapta. Képem arról nincsen, de az enyémről és egy dmctalkról lopott kép segítségével egy vékonyról igen.

A vékony verzió természetesen már nem kapható, maximum bontott autókból hozzáférhető. Viszont ha valakinek megroppan akkor sincsen világvége, mert van egy extra erősítés, ami felszerelve újra meg tudja tartani a műanyag súlyát.

A második változtatás a szokásos "Márpedig ilyen nem létezik egy normális gyárban!" sorozatot erősíti. Ez nem is változtatás, hanem egy olyan gyári hiba, ami miatt nem zavartatták magukat túl sokan. Nagyjából a következő történhetett:

Murphy, a rendkívül lelkes, ám az alkoholt az átlagosnál jobban szerető ír munkás valamikor 1981 elején megünnepelte a születésnapját és új munkahelyét a Delorean Motor Companynél. Ennek köszönhetően egy csodálatos hétvégén az indokoltnál közelebbi barátságot kötött a whiskeyvel és a kocsmáros Mary nevű lányával, bár a második most számukra lényegtelen. A hétfő reggelt mérsékelt örömmel és kissé kótyagos fejjel kezdte a gyárcsarnokban, viszont mivel a munkahelyét megbecsülte, ezért igyekezett a munkáját minél jobban és minél hatékonyabban végezni. Egy gond volt csak, hogy műszakvezetőjének utasítása, hogy: "Murphy, fúrjál szép kerek lyukakat a csomagtartók bal oldalába, hogy mögé rakhassuk az ablakmosótartályokat!" neki nem ment át teljes egészében - mert még mindig az előző este hatása alatt volt -, hanem csak egy enyhén tömörített verzió, miszerint: "Murphy, fúrjál ... lyukakat ... a csomagtartók ... ba!". Murphy pedig nekiállt fúrni és fúrt egész nap és másnap és egészen addig míg le nem állították. Mert bizony Murphy nem tökölt. Ha valaminek nekiállt, akkor az csinálta tisztességgel.

Hát így került a korai autók egy jó részének a csomagtartójába a bal és jobb oldalra is lyuk az ablakmosótartálynak. Elgondolkodtak hát a főnökök, hogy most mitévők legyenek, mert hát mégsem lehet sok száz enyhén hibás kasznit kidobni azért, mert Murphy kicsit figyelmetlen volt. Javítani viszont ennyit nem lehet, mert az időben és pénzben is túl sok lenne. Aztán jött az ötlet:

"Rakjunk rá kupakot!"

(Igazából annyi történt, hogy a korai pár száz autó üvegszálas részén mindkét oldalon van hely ablakmosótartálynak, pedig csak a bal oldalon van tartály. Semmi haszna, senki sem tudja miért van ott az extra lyuk, mögötte nincsen semmi. Valószínű valami gyártási hiba lehetett és nem akarták kidobni az enyhén hibás kasznikat, de ez így leírva túl unalmas lett volna.)

Ez a történet is a miskolci túra alatt kezdődött, de aztán a kerékcsapágy kicserélése utáni próbaúton ért el a végkifejlethez. Már korábban is említettem, hogy volt egy érdekes problémám, amit eleinte a gyújtásra fogtam vagy egy esetleges beázásra. Miután viszont megvolt a másodiknak linkelt kirándulásom a hiba ismét előjött kétszer is, pedig itt nem 700 kilométerről, hanem maximum 30-ról volt szó. Szóval mondhatom, hogy a hiba egyre súlyosabbá kezdett válni.

A biztonság kedvéért leírom újra a hibajelenséget. Haladok tetszőleges sebességgel, egyszer csak elölről búgás hallatszik, a gáznyomásra semmi reakció és az autó lassulni kezd. 3-10 másodperc múlva aztán mintha mi sem történt volna, minden visszaáll normális állapotba. Első két alkalommal elég gyorsan mentem, ezért a búgás nem volt olyan jól elkülöníthető, viszont harmadik és főleg negyedik alkalommal már jobban figyeltem és mivel lassabban mentem, sikerült meghallgatnom. És ekkor jöttem rá a megoldásra, hogy itt bizony a gyújtással, beázással nincsen gond, itt a benzinpumpából jön ez a furcsa hang.

Mikor ez megvolt, gyorsan elindultam hazafelé és még azon melegében szét is kaptam az autó elejét és meghallgattam a pumpát. Maga a hiba nem jött elő, de így, hogy közelről meghallgathattam már észrevehető volt olykor a pumpából egy furcsa kattogás. Olyan, mintha néha megakadt volna. Ekkor péntek kora délután volt és fel is hívtam két telefonos segítségemet, dubnickia-t és McFly-t. Adtak pár tanácsot, hogy mit is kéne megnéznem, mivel tudok biztosra menni, de elég hamar eljutottunk odáig, hogy ez nem elektromos gond, hanem kőkemény mechanikai nyűg, tehát a pumpát cserélni kell, mert nem sok van neki hátra. A javítás sajnos nem nagyon volt opció, mert elég szépen egybe van öntve. Biztos meg lehet valahol bontani, de nem akartam ilyenekkel pöcsölni, bár azért lehet, hogy elviszem egy szerelőhöz, hogy küzdjön vele egyet, aztán esetleg lesz egy tartalékom.

Most viszont egy kis kitérő. Itt már írtam a harmadik pontban a felhangosodó benzinpumpa miatti bedöglésről és ezt az én tapasztalatom is alátámasztja. Ez a hiba viszont azért idegesítő, mert 2010 nyarán is nagyon hangos volt már, ezért egyszer cseréltem. Egy év garanciát adtak a pumpára és két év alatt be is döglött. Kellemetlen.

Na de vissza a szerelésre. Odáig jutottam, hogy új pumpa kell pénteken 3-kor. Emlékeztem, hogy a neten mindent meg lehet találni róla, ezért utánanéztem és pár perc alatt meg is lett a típus amit legutóbb is megtaláltam. Két típust írnak, 0-580-254-973 és 0-580-254-954, gondolom nem nagyon különbözik a kettő. (Mellesleg ezt azért írtam ide, hogy ha legközelebb bedöglik, akkor még könnyebben tudjam keresni. :) ) Ja de még vissza egy percre az árra: A gyári alapára, az OEM pumpa az valami 70e Ft-os áron beszerezhető, ami értelemszerűen azért elég irreális, Edtől 35e Ft-ért lehet megvenni + postaköltség, McFly 21e-ért tudott szerezni egy kívülről tök ugyanolyat mint az eredeti, úgyhogy szombat délután már estünk is neki.

Maga a szerelés küzdéssel ugyan, de elég hamar lement, nagyjából az történt, mint legutóbb. Megfürödtünk benzinben plusz szenvedtünk a benzincső felrakásával ezért hajszárítóval melegítettük, hogy könnyebben felmenjen. Valamint ennek a pumpának a tetején nem állt a víz, hanem pont olyan jól nézett ki kívülről mintha új lenne. Kár, hogy belül már nem ez volt a helyzet. Indítás után sokkal halkabb az előzőhöz képest és a szerelés utáni tatabányai McDonalds látogatás és a következő heti bóklászásom alatt csendesen tette a dolgát.

Tehát ami jó, hogy a Delorean ismét abszolút működőképes. Ami rossz, hogy mégsem bírta ki az augusztust ráköltés nélkül, ezért ahhoz a listához +21000 Ft-ot hozzá kell dobni és hogy egy darab képet sem csináltam, mert hanyag disznó vagyok.

Most hétvégén, szombaton a tatabányai Tesco (kettő van, ez a nagyobbik) parkolójában Delorean klubtalálkozó. Pontos időpont nincs, a fórumon majd lesz valamikor, de esélyes, hogy délután 2-3 körül lesz a gyülekező. Kimondott program nincs, lehet, hogy felmegyünk a Turulhoz vagy elmegyünk valami légkondis helyre, de az majd ott alakul.

Mára csak egy kis minimálbejegyzés jön. Habár végiggondolva nyilvánvaló, de mégis jó szembesülni vele, hogy bizony a DMC-hez is hirdetéseken keresztül vették fel az embereket. Most pedig egy pont ilyen jön:

Én sajnos nem tudnék jelentkezni, de 30 feletti könyvelők, pénzügyesek jó eséllyel próbálkozhattak volna. Szigorúan levélben! :)