Itt az idő, folytatódik a blog. És pár napja rájöttem, hogy arról még nem írtam, hogy hogyan került PRV-6 a Deloreanbe? Arról sokan tudnak, hogy voltak tervek más motorra is, és a PRV egy kompromisszumos megoldásként született. Viszont arról nem nagyon volt még szó, hogy hogyan és milyen fázisokkal ment a választás. Nagyjából erről szól a következő bejegyzés, ami egy Hanniballal való beszélgetésből alakult ki. Ennek a kivonatát olvashatjátok most.
...
Hannibal:
Hát komolyakat olvasok itt is. Ugye az utaskabint Amerikában tervezték, és az autó shown ismerte meg JZD GG-t (Giorgetto Giugiaro) aki megtervezte hozzá az elejét és a seggét. és rárakott egy JZD emblémát a kocsira ha jól sejtem, ebből lett a DSV és ez után lett a Proto-1. És azt a proto-1-et vették meg valakik valamikor 2007-ben és annak volt a második változata a D1A, amit 96-ban zúztak össze ... a Lotus gyárban Hethelben. és ez már ugye a(z első) dupla Y alvázas volt.
ha ez eddig stimmel akkor értem, amúgy egy szót se, és disszidálok kispolszki rajongónak
Sidaries:
Igen. Az első két - teljesen azonos - prototípus lett a Bill Collins féle prototípus és GG-t tényleg egy autóshown ismerték meg, bár szerintem ez nem Amerikában történt, hanem valahol Európában. Talán valami olasz autóshow (Torinó?) volt, de ebben nem vagyok biztos. Ott szerződtették az autó kezdetleges kinézetének a finomítására. Az eredeti Proto1 van most Floridában a DMCFL-nél, a D1A pedig a Lotus udvarán állt sokáig, aztán azt bezúzták. A D1A és a Proto1 nem dupla Y alvázas volt. Mindegyik ERM alapú volt. A D2 volt az első dupla Y-os.
Hannibal:
Igen, Torino volt az ismerkedési helyszín. Egy francia írás szerint a négy közül az Italdesign-t választotta JZD. Giugiaroval meg is egyeztek egy hónappal azután, hogy GG 1975 februárjában elment megnézni a Pioneer Engineering által legyártott kabint Detroitba.
Itt írta az 5 fő elvárást és a megannyi aprót, ami JZD elvárása volt a tervvel kapcsolatban, köztük az ajtók, a lámpák, légcsatornák, lökhárító jellege.... GG egy hónap múlva hozott 6 rajzot, ebből kiválasztottak egyet. ebből az egyből készült egy életnagyságú fa makett, amit lefényképezve filccel további stílusokkal felruházva egy újabb választást adtak JZD és Collins kezébe. Aztán a döntés után elkészült egy részletes fa makett, majd nem tudom, még hány, de fából volt még a kaszni elemrengetege is. és ebbe akartak motort tenni. Wankel volt ugye kiszemelve, de nem győzték meg, így lett Ford. A Fordról meg úgy értelmezem, hogy berakták egy X1/9-be tesztelni, rábasztak a pici autóra valami kurvanagy kereket és az egész az autópályán szétrobbantotta a váltót. és aztán a Fordot így hagyták a picsába, ekkor jött a Citroen CX 2000, ami egy rakás szar volt. Turbót akartak bele tenni, de erre hátat fordított a Citroen USA. Aztán ezután lett belőle a PRV. Na ezt hámoztam ki az egészből és ebből lett a DSV.
vagyis nem, előbb még a 2000-es volt a dsv-ben, majd azután jött a PRV hogy már az alváz is Y lett.
Sidaries:
Nagyjából én is így tudom, bár azért vannak különbségek. Az egyik, hogy nem csak 6, hanem több kép is volt. Egy elmélet szerint ebből a 12.-et választotta ki JZD és ezért lett DMC-12 az autó neve. Mint mondtam, ez csak elmélet. A tied is lehet igaz ugyanúgy, mint az enyém. A famakett meg ilyen most: http://www.entermyworld.com/history/wood-mock-up Belfastban van a közlekedési múzeumban az 50000-es tesztautóval. Ebbe az autóba nem raktak motort, mert nem bírta volna el, de nagyon gondolkodtak rajta, hogy mi legyen. Mivel a 70-es évek közepén nagyon hittek a Wankelben, ezért az került a Proto1-be és a D1A-ba is. Itt linkeltem is róla képet: http://delorean.blog.hu/2011/09/09/az_elsok_20 Valóban gondolkodtak Fordról (Ford Cologne V-6, 2.8 liter 119 HP DIN) is, de azt végül elvetették. Végül aztán főleg a Wankel fogyasztási problémái miatt lyukadtak ki a PRV-nél. Ja és mert addigra már biztos volt, hogy Írországban lesz a gyár és olcsóbb volt a franciáktól motort hozni, mint az amcsiktól. A DSV-ről a köv. linkeken írtam, nagyon nagy bizonyossággal nem lehet róla beszélni:
http://delorean.blog.hu/2013/08/09/12_387 és http://delorean.blog.hu/2008/12/30/a_delorean_evolucioja_ii_dsv
Bár ezeket a linkeket már ismered.
Hannibal:
Igen igen. 90%-ban már én is ezeket a "tényeket" veszem alapul, a famakett érdekes, mert ezen a képen egyértelműen látszik, hogy nincs beltér, csak egy kormánykerék-töredék.
Sőt továbbmegyek, néhány írás azt közli, hogy csak a D1 UTÁN kezdték el az ajtót gyártatni. tehát a D1A előtt még vagy nem, vagy valami Garay centeres Bricklin - feltörési módszerrel lehetett használni.
Ezen túl egy írás azt mondja, hogy nem wankel került a d1a-ba sem, vagy D1-be, vagy mibe, amit belinkeltél, hogy megmentettek, és amiben van a motorról is kép, hanem az a citroen cx 2000 motorja. még ezt nem sikerült fotók alapján azonosítanom, de szeretném, mert az tenné számomra hitelessé ezt a forrást.
Ezt még nem tudom hova tenni. Ugyanis ez a kép egy keverten az első prototípusokat sorakoztató képsorban voltak. és ez egy karburátoros v6-os motor, de mivel a Ford motor nem került be a delóba, ezért passz, a PRV meg nem lehet, mert az meg injektoros, gondolom abból nem volt karbis sosem... de mivel ez a motor így szólóban van csak, lehet hogy ez mégis csak az a kísérleti v6...szóval ez fehér folt nekem.
Sidares:
Nem értek különösebben a motorokhoz, de amennyire tudom, a Citroentől egy fajta motort használtak a két autóban és az egy Wankel volt. Nem lehet, hogy a CX-et szerelték Wankellel is? Na megvan. Ez van a Wikipedián:
"Originally, the CX was developed as a rotary-engined car—with several consequences. The CX engine bay is small because rotary engines are compact, but the Comotor three-rotor rotary engine was not economical and the entire rotary project was scrapped the year the CX was introduced"
Tehát a terv ez Wankel lett volna, de aztán nem ez került a CX-be és a Deloreanbe sem. Emiatt nem volt egyértelmű a CX motorja eddig. Más volt a prototípusban és más a szériaautóban. Ezután aztán jött a PRV ha már úgyis a franciáknál voltak.
Hannibal:
Na valahogy így van.
Sidaries:
Akkor ez kibogozódott.
Azt hiszem elmegyek én is szabadságra és az ünnepek alatt nem lesz frissítés. Legalábbis rendszeres nem. Ha találok valami releváns dolgot, akkor azt megírom, de egyelőre nem tervezek új bejegyzést. Kb. egy hét múlva jövök menetrend szerint.
És mit tegyünk, ha már megvan a baj? Természetesen ilyenkor sincs veszve minden. Az esetek elenyésző százalékában kell csak új alvázat venni, de ez is jellemzően csak a sok évet kint álló autókat érinti. Ezért aztán az alváz aktuális állapota mondja meg, hogy milyen javítás a javasolt az adott esetben, így azt is, hogy elég egy kisebb javítás vagy eljött az ideje egy frame-off restorationnek, tehát egy igazi restaurációnak.
A rendes megcsináltatás ebben az esetben bizony frame-off-ot jelent, ahogy a Zsiga is csinálta annak idején, és ahogy az Ed is csinálja mondjuk úgy havi szinten. Az így elválasztott alvázat aztán homokszórják és lekezelik. Azt tudom, hogy Ed galvanizálja az egészet és ezzel hosszú időre megoldja a rozsdásodást.
Aztán egy DMC
Aztán pedig egy
Végül pedig egy
Természetesen a szokásos 


Posztom főszereplője az a kocsi, amit a tengerentúlon egy évtizedes divathullám elindítójaként tartanak számon kategóriája egyik legnépszerűbb darabjaként. Pedig amikor 1964-ben a GM Pontiac divíziója piacra dobta a kocsit a GM nem gondolta komolyan, hogy ennyire sikeres lesz, mint ahogy erre utalnak az autó megszületésének előzményei is. Az egész úgy indult, hogy a GM úgy döntött, kiszáll az autóversenyzésből. Ez pedig a Pontiac számára felért majdnem egy halálos ítélettel, mivel az autóversenyzés mindig is jelentős szerepet játszott a divízió marketingjében. Csakhogy egy bizonyos John Delorean (Ekkor éppen a Pontiac főmérnöke volt) vezetésével - némileg a cég döntésével szembemenve - egy olyan autó tervezésébe fogtak, amely a versenypályáról az utcára viszi ki a "teljesítménymámort". Egy egyszerre nagy teljesítményű, de bárki számára könnyen kezelhető, és nem utolsó sorban vagány kinézetű autót szerettek volna alkotni. Célközönségnek a jelentős vásárlóerőt képező dolgozó fiatalokat szúrták ki, akiknek a kocsi alkotóinak víziója szerint fontos volt a kocsi teljesítménye, sportossága.
A recept látszólag egyszerű: végy egy dögös formájú széria modellt (lehetőleg kupét), és rakj bele egy akkora hat, vagy nyolchengeres motort, amekkorára még rá lehet csukni a motorház fedelét, a súly és a fogyasztás meg kit érdekel? Az olajválság, vagy nyersanyaghiány és a recesszió fogalma ismeretlen volt, a vásárlóközönség meg mást se szeretett volna, mint fogyasztani. Ez volt az amerikai autóipar aranykora (és későbbi hanyatlásának okozója…) Nekem nem is az erőforrások mérete, teljesítménye dobogtatja meg a szívemet, hanem az, hogy egyszerűen a gyártók a óceán túlpartján csak úgy ontották a dögös formaterveket. Túl vagyunk a néha öncélú, barokkos, máskor meg űrhajókat idéző motívumokon, a formatervezők ontják a letisztult, de szemet gyönyörködtető kocsik terveit.
A GM mérnökei nem a semmiből teremtették az autót, olyannyira, hogy a formatervvel se bíbelődtek olyan sokat, hanem a már létező Pontiac Tempest-et vették elő és tettek bele egy nagyobb, nyolchengeres motort. A vevő lényegében egy opcionális motor és váltóválasztással juthatott hozzá a GTO-jához némi felár kifizetése ellenében. A „csomagon” belül is létezett egy 6,4 literes és egy 6,6 literes motorváltozat, és az „alap” GTO három sebességes váltóján kívül lehetett négy sebességes, vagy automata váltóval és dupla torkú sportkarburátorral is rendelni az autót. Így egy GTO ára 3500 és 4500 dollár között mozoghatott, ami nem volt elérhetetlen ár egy átlagos amerikai polgár számára. A két motorváltozatú GTO modell ára között pusztán néhány száz dollár volt a különbség, de persze a különböző extrák árát szintén ki kellett fizetni. És éppen abban, hogy viszonylag könnyen megfizethető volt a kocsi ára, és – persze nem ingyen - tetszés szerint lehetett a felszereltséget/műszaki tartalmat variálni, rejlett a siker kulcsa. A „trükk” pont az volt, - ahogy azt az egy év múlva megjelenő Mustang koncepcióját megalkotó Lee Iacocca is felismerte (korábban?) -, hogy az amúgy megnyerő alap változat olcsósága miatt az emberek sokat költenek majd extrákra, és így „apránként”, de ugyanúgy kifizetik azt az árat, ami egy autón elvárt (extra)hasznot megtermeli.
Lefulladás után meg persze azonnal indul, nincs semmi baja, menet közben meg szokás szerint stabilan működik. Mi lehet az oka? Először gondolkodtam azon, hogy talán az aksi lesz a hibás, de aztán ezt hamar elvetettem, mert az nem ilyen hibákat csinál. Bár azon is el kell gondolkodnom, hogy veszek újat, mert legalább öt, de inkább hat éves már.
Aztán ahogy nézegettem a rajzot az egész rendszerről, gondoltam, hogy talán az idle regulator (10) lehet az vagy esetleg a warm up regulator, de inkább nem is gondolkodtam tovább, mert úgysem értek hozzá. Szóval maradjunk annyiban, hogy egyelőre fogalmam sincsen, de 95%-ot adok rá, hogy egy kisebb takarítás az alapjárattal összefüggő helyeken meg fogja oldani. Szóval jöhet a bemelegedés-szabályzó, alapjárati motor, mittudomén. Jó mulatság lesz, de már csak valamikor jövőre, amikor újra előveszem a gépet.