Élet egy Deloreannel

Merülünk szépen tovább a korai autók történetébe. Voltak már a legelsők, a Legend autók és most pedig egy korai-késői és egy igazán speciális, nem is 500-as sorozatú autó következik. Először akkor az első VIN 500-as bejegyzésben már megemlített VIN 570:

Volt szó már róla, hogy a VIN 570 akár az eredeti VIN 500 is lehet és ez nem az egyetlen érdekesség az autó történetében. Sok más 500-as sorozatszámú autóhoz hasonlóan ez az autó is céges autó volt a gyártása után. Ennek az oka elsősorban az volt, hogy az első sorozat annyira gyenge minőségű lett, hogy eladni vétek lett volna, ezért egy kis tárolás után végül aztán céges autónak használták őket, hogy legyen valami hasznuk.

Eleinte egy F. Rzemeko nevű DMC alkalmazotté volt, majd a cég tönkremenetele után egy John Antszarides nevű fickóhoz került. 1987-ben aztán egy elég komoly balesetbe keveredett és PJ Gradyhez vitték kárfelmérésre. A javítás elég sokáig tartott és drága is volt. Kb. 20000 dollárba került akkor, mert még alvázcserére is szükség volt. Az, hogy ezt kifizették kisebb csoda, mert ez akkor nagyjából az autó árát jelentette, talán még többet is, így a biztosító simán totálkárossá nyilváníthatta volna. Végül csak összerakták, majd Claude Landi lett az új tulajdonos.

Később aztán tőle vette meg PJ Grady, de akkorra megint nagyon lepukkant. Az alkatrészeinek kb. 60%-a hiányzott és a meglevő alkatrészek nagy része is használhatatlan vagy javításra szoruló volt! Volt viszont jó hír is. Az, hogy az összes 500-as autókra jellemző alkatrész megvolt rajta, így ismét volt rá az esély, hogy eredeti állapotába vissza lehessen állítani. Ha nem így lett volna, akkor szinte biztos, hogy szétbontják a még jó alkatrészeik miatt. Állítólag a motorháztetőn kívül az összes acélelem hibás és szinte javíthatatlan volt, de Chris Nicholson (a szerelőfickó a Wheeler Dealers Deloreanes részéből) meg tudta javítani őket. Ez azért is örvendetes, mert ezek a korai acélelemek még nem a hivatalos nyomóformákkal készültek és így különlegesebbek (és tökéletlenebbek) a többinél. 

Ezek után bárki más megrettent volna egy ekkora munkától, de Chris az újjáépítés mellett döntött. Főleg azért, mert - és itt most némi ellentmondásra felkészülni! - úgy tűnik, hogy megkapja majd a VIN 530 Legend motorját. Szóval az van, hogy van egy motor és két autó, amit fel akarnak újítani. Hogy a vége mi lesz, arról fogalmam sincs, de könnyen lehet, hogy mivel előkerült pár eredeti motor a Legendtől, ezért azt kapja majd meg az egyik.

Végszóként azt hiszem elmondhatjuk, hogy ez az autó volt a legtöbbször a pusztulás küszöbén az 500-asok közül. Tényleg kár lenne ez után már veszni hagyni. 

És végül pár szó egy különleges és korai, de nem 500-as sorozatú autóról. Ez pedig a VIN 805, ami több szerelő egybehangzó állítása szerint automata váltós és ikerturbós volt, viszont úgy tűnik, hogy nem Legend specifikációjú. Legalábbis a Legendnél soha nem volt. Az pedig, hogy a tulajdonosa éveken keresztül egy bizonyos Roy Nesseth volt, az már csak hab a tortán. Az autó végül kigyulladt, jó részben megsemmisült és Wisconsin egyik roncstelepére került. A motor egyes részei viszont megmenekültek és Toby Petersonhoz kerültek, akitől talán Chris Nicholson vette meg, de az utóbbi nem biztos. Az biztos, hogy ajánlatot tett rá, de az, hogy az üzlet létrejött-e azt nem sikerült kiderítenem.

Többször megemlítettem már a barnfind Deloreaneket. Azokat az autókat, amiket jellemzően egy pajtában vagy raktárban találnak meg hosszú évek és az eredeti tulajdonos halála után. Sok ilyenről olvasok, de nem szoktam belőlük blogbejegyzést írni. Ez a mostani viszont annyiban más, hogy úgy tűnik ez az autó jobb állapotú, mint az eddigiek és ráadásul New York államban, Long Islanden van. Igaz, így is jelentős befektetést (1M Ft legalább) igényel, hogy újra útra készen álljon, de ha valaki egy jó állapotú project autót akar, akkor itt az idő megvenni. Innen az utaztatás sem annyira drága. Na akkor most jöjjön a VIN 3268 rövid története.

Ezt az autót történetesen pont ugyanaz a Chris találta, akiről már én is írtam kicsit korábban. Aki nem olvasta a történetét az tegye meg, megéri. Chris régóta tudott már erről az autóról, mert az előző főnökének az autója volt. Igaz, régóta nem nézett már rá az autóra, ami a cég irodájának az alagsorában porosodott, több évnyi céges papír mögött. 

Az autót még az apja vette újonnan. Elkezdte használni, de nem nagyon jött be neki és úgy döntött, hogy eladja. Próbálkozott egy darabig, de egy komoly vevő sem jelentkezett. Maximum 5000 dollárt akartak adni az akkor egy éves autóért, ami röhejesen alacsony ár volt. Gondolom a közben bedőlő cég sem segített az eladásnak. Végül aztán az autó 1983-ban került végleg ebbe az alagsorba és azóta ott van. A jelenlegi tulajdonos nem érdeklődik iránta, el szeretné adni.

A benzint kiszivattyúzták belőle, mikor elrakták, de nem bakolták fel. A gumik még az eredetiek, biztosan cserések. Az autóban mindössze 300 mérföld van és külsőre szép állapotú, bár mint látszik rettentő koszos. A 300 mérföld a motortér olajosságát is figyelembe véve valószínűleg nem igaz. Könnyen lehet, hogy az angle drive döglött. Szürke belsős, 5 sebességes manuális váltós, 1981 augusztusi gyártású. Utoljára 1982-ben volt forgalomban.

Persze ilyen esetben a legfontosabb dolog az ár. Ami viszont ebben az esetben elég érdekes dolog. Először is az autó nagyon keveset futott, ez pedig árnövelő tényező (az én véleményem itt most nem fontos). Viszont jelenleg nem működik és elég elhanyagolt. Ez pedig jelentősen csökkenti az árat.  Chris 8500 dollárra lőtte be az árát, de a főnöke reakciója miatt egy ideig még az állását is féltette. Az szerintem is kevés, mert az autó maga hiánytalan. Én részemről 10000 dollárt még elfogadhatónak tartanék a jelenlegi árak tekintetében (A 2010 eleji 15000 dolláros minimumról 2011 végére 20000 dollár fölé ment az eBayen eladott Deloreanek átlagos ára), ugyanis a Deloreanek ára az elmúlt évben szépen elindult felfelé és akkor a forint / dollár árfolyamot még nem is említettem. (Múlt csütörtökön számolgattam egy kicsit és kiderült, hogy ha most venném meg az autómat 14800 dollárért, akkor mire ideér, bő 1 millió forinttal drágábban jönnék ki. És azóta a forint még romlott is.)

Véleményem szerint ez az autó még sok sok évig fog ott állni, ami nagyon szomorú, de remélem valaki mégis megmenti hamarosan. Tényleg nem tűnik rossz alapnak. Mondjuk az állapota innen már nem romlik tovább. Ráér...

További infók és képek itt. 

A jalopnik.com egy amcsi oldal, ahol valami okból elég sok a Deloreanes cikk. Havonta-kéthavonta biztosan van valami és ez most is így lett. Ezúttal volt egy versenyük, hogy melyik a legfrankóbb céges betűtípus és a negyedik helyre a DMC betűtípusa futott be. Itt a link.

Ha pedig már a rangsoroknál járunk, akkor van egy másik is. A gamrReview olvasói szerint a Vissza a Jövőbe játék lett a 2011-es év legjobb kalandjátéka. Részemről egyetértek. Aki még nem próbálta az tegye meg!

UPDATE: Ezt a bejegyzést jó részben beleraktam a Legend nagy bejegyzésébe! Ott további információkkal együtt, összeszedettebben olvasható a gyár Legendes története.

Folytatom akkor a múlt heti témát, de ezúttal már kicsit összeszedettebben. Nagyjából az 500, 501, 502-es autókról volt szó legutóbb kis kitekintéssel néhány másikra. Jogos lenne a kérdés, hogy miért csak ezzel a pár autóval foglalkozok, mikor az 500-as sorozatban 100 autó van. Azért, mert habár szeretem a Deloreaneket, de azért egyesével nem fogok lekövetni minden egyes VINt, valamint ezek az általam kiválasztott autók valamiért különlegesek. A múltkoriak egyértelmű okokból kerültek a blogra, a mostaniak pedig elsősorban a Legenddel való kapcsolatuk miatt. Úgyhogy most akkor jöjjön a VIN 528 és VIN 530 és egyéb Legend információk.

A VIN 528 a VIN 502-höz hasonlóan Legend autó volt.A többi Legend Deloreanhez hasonlóan a cég tönkremenetele utáni aukción adták el. Eleinte ikerturbó volt ezen a motoron is, de később aztán átszerelték simára. Ahogy a Legendes bejegyzésemben már írtam korábban az ikerturbós megoldás készült el először, a sima csak ezután jött. Elég sokáig nem lehetett róla semmit sem tudni, de aztán a tulajdonos bejelentkezett PJ Gradyhez pár munkára és fény derült az autó különlegességére. Kicsit később egy átfogó restaurációt kapott, különös figyelemmel az eléggé megviselt rozsdamentes elemekre. Ez egy különösen nehéz döntés volt, mert ezek a karcok és horpadások könnyen lehet, hogy jó részben még a Legendnél képződtek és ezek eltüntetése az autó múltjának egy részének a törlését is jelentette. A tulajdonos azonban a felújítás mellett döntött, így 2004-ben az övé lehetett az addig egyetlen gyári állapotú Legend sima turbós Delorean.

Ezidáig egyedül a VIN 528 birtokolja ezt a címet, mert a VIN 558 nem tudni, hogy merre van, a VIN 501-nek pedig még a létezése is kétséges. Egy kis kitérőként megemlítem, hogy a VIN 558 valószínűleg létezik és visszaalakították gyárira a motort, annak megbízhatatlansága miatt. Biztos információk nincsenek róla, de keresik.

Külön jó, hogy a VIN 528 eredeti gyári motorja is megvan, így még egy érdekes döntés állhat a tulaj előtt, hogy gyári legyen az autó vagy gyári Legend? És most pár érdekes kérdés: OT vizsgán melyik motort fogadnák el? Vajon mindegyik Legend autóból kiszedték a motort vagy volt, amiben a gyárit használták? Ha kiszedték, akkor hol van a többi motor?

Most pedig akkor a VIN 530.  

Mondjatok egy ikerturbós Deloreant! VIN 502, igaz? Pedig a VIN 530 is ugyanúgy Legend ikerturbóval rendelkezik, csak nem lett annyira ismert. Hogy minden szép legyen ez az autó is volt sima turbós is, tényleg kezdem azt hinni, hogy a Legendnél imádtak mindent ezerszer szétszedni és összerakni.

Néhány dolog viszont más ezen az autón, mint a többin. Jól látható, hogy ezt még a többinél is sokkal többet fúrták-faragták. Valószínűleg ez volt a főtesztalany. Az üvegszálon sok Legend által fúrt lyuk van, amiket aztán volt, hogy befoltoztak és a motortere is kaotikusabb a szokásosnál.

Ezt az autót is a Legend bezárásakor adták el és habár Rob Grady ott volt, nem tudta megszerezni. Később aztán 1995-ben sikerült megvennie egy nagy kupac régi Legend alkatrészt, ami három Deloreant is tartalmazott. Ezeket átnézve már látta, hogy az egyik különleges és biztosan Legend gyártmány, mert a motortere és a légbeömlői is turbóról árulkodtak. Sajnos az autó igen rossz állapotban volt, sok időt töltött víz alatt, majd egy roncstelepre került és innen Rob Gradyhez. Sok korai autóhoz hasonlóan VIN táblája nem volt, így semmi támpont nem volt a származására.

Teltek az évek és 2004-ben eljött az idő a restaurációra. Még a rozsdamentes acél is korrózió jeleit mutatta, ezért Európába vitték az autót rendberakásra. Szépen szedegették le az acélelemeket és újították fel és egyszer csak az utolsó elem (jobb első) alatt ráleltek az 530-as számra, pont úgy, ahogy Bopat autóján is van!

Így végül a VIN 530 megkerült, a felújítás pedig folytatódik.

A fenti levélen van még pár egyéb VIN is, amikről keveset tudni. A VIN 515 és VIN 517 valószínűleg egy roncstelepen volt egy időben, de a VIN 515-öt megvették. Igaz mindkettő töréstesztes autó volt, így állapotuk minimum elkeserítő. A VIN 531 és VIN 537 szintén valamilyen hivatalos tesztautó volt, úgy tűnik léteznek, de a VIN 531 elég rossz állapotban.

Ezen a héten én is pihenek egy kicsit, úgyhogy mára csak két szép képet linkelek. Nagyobb felbontásban a dmctalkon megtalálhatóak (nagyon ajánlott kattintani). Mint látszik, a DMC Florida elég komoly hely, írtam már róla párszor. Szóval akkor az előbb említett két kép a kiállítóteremről:

További képek és némi információ itt.

Gondoltam jó ötlet lesz Boldog Karácsony posztot írni, de miután ez egy Deloreanblog, ezért valami Deloreanes dolgot is ki kéne találni hozzá, nem? Hát eszembe jutott valami. Megírtam ezt a bejegyzést, örültem neki, aztán a fórumon sztriki meg belinkelte ugyanezt a képet és ezzel lelőtte az egész bejegyzés poénját, mert azóta már szerintem mindenki látta az országban. Viszont ki már nem törlöm, így jártatok. 

Szóval van egy jó kis levezetés, hogy miért is nincsen Télapó, aki hozza az ajándékokat. Itt elolvasható: Link (Most itt emelkedjünk felül a december 6 és december 25-26 közötti ajándékozás technikai problémáin, miszerint most akkor a Jézuska és a Télapó mikor is dolgozik pontosan.).

Szóval olvasva ezt a levezetést, elfogadhatónak tartom, de egy valamit elfelejtett a kedves fizikában jártas, ám autóstörténelemben képzetlen cikkíró. Ezek a mondák régen keletkeztek, amikor még a Télapó az akkori kezdetleges eszközökkel is el tudta látni az akkor még megfelelő számú gyerek igényeit. Az emberiség száma azonban azóta indokolatlanul felduzzadt és ő is észrevette, hogy Rudolf és kollégái sajnos már nem megfelelőek erre a logisztikai rémálomra és kénytelen volt kicsit fejleszteni az eszközparkján.

Feltételezem, hogy egy teljesen szabályos közbeszerzési eljárás során végül egy Delorean DMC-12 mellett döntött, mert mindenki tudja, hogy beépített fluxuskondenzátorát megfelelően használva nem probléma a szűkös határidőn belüli feladatteljesítés. Így a probléma megoldódott, a Télapó könnyedén tudja teljesíteni a vállalását és a sok kis poronty vidámat játszik Karácsony másnapján a kézhez kapott új játékokkal.

Az előző elméletet alátámasztandó, egy hivatalos a Télapó Kft. által kibocsátott képet is közlök a boldog Télapóról és vadiúj szerzeményéről.

Azt hiszem már mindenki számára nyilvánvaló, hogy imádom a VINek alapján felállítani a Delorean gyártásának a történelmét. Ez olyan nekem, mint a rendes történelemben az évszámok, mert gerincet adnak a történéseknek. A korai VIN-ek pedig azért olyan fontosak, mert a gyár első (és utolsó) napjaiban még a szokásosnál is kaotikusabb volt a működése és így szerintem jobb a betekintés a gyártás lelkiállapotába. Ezért volt már sokszor szó a korai és késői autókról és most ezért vettem elő ezt a témát, ahol az 500-as széria autóiról igyekszem minél többet összefoglalni.

Viszont, két okból ezúttal nem összegzem teljesen a nyers információkat, hanem csak minimálisan megszerkesztve rakom ki őket ide. Normál esetben ilyen kis részegységekből, darabokból próbálok összerakni egy-egy blogbejegyzést, de ezúttal nem így lesz, mert először is nem akarok én végkövetkeztetést levonni, másodszor pedig így kaptok egy kis betekintést a blog nyomozati munkájába. :))) Persze nem kell félni, most sem pakolom ki az összes szemetet amit találok, csak mivel nekem mindig egy élmény ezekből a sokszor egymásnak ellentmondó részinformációkból összehozni a végeredményt, hátha nektek is tetszeni fog ez a kis detektívmunka. :) A képek pedig a mindössze 12 mérföldet futott VIN 500-ról készült képek. Ami mint látszani fog, nem is biztos hogy VIN 500. Álljunk is neki.

... a Crawford Múzeumban kiállított VIN 500 igazából a VIN 501. (Egy megjegyzés: Az eredeti első autót egy Mike Foxten nevű Lotus mérnök összetörte egy tesztvezetés közbeni fékhiba miatt. Mivel ez pont aznap volt, mikor egy fontosabb újságíró delegáció érkezett a gyárba, ezért gyorsan rárakták az 500-as VINtáblát az 501-esre. Később az összetört autót kijavították és új VINt kapott.) Adott tehát a kérdés, hogy hol az eredeti VIN 500? Mivel akkor nem nagyon indult még be a gyártás, ezért valószínű, hogy egy másik 500-as szériás autó az eredeti VIN 500, de vajon melyik? Mivel nagyon korai, ezért sok olyan dolog van rajta, amit a későbbi autókon már megváltoztattak. Ilyen pl. a "fehér" motortakaró és több kézzel hegesztett / szegecselt rész az alvázon a korai típusú VIN tábla, stb. A VIN 570 például mindezekkel a tulajdonságokkal rendelkezik. Ez persze nem azt jelenti, hogy az az eredeti VIN 500, de lehetséges...

... valószínűleg a fekete autók a korai 500-as szériát jelentik... 

... ahogy korábban már más is mondta a VIN 500 valószínűleg igazából a VIN 501, de könnyen lehet, hogy a VIN 500 az egyik Wooler Hodec autó, mert ők is sok fekete autót kaptak tesztelési céllal. Legalábbis a karakterisztikáik alapján a 12xxx-es VIN számuk ellenére korai '81-esek. A VIN 510 például jobb kormányos és jelenleg Ausztráliában van, ráadásul régi VIN számmal, hogy még bonyolultabb legyen az egész. Szóval lehet, hogy miután a VIN 500-ból VIN 501 lett, később újra átszámozták és VIN 12xxx lett belőle. Ez megmagyarázná, hogy miért nem tudni semmit a VIN 501-ről...

... A VIN 500 új VIN számot kapott, ez lett a második legyártott autó.

A VIN 501 is új VIN számot kapott, az lett az első legyártott autó, félrerakták, később kijavították.

A VIN 502 száma már az eredeti, tehát valóban a harmadik legyártott autó. Ez került a Legendhez...

... A VIN 500-at átszámozták 501-re és innentől kezdve minden autó száma egyel arrébb csúszott. Tehát a VIN 501-ből VIN 502 lett, a VIN 502-ből VIN 503 és így tovább ...

... az is nagyon valószínű, hogy már a VIN 500 előtt is készültek autók, de ezek még nem sori autók voltak, hanem kézzel összerakottak. VIN 520 például ezen autók egyike lehetett...

... A VIN 501-et később egy Legend aukción elárverezték, de soha nem helyezték forgalomba ...

... Hivatalosan a VIN 500 elkészülési dátuma 1981 január 21. Ennek ellenére a VIN 502 VIN táblája egyértelműen mutatja az áprilisi gyártást. Viszont sok 550 utáni autónak márciusi a VIN táblája...
 
... elég sok korai autónak nincsen VIN táblája az ajtónál ...

... egy 1981 júniusi Legend papír szerint az első négy Delorean 1981 május 5.-én érkezett meg, a következő szállítmányt július 1-re várták, az azutánit pedig augusztus 15-re...

... Egy lábjegyzetben azt írták a VIN 502-ről, hogy légi szállítással (DMCL Air Ship) vitték Amerikába. A másik három autót "Pearl Ace" autóknak hívták, valószínűleg a szállító hajó neve után...

... Egy Legend dokumentáció szerint a VIN 501 a turbó project miatt volt náluk, tehát biztosan létezett. Szeretném azt hinni, hogy valahol itt van Amerikában és csak megtalálásra vár, de valószínű, hogy már rég bezúzták egy roncstelepen...

... Elég sok eredeti Legend dokumentációt átnéztem egy régebbi prezentációhoz és egyik sem említi a VIN 501-et, csak a többi autót (502, 528, 530, 558). Ha mégis ott volt az autó, akkor Mike Pack dokumentációiban lehet nyoma. Nekem azok nincsenek meg, de talán valakinek igen. Amíg nem láttam azokat addig én kitartok amellett, hogy a VIN 501 soha nem volt a Legendnél...

... A VIN 528-as eleinte ikerturbós volt, de aztán sima turbós verziót készítettek belőle a Legendnél. Viszont habár az ikerturbós megoldás már szinte készen volt a cég tönkremenetelekor, a sima turbós verzió még elég korai változatban létezett csak. Emiatt a VIN 528 nem annyira megbízható...

Hát mára ennyi. Általában ennyi adat jön össze egy komolyabb bejegyzésre az előzetes válogatás után az eredeti kb. két-háromszor ennyiből. Ez alapján ti milyen hipotézist állítanátok fel a korai autók történetéről? Annyit nyugodtan mondhatok, hogy ezeknek az információknak a jó része hamis, tehát kéretik így olvasni őket.

Az elkövetkezőkben pedig jön még egy pár kicsit összeszedettebb történet az előbb már említett VIN 570-ről, 530-ról, 528-ról és Roy Nesseth VIN 805-éről.

Ma szerintem egy kevésbé izgalmas, de annál hasznosabb bejegyzés lesz, mert néhány elektromos gebaszt veszek elő. Tapasztalt autószerelőknek kevés új információt tartalmaz, de az olyan hétvégi autószerelőknek, mint én, jól jön. :)

A gyári lámpakapcsoló hibáiról már volt szó a blogon. Először talán skynet hazaútjánál, másodszor pedig a fejlesztések között. Van itt is egy új megoldás, a DMCH új kapcsolója, amit jó eséllyel Ednél is venni lehet. Jó cucc, de egy kis gondja úgy tűnik van.

Eredetileg 5 amperes biztosítékkal érkezik (a gyári kapcsoló 20 amperes), de ez néha kevésnek bizonyul és ilyenkor a biztosíték elpukkan, az autó pedig tompított nélkül marad, ami mondjuk este autópálya tempónál elég kellemetlen. Félni nincs miért, a tapasztalatok azt mutatják néhány autónak kevés az 5 amper, be kell rakni egy 10 ampereset a 14. biztosítékhelyre és kész. A legjobb már eleve a 10-est berakni és akkor biztosan nem lesz gond.

Aztán ha már úgyis az elektromos nyűgöknél tartunk, van egy másik hiba, amit megéri néha megnézni. A generátorhibák sem annyira ritkák az autó kora miatt és annak a rossz működése is okozhat komoly gondot. 

Nem véletlenül van az autóban a feszültségmérő a műszerfal bal oldalán, jó ha nézegetjük néha. A normál értéke mint a képen is látszik 13 volt környékén van. Sok fogyasztóval kicsit alatta, kevés fogyasztóval kicsit fölötte. Ha ez jelentősen eltér, mondjuk a sárga vonalak környékén van a mutató, akkor valami nem tökéletes.

Túl alacsony érték nekem már volt egyszer valahol az alsó sárga vonal környékén, amikor Írországban beázott az autó és valahogy az indulás onnantól nagyon nehézkes volt egy napig. Többen gyanakodtak földelési hibára, de nem tudom mi lehetett a valódi gond, viszont miután kiszáradt minden és az összes általam elérhető elektromos kapcsolódási pontot megtisztogattam, a hiba megszűnt. 

A másik eset, ha a mutató túl magasan áll. Ha a generátor ?szabályzója? (regulator) bedöglik, akkor az okozhat extrém magas, akár 18 voltos értékeket is. Ez szépen lassan kikezdi az autó összes elektromos rendszerét, de jellemzően a tompított fényszórók pukkannak el először. Szóval, ha ilyet tapasztalunk, akkor az azonnali szerelést jelent, mert ha az első fényszóróink még gyáriak, akkor bizony nem lesz olcsó a cseréjük.

Még egy utóirat a végére, amit találtam. DMCMW Dave írta, aki a DMCH középnyugati szervizének a tulajdonosa:

The OEM bulbs seem to last forever but I think that's up here where the cars are only driven in the summer in the daytime. -  Úgy tűnik, hogy a gyári égők sosem fognak bedögleni, de lehet, hogy ez csak itt van így, ahol az emberek csak nyáron és nappal használják az autót.

Lehet, hogy mégis van értelme az egybeöntött búrának és lámpának? 

Továbbra sem szeretném, ha a blog a Vissza a Jövőbe irányába menne el, de pár kikacsintást azért engedélyezek magamnak. Ezért most arról lesz szó, hogy Bob Gale mivel magyarázta Doki és Marty barátságát:

Martynek éveken keresztül mindenki azt mondta, hogy a Doki egy veszélyes holdkóros őrült. Persze McFly, mint minden 13-14 éves rendes fiatal, nem fogadott szót és a híresztelések ellenére eldöntötte, hogy kideríti miért is olyan veszélyes ez a fickó. Belopózott a Doki laboratóriumába és a sok érdekes kütyü teljesen magával ragadta. Annyira beleélte magát, hogy nem vette észre, a Dokit, aki elkapta. Elbeszélgettek és miután kiderült, hogy a normál környezetükben mindketten elég furcsák, ezért összebarátkoztak és később Marty kapott néha még kisebb munkákat is a Dokitól.

Aztán Doki vett egy Deloreant és mindkettőjüknek felfordult az élete, mint általában a Deloreantulajdonosoknak. :)

Egyelőre az utolsó rész jön a fejlesztésekből, de ahogy eddig is, lehet, hogy később, új alkatrészek feltűnésénél újranyitom a sorozatot. A mostaniban pedig csak egy kupac olyan dolog jön, ami az autó megbízhatóságát, műszaki tartalmát nem nagyon javítja, mindössze optikai tuning. Létezésük teljes egészében érthető, mert a gyári állapotú Deloreanek egy átlagos ember szemével nagyon nehezen megkülönböztethetőek, így az egyedesítés igénye jogosan felmerül. (legalábbis abban az esetben, ha a tulajdonos olyan helyen lakik, ahol annyi Delorean van, hogy meg kell különböztetni őket egymástól. :) ) A teljesség igénye nélkül most felsorolok néhányat.

Talán a legjobb cucc az új kormány az amazonról. Több infó természetesen a dmctalkon. 

Aztán akkor ide is belinkelem skynet posztjában már említett acélbetűket az autó hátuljára. Nem drága és abszolút általánosnak mondható és nem is hivalkodó. Talán még nekem is lesz egyszer.

Aztán Írországban láttam több autón is egy másik díszítést. Az autó VINszámát írják rá az autó bal hátuljára. Itt megvehető sok más egyébbel együtt.

Nem szabad elfelejteni, hogy egykori viszonteladói opció volt a széles díszcsík az autó oldalán. Egy ideig hiány volt belőle, de újra gyártják.

Végül pedig a ledes műszerfal világítás, amit már említettem korábban is, de ide is ideillik.

Jövő héten pedig próbálok valami kicsit informatívabb, történelmes bejegyzést összeszedni. Aztán majd meglátom mire jut időm. Ha olyan lesz a jövő hét is, mint ez, akkor bajban leszek. Három napig tonerport ettem reggelire. :)